Közelebb kerültem a kortárs magyar irodalomhoz, és jobban is elkezdett érdekelni – mondja Liszkai Attila. – Két éve készítünk felvételeket, és azóta közel negyven hangoskönyv megszületésénél voltam jelen, ami egy hihetetlen utazás is egyben. Korábban inkább fantasy és sience fiction irodalmat forgattam, amik becsomagolják neked a kellemetlen dolgokat, hogy könnyebb legyen befogadni, viszont itt egy-egy könyv esetén azt érzed,  az arcodba kapod a magyar valóságot, ami nekem újszerű élmény.

Közvetlenebbül tudsz kapcsolódni a témákhoz?

Igen, mert sokkal valóságosabb tapasztalatom van arról, amiről írnak, én is ott utazom azon a tömött buszon, átérzem, milyen hajnali ötkor felkelni és belenézni azokba a tekintetekbe. A kortárs írók nagyon pontosan meg tudják ragadni ezeket az élményeket, mint például Tóth Krisztina a Párducpompában, amit Pelsőczy Réka olvasott fel vagy Dragomán György a Fehér királyban, amit Nagypál Gábor tolmácsolt. Erre a felvételre különösen emlékszem, mert nagyon megható volt, mindenki elérzékenyült a stúdióban.

Nem állítottuk meg, végigmondta, majd tartott egy rövid szünetet, és utána még kétszer felvettük ezt a részt, én pedig ezeket dolgoztam végül össze úgy, hogy ne legyen túl érzelmes, de ami értékes, az benne maradjon.

Általában hány ülésre készül el egy hangoskönyv?

Ez több mindentől is függ, egyrészt a könyv terjedelmétől, másrészt a színésztől is, aki felolvassa, de átlagosan négy-öt alkalom, ami leülésenként körülbelül három-négy óra. Persze, ez csak maga a stúdióban eltöltött idő, ezt megelőzi még a mi részünkről egy előkészítő fázis, valamint az utómunka. Van olyan művész, aki pontosan tudja magáról, hogy három órát képes koncentráltan, berekedés nélkül végigbeszélni, más viszont csak tart egy rövid szünetet, és úgy tudja folytatni, mintha csak akkor kezdte volna. Mindig elámulok a színészek teherbírásán! Alföldi Róbert az Apák könyvét olvasta fel Vámos Miklóstól, ami egy baromi nehéz szöveg. Este készült a felvétel, és ahogy telt az idő, ő úgy lett egyre energikusabb, ráadásul a figyelme sem lankadt. Molnár Piroska úgy tud végigmondani egy könyvet, hogy közben szinte fel sem áll, és még szólni sem kell neki, ha hibázna, egyből javítja magát és megy tovább a szövegben. Mácsai Pál pedig az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változatot olvasta fel olyan mélységgel és alázattal, hogy szerintem Esterházy Péter is összetette volna a két kezét, ha hallhatja.

Alföldi Róbert a Pentaton Hangstúdióban (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Sokféle stúdió kínál szolgáltatásokat, a Pentaton Hangstúdiónak melyek az erősségei, mi különbözteti meg a többitől?

Valóban többfelé találni stúdiókat a városban, és az a tapasztalat, hogy akik hozzánk eljönnek, előtte már többféle zughelyszínt megjártak, ahol általában rossz hangszigeteléssel és közepes technikai felkészültséggel találkoztak. Emiatt előfordul, hogy eleinte gyanakvóak, mert azt gondolják, nálunk is hasonlóra számíthatnak, ám kellemes csalódásként éri őket, hogy itt profi a technika és a hangszigetelés sem enged be semmilyen zajt sem kintről, az utcáról, sem belülről, magából a lakóépületből.

Leszámítva a korgó hasat.

Igen, de azt ki tudom vágni. Tavaly nálunk rögzítette a Néprajzi Múzeum az egyik futó kiállításuk audio guidejához a hanganyagot Kováts Adél, Pokorny Lia, Hegedűs D. Géza és Őze Áron közreműködésével. Ennél is kritikus fontosságú volt, hogy ne legyen benne semmilyen zaj, hiszen fülessel hallgatod a kiállítótérben. Különben sok ajánlást kapunk azoktól, akik megfordulnak nálunk, ami az egyik legjobb reklám, és olyan is előfordult már, hogy egy általunk rögzített podcast adás vendégének annyira megtetszett a helyszín és a szolgáltatás, amit biztosítunk, hogy ő is idehozta a saját podcast műsorának a felvételét.

Egy emelet választja el a Rózsavölgyi Szalontól, a belváros egyik legnépszerűbb magánszínházától, ahol rengeteg művész megfordul, és a stúdióval egy térben működik a Pentaton Művészügynökség is, valamint a Fidelio szerkesztősége. Jó ide bejönni, valódi találkozások jönnek létre, folyton zajlik az élet!

Milyen célra veszik igénybe leginkább a stúdiót?

Manapság az egyik legnépszerűbb műfaj a podcast, amiből mi is többfélét rögzítünk. Talán a Covid, illetve a bezárások idején terjedt el, hogy mindenki podcastokat kezdett gyártani, otthoni körülmények között, ám hamar kiderült, hogy amennyiben nagyobb közönségnek szánod a műsort, akkor professzionális háttérre van szükséged.

Pedig sokan tényleg csak leraknak egy mikrofont, és kész. Miért válasszam a stúdiót?

Hallható a különbség. Mondok egy példát: előfordul, hogy valaki hallgat egy podcastot, és nem tudja, miért, de húsz-harminc perc után elkezd lankadni a figyelme, elfárad, mert van a háttérben valami zajforrás, amit lehet, hogy csak tudat alatt érzékel, de ahhoz pont elég, hogy elfárassza az agyát. A hangminőség kényes dolog, sok kis stúdió vagy házi süketszoba nem képes kellően kiszűrni az oda nem illő hanghatásokat, vagy egyszerűen nem megfelelő mikrofont használnak. Ez is nagy különbség hozzánk képest.

Máté Gábor a Pentaton Hangstúdióban (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Ha magát a műsor felépítését nézzük, mire érdemes odafigyelni annak, aki podcastolásra adná a fejét?

Rengeteg felvételt végigültem már, és magam is fogyasztó vagyok, úgyhogy tudom, miről beszélek, amikor azt mondom, már a tervezésnél sok minden eldől! Ha nem elég érdekes a téma vagy a vendég nem kellően izgalmas, esetleg nem érzi jól magát a felvétel során, akkor abból nehéz lesz jó adást összehozni. A másik fontos dolog a szerkesztés. Hazudhatjuk azt, hogy egy podcastba minden belefér, és akár vágatlanul is felkerülhet egy hanganyag, de a kutya nem fogja meghallgatni vagy elunják. Ezt a részét nem éri meg lespórolni. Abba is bele lehet sülni, ha valaki túlságosan közvetlen próbál lenni a vendégével, és közben elfelejti, hogy ez nem egy kocsmai beszélgetés kihangosítása, hanem egy műsor, ami hallgatóknak készül. Azzal nincs baj, ha laza egy beszélgetés, de ez nem szabad, hogy a tartalom rovására menjen. A Pentaton Hangstúdióban készülnek a Fidelio és a Líra Könyv közös irodalmi podcastjának, a Lírástudók felvételei is, számos író, költő, irodalmár fordul meg nálunk hétről hétre, és nagyon jó hangulatban zajlanak a beszélgetések.

Ez elsősorban a műsorvezetők személyiségén múlik vagy a mikrofon varázsa is közrejátszik?

Mindenképpen hozzáállás kérdése. Az első évadban Szabó T. Anna vezette a műsort, akinek a legtöbb vendéggel személyes ismeretsége volt, ezért ott nem is volt kérdés, hogy oldott légkörben tudnak beszélgetni. Tavaly óta Grisnik Petra viszi az adás, aki nem ismer személyesen annyi írót vagy költőt, de mivel nagyon nyitott személyiség és alaposan felkészül az alanyaiból, ezért szinte az első pillanattól kezdve úgy tud velük beszélgetni, mintha nem akkor találkoznának először, és ez a végeredményen is átjön.

Izgalmas, ahogy a műsorvezetők is beleviszik a saját személyiségüket. Anna például gyakran visszatért az erdélyi gyökereihez, az elnyomás tapasztalatához és ahhoz az élményhez, amikor Magyarországra jöttek, és lényegében az irodalom volt az egyik legerősebb fogódzója. Petra pedig sok érdekes példát hoz a színházi életből, amivel még színesebbé teszi a beszélgetéseket.

Említetted, hogy a hangoskönyvek esetében a rögzítést megelőzi egy előkészítő fázis. Ez mit fed pontosan?

A Líra Könyv kiadói csoportja az általuk megrendelt hangoskönyvek mindegyikénél biztosít szakmai stábot, akik értő figyelemmel kísérik a munka minden egyes fázisát. Az olvasószerkesztést Edinger Katalin végzi, aki előkészíti a szöveget, majd a legvégén az elkészült felvételt összeveti a papírral. Seres Tamás pedig rendezőként vesz részt a munkában, elsősorban az értelmezésben és a színészvezetésben segédkezik. Ha például fordítási hibát szúrunk ki a szövegben, akkor megállunk, és közösen megbeszéljük a színésszel, tehát nem hagyjuk magára. Tamás a színházi világból jön, ezért minden színészt ismer, akivel dolgozunk, és nagyon gyorsan rájuk tud hangolódni. Rögtön érzi, ha valakinek rossz napja van, és olyankor megpróbálja kicsit feldobni valamivel, beszélteti, megdicséri vagy ad neki csokit.

Oroszlán Szonja a Pentaton Hangstúdióban (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Neked hangmérnökként hol van szereped a kreatív munkában?

A legelején még csak a technikai részét fogtam össze, és leginkább olyankor jeleztem, ha valahol „piszkos” volt a felvétel, például hallatszódott a lapozás, de most már olyan esetekben is tudom segíteni Tamás munkáját, amikor az elhangzó szöveggel kapcsolatban szúrok ki valamit. Tamással ellentétben én a stúdióban találkozom először a könyvvel, és miközben ő együtt olvassa azt a színésszel, én csak a fülemre hagyatkozom, ezért olyasmit is észrevehetek, amit a többiek nem. Egyik alkalommal a szerző is bent volt velünk a technikai helyiségben, és miközben zajlott a felolvasás, én jeleztem, hogy mintha lemaradt volna egy rag. Rizikós volt, hiszen meg kellett állítani a felvételt, és rajtam kívül más nem vette észre a tévesztést, de végül visszahallgattuk, és valóban újra kellett azt a részt venni. Ezért is

és az is jó, hogy Tamással mindketten jelen vagyunk a felvételnél, mert kiegészítjük egymást: amikor ő kezd fáradni, akkor vagyok én topon, és fordítva.

Ahogy egy színházi próbafolyamat során, úgy bizonyára itt is sok váratlan helyzetet produkál az élet. Előfordul, hogy ilyesmi is bekerül a végleges felvételbe?

A szöveg szintjén érthető okokból nincs nagy mozgásterünk, de a játék terén annál inkább. Olyan előfordul, hogy az érthetőség kedvéért változtatnunk kell a szórenden, vagy egyik alkalommal az író jelenlétében olvastuk fel a könyvét, és ami papíron működött egy mondatban, azt felolvasva ő is hallotta, hogy kétfelé kell szedjük, és akkor ezen ott helyben változtattuk. Több alkalommal volt, hogy a szerző maga olvasta fel a művét, Spiró György, Nyáry Krisztián és Nógrádi Gergely esetében, de mindannyian nagyon hálásak voltak, amikor visszajelzést kaptak tőlünk, mennyire működik élőszóban az, ami a papíron szerepel.

Puskás Peti és Kárász Eszter a Pentaton Hangstúdióban (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Ezek szerint az íróknak is meggyűlhet a baja a saját szövegükkel. A színészeknek milyen kihívásokkal kell szembenézniük?

Csuja Imre már rendszeres visszajáró a stúdióba, egyik alkalommal A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényt olvasta fel a svéd Jonas Jonassontól. Ez volt az egyik legnehezebb felvételünk, mert azon kívül, hogy nagyon vastag a könyv, tele van kimondhatatlan személy-, meg földrajzi nevekkel. Szerintem

Gyakran van, hogy egy színész több hangon kell megszólaljon. Szikszai Rémusz Az őrszemet olvasta fel Lee Childtól, amiben külön jelöltük magunknál, melyik karakter hol fordult először elő a szövegben, mert később volt, hogy vissza kellett hallgassuk, milyen hanghordozással oldotta meg az adott szereplőt Rémusz. Utána egy kicsit próbálgatta, és már bele is kezdett, nagyon izgalmas volt hallgatni! Ugyancsak jó volt a munka Kárász Esztivel és Puskás Petivel, akik Tóth Krisztina Malac és Liba-sorozatának részeit mondták fel. Nekik is rengeteg szereplőt kellett megszólaltatniuk, mindenféle állathangokkal kísérve. Igazán kellemes hangulatban zajlott a felvétel, jókat nevettünk mindannyian.

Ha pedig végeztetek a stúdióban és elkészült a vágás, akkor jön az olvasószerkesztő szigorú tekintete?

Így van, Kata meghallgatja a kész hangot, és összeveti a szöveggel, ha pedig eltérést talál, akkor azokat átbeszéli Tamással. Előfordult, hogy kimaradt egy szó vagy akár mondat is, és sajnos megesett, hogy emiatt vissza kellett jönnie a színésznek, de szerencsére elenyésző számban. Legutóbb, azt hiszem, Puskás Petit hívtuk vissza egy röfögésre.

Fejléckép: Liszkai Attila (fotó: Várhegyi András / Fidelio)