J. M. Coetzee új regényében azt kutatja, van-e értelme a boldogság keresésének

A 21. század Kiadó gondozásában, Borbély Judit Bernadett fordításában jelenik meg hamarosan J. M. Coetzee A lengyel (El polaco) című regénye. A kiadó ajánlása szerint a szövegben a 83 éves szerző Chopin-darabokat idézően dús, mégis letisztult szövegben mutatja meg, hogy a szerelem legmélyebb dimenzióit csak azok ismerhetik meg, akik túllátnak a test és az érzelmek fizikáján. A Nobel-díjas író egyúttal ismét bizonyítja, hogy nemcsak jól ismeri az emberi érzéseket, de képes őket úgy interpretálni, hogy az olvasó általuk újragondolja a létezés értelmét, illetve azt, vajon van-e értelme a boldogság keresésének. Hiszen az nem is a legfontosabb emberi érzés, mivel boldog bárki lehet.

Idézetek a könyvből:

„Férfi és nő között, a két pólus között vagy létrejön az elektromosság, vagy nem. Így volt ez már az idők kezdetétől fogva. Férfi és nő, nem csak egy férfi, egy nő. És nélkül nincs kapcsolat.”

„Lengyelországban szoktuk mondani, hogy valaki nehéz, nem levegőből van. Ön is nehéz ember.”

„Hisz az első benyomásokban, amikor ítéletet hirdet a szív, és vagy kinyúl az ismeretlen felé, vagy elhőköl tőle.”

A regény ajánlója szerint a főhős, Witold Walczykiewicz lengyel zongoraművész halálosan beleszeret Beatrizbe, egy vonzó, művészetkedvelő asszonyba, aki barcelonai koncertjének szervezésében segédkezik. Beatriz férjnél van, és eleinte nem tesz rá mélyebb hatást Witold, a művész közeledése nyomán azonban apránként bevonódik a férfi világába. Witold leveleket intéz Beatrizhez, utazásokra hívja, egyszer meg is látogatja Mallorcán, a nő férjének nyaralójában.

Van realitása kettejük szerelmének? Ha igen, pontosan mik az erőviszonyok?

Beatriz diktál, mert ő az, aki úrrá lesz saját érzésein? Vagy Witold, aki olyan intenzitással álmodja meg ezt a köteléket, hogy az megelevenedik? A Nobel-díjas író remeklése végigköveti a lengyel zongorista zuhanásszerű lendületét, amellyel az beleveti magát egy mindent átformáló szenvedélybe.

J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat: 1983-ban Michael K élete és kora, majd 1999-ben Szégyen című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még: A barbárokra várva és a Jézus-trilógia.