Ezúttal azonban számolnom kell azzal, hogy akadnak olyan kulturált, értelmes irodalombarátok, akiken az úgynevezett vastagkönyv-frász betegség lett úrrá. Bocsánatukat kérem, ám most nem lehetek rájuk tekintettel. Szerintem néha ők is tehetnek kivételt. Íme az idei magyar könyvkiadás bizonnyal legvastagabb terméke, Paul Auster regénye, a titokzatos című 4321 (Európa, 2018, fordította Pék Zoltán, remekül). A borítón két sorba tördelték, így negyvenhárom huszonegy-nek gondoltam, latolgatva a négyezer-háromszáz-huszonegy lehetőségét is. A regény 780 oldalas, és csak a legvégén derül ki, hogy voltaképp négy, három, kettő, egy a címe. A poént – az író szerkezeti trükkjét – nem lőném le.
A magyar irodalmi közvélemény formálói szeretik azt hinni, hogy a mi literatúránk világszínvonalú, sőt még annál is jobb, ebből következik, hogy szívesen fitymálják le a nagyhatalmak teljesítményét ezen a téren, elsősorban az amerikai földrészre gondolok. Igazán magasra értékelt szerzők kapnak lesújtó bírálatot (egyre fogyó) irodalmi lapjaink hasábjain. Ilyen alapon futott zátonyra nálunk Jonathan Franzen világszerte diadalmasan hasító flottája, és John Irving vagy Paul Auster (1947) sem volt szerencsésebb. Utóbbinak pedig ez a tizenkettedik magyarra fordított s nagy példányszámban eladott kötete.
A 4321 fő mű. Egy amerikai ember története, aki a cselekmény végére íróvá érik.
Meglepő, hogy szenvedéstörténete főbb stációi tökéletesen azonosak a hazai pályakezdő szerzőkéivel.
Van azért fontos különbség. Minden félénkség, tétovaság és lelki baj dacára az Egyesült Államokban az ember biztonságban érzi magát. Általában csak elnököket lőnek le.
Akit izgat az USA és annak története, nagyjából a huszadik század közepétől, valamint a sokszor félreértett észak-amerikai életforma, annak forrón ajánlom a 4321-et. A többieknek melegen. Igaz, tömegközlekedéshez túl súlyos, de télen hosszúak az otthon tölthető esték.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
…………………………………………….
A kérdés pedig, hogy meghívták-e valaha Magyarországra Paul Austert?
„Az Európa Könyvkiadó az 1990-es, majd a 2000-es években két alkalommal is meghívta a népszerűsége csúcsán lévő Paul Austert magyarországi látogatásra. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, a Budapest-nagydíj díjazottja lett volna – ő azonban mindkét alkalommal hálásan megköszönte a megtisztelő lehetőséget, és elhárította a meghívást. Az első alkalommal halaszthatatlan filmes projektjére, a másodiknál pedig időhiányra hivatkozott. Most, hogy régebbi könyvei új borítóban ott tornyosulnak a könyvesboltokban, elképzelhető, hogy kiadója mégis Budapestre tudja csábítani.”
Barkóczi András, Auster hazai szerkesztője, Európa Könyvkiadó