Kisebbségi magyarként mindig érdekeltek az etnikai konfliktusok, polgárháborúk, ezek előzményei. Még mindig élnek bennem a '91-es marosvásárhelyi események, sokat foglalkoztam a szomszédban zajló boszniai háborúval és annak túlkapásaival.
A ruandai mészárlás teljesen felfoghatatlan. A könyv azért döbbenetes, mert általában reálpolitikai összefüggésekkel magyarázzák ezeket az eseményeket, azt például, hogy miért vonultak ki a francia és belga békefenntartók. A legritkább esetben próbálják megérteni a tömeggyilkosságot az elkövetők szemszögéből. A szerző, a Liberation haditudósítója viszont ezt teszi. Tíz év után személyesen szólítja meg a hutu gyilkosokat. Az ember azt hinné, tucatnyi őrült, elvetemült elmével fog találkozni, hiszen sok esetben szomszédaikat, azoknak gyerekeit gyilkolták meg. Felfoghatatlan, hogy ez nem így van. Hogy lehet ez?
Mi vezet ahhoz, hogy békés polgárokból egyszer csak öldöklő halálkommandó válik?
Jean Hatzfeld: A bozótvágó kések évszaka (Ulpius, 2006)
hírlevél
