Mint arról beszámoltunk, július 17-én, 95 éves korában elhunyt Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, a Nemzet Művésze, aki jelentős életműve mellett műfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit nevelte és oktatta. A művész a hetvenes években indította el az ELTE világirodalmi tanszékén népszerű műfordítói szemináriumát, amely idővel egyfajta költői mesterkurzussá vált.
Lator Lászlótól megrendülve búcsúzott a magyar irodalmi élet számos képviselője, a legtöbben egy-egy versét osztották meg a közösségi oldalukon, míg mások közös fényképekkel és történetekkel, esetleg saját költeménnyel emlékeztek a költőre.
Szabó T. Anna
A költő az utolsó közös fényképét osztotta meg Lator Lászlóval, amely egy magazin számára készült. „A tüdőgyulladása ellenére 95 évesen is felkelt az ágyból, és mellém ült, hogy legyen fotó a mesterekről szóló cikkhez. Most már azt mondom: az életen túl is hálás leszek. Túl az övén, és majd az enyémen is. Ha van lélek. MERT van lélek” – írta Szabó T. Anna, aki az autóban ülve értesült a művész haláláról. Posztjához egy verset is mellékelt, amelyet a hír hallatán költött.
Szöllősi Mátyás
Szöllősi Mátyás a művész Ágban, erekben, levelekben című versével búcsúzott. Mint bejegyzésében fogalmazott, nehéz lenne szavakba önteni, összefoglalni mindazt, amit a költő a magyar irodalomért, a magyar kultúráért tett. „Micsoda verseket írt; hány embert indított el a pályán, milyen csodákhoz tette hozzá a maga zsenijét, hogy azok megszólalhassanak a mi nyelvünkön, így erre nem teszek kísérletet, megteszik helyettem majd mások. De azt leírom, hogy mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ismerhettem, s hogy figyelemmel kísérte a munkámat, és
a mindig elegáns, kifinomult, tiszteletet parancsoló jellemével, kedves, figyelő és óvó szavaival lelkesítőleg hatott,
hálás vagyok a jó néhány találkozásért, amik mind-mind ösztönzőek voltak, és a beszélgetésekért, a biztatásért, a helyreigazításokért-tanácsokért, azért, hogy fegyelemre »nevelt« és már csak egy-egy utalásából sokat tanulhattam” – írta Szöllősi, aki szerint Lator nemcsak zseniális író, műfordító volt, hanem egy remek, kivételes ember is.
Wirth Imre
Wirth Imre Facebook-posztjában felidézte, Lator László műfordítói szemináriumára Galántai Zoltánnal és Kemény Istvánnal járt közösen, mint írta, elsősorban a művész varázsa, szemlélete és véleménye miatt. „Tőle kértem ajánlást az Eszkimóháborús kötetemhez. Elolvasta, írt is szelíden és szóba elmondta, hogy írhattam volna hosszabban az elejét, a nagy utazást a transzcendens felé. Olvasta volna még. Hümmögtem, örültem, hogy befejeztem, valamivel végeztem. Fürkészve nézett. Későn érő típus, mondta, nehéz lesz magának. Évtizedekig éltem ebből a mondatból, hol rémülten, hol bizakodva” – idézte fel a költő, aki 2018-ban ismét elküldte egy kötetét véleményezésre, amelyre Lator László levélben válaszolt: „Most már ne hagyja abba.”
Ott van a levél a PIM-ben, az asztalomon. Ha ránézek, szabad vagyok és valami olyat tudok, érzek, remélek, ami ama nagy transzcendens utazás felé vezet”
– írta Wirth Imre.
Kiss Judit Ágnes
Megrendülésének adott hangot Kiss Judit Ágnes is, aki közösségi oldalán arról írt, nagyon szerette Lator Lászlót, és borzasztóan fog neki hiányozni. „Tudom, hogy szép élete volt, 95 évesen is szellemileg friss, fizikailag önálló volt, de nem tudom, milyen lesz nélküle.
Ki marad az irodalomban, aki ennyit tud, akinek ennyire fontos?
És aki ennyire szeretett engem?”
Lutter Imre
Lutter Imre úgy fogalmazott, kevés, nála nagyobb ívű és értékű költő volt a kortársak között Lator Lászlónál. „Tűpontos megállapításai, szikár megfogalmazásmódja, friss nyelvezete, asszociatív képei, az ember, a világ feltérképezése, az értelem és az érzelem fegyelmezett kapcsolata, a félelem ismeretlensége minden versismerőjének sokat ad.
Iszonyúan nagy lesz a hiánya a magyar irodalomban, és felmérhetetlenül nagy kincs, amit ránk hagyott
– írta, búcsúzásként pedig a művész Testünk felett című versét osztotta meg.
Lackfi János
A költő szerint sokan, egész nemzedékek éltek Lator László tekintetében. „Szigorúsága, nyájassága, játékossága, életmohósága vonzásában. És elképesztően tömény versei élnek bennünk tovább. Isten nyugosztalja!” – fogalmazott Lackfi János, aki Lator László Piac című versével búcsúzott.
Fejléckép: Lator László (Fotó/Forrás: MTI/Mohai Balázs)
hírlevél
