A Litera.hu nemrég elindított egy körkérdéssorozatot, amely során olyan magyar írókat, költőket kérdeznek, akik idejük kisebb-nagyobb részét vagy akár egészét másik töltik. A Miért mentél el? című rovatban egyebek közt az elköltözés okairól kérdezik a szerzőket. A folyóiratnak ezúttal Kiss Tibor Noé válaszolt, aki, mint az a sorozatból kiderült, nemrég elhagyta Magyarországot.
„A tavaly meghozott »gyermekvédelmi törvény« kapcsán már akkor rossz előérzetem volt, amikor még csak tervezetként beszéltek róla. Az előérzeteim aztán valóra váltak, a helyzet mindenféle értelemben romlott. Egy idő után szinte már visszasírtam a korábbi kultúrkampfos időket, amikor aberráltként emlegettek. Ezeket a minősítéseket valahogy meg lehet szokni,
azzal viszont már nehéz mit kezdeni, amikor hazugságokat állítanak rólad, és a személyed ellen uszítanak
– fogalmazott a művész a folyóirat hasábjain. Mint írta, tavaly nyáron hónapokon keresztül ez történt: kiforgatták a megszólalásait, transzpropagandistának állították be.
Kiss Tibor Noé (Fotó/Forrás: Ruprech Judit / Kiss Tibor Noé Facebook-oldala)
Példakét felelevenítette, hogy egy televíziós híradásban például bemutattak egy 2016-ban készült csoportképet, ami egy vidéki gimnázium rendhagyó irodalomórája után készült. „A diákok szemét kitakarták, csak az enyémet nem. Úgy néztem ki a fotón, mint valami bűnöző” – írta. Hozzátette, ezt követően egy kormányközeli csatorna meghívására megszólalt egy korrekten szerkesztett riportban is. „Az, hogy teljesen egyedül álltam ki az igazamért, visszaadta az önbecsülésemet,
viszont azt is éreztem, hogy sok tekintetben elfogyott az erőm, és nem akarom, illetve nem is tudom úgy folytatni a dolgaimat, ahogy azelőtt
– fogalmazott.
Kitért arra is, egy idő után nyomasztónak érezte az életét övező kontrasztot. Az ismerősei és barátai ugyanis az „elismert írót” látták benne, miközben egzisztenciális problémákkal és félelmekkel küzdött. „A folyamatos kampány, a plakátok, a hírek elől nehéz volt elbújni, mindezek hatása lassan beszivárgott a mindennapjaimba, felszívódott bennem. Hónapokig rágódtam azon, hogyan tudnám eltávolítani magamtól a képeket, amelyek közellenségként állítanak be és lealacsonyítanak.”
Kiss Tibor Noé elmondása szerint egy idő után már úgy érezte, hogy senkivel sem akar találkozni.
Azzal szembesülsz, hogy a boltban elhúzzák előled a gyereküket.
Legszívesebben elbújnál, amikor szembe jön veled egy mintaszerű család, apa, anya, gyerekek. Hogy félnek tőled és te is félsz, a mindennapi életed része lesz a félelem, mert mi van akkor, ha valaki felismer az utcán, és rajtad tölti ki a gyűlöletét” – írta.
Mint mondta, tisztában van vele, hogy a rendszer nem fekete-fehér „Egyik nap kint van a képed a főoldalon, mint elrettentő példa; másnap – ugyanazzal a fotóval – bekerülsz egy hivatalos katalógusba, ami a magyar irodalmat népszerűsíti külföldön. Persze, ez a rendszer lényege:
nincsenek világos határok, csak ez a kafkai labirintus, amiben bolyongunk.
Kiss Tibor Noé csaknem öt hónapja él Szlovéniában, ami elmondása szerint még mindig furcsa érzés, mivel sohasem gondolta volna, hogy elhagyja Magyarországot. Hozzátette, igazából nem is hagyta el, hiszen csak néhány órára lakik tőle, és folyamatosan „hazadolgozik”. „A bizonytalanság itt is megmarad, az évek telnek, egyik albérletből a másikba, ez van, ez lesz. Sok minden hiányzik, főleg a pécsi életem. A magyar nyelv a mindennapokban, ennek hiánya néha ijesztő” – fogalmazott.
Kiss Tibor Noé válasza ezen a linken érhető el.
Fejléckép: Kiss Tibor Noé (Fotó/Forrás: Zsuzsanna Komjáthy / Kiss Tibor Noé Facebook-oldala)
hírlevél
