Könyv

Kőhalmi Zoltán tipográfiailag is vicces

2019.11.04. 17:15
Ajánlom
A stand-upos norvégkrimi-paródiát tartalmazó kötete írott és rajzolt humorral alaposan megtűzdelve érkezett. Mértéktelen mennyiségű kávét és alkoholt fogyasztó hőse az sch-val beszélő német és a и-vel beszélő orosz maffiát üldözi a skandináv krimi minden kellékével felszerelt történetben, ahol a fejezetkezdő rajzok is nyomokat rejtenek.

Kohalmi-225753.jpg

Kőhalmi Zoltán (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

Hányadik kávé így reggel 9-kor?

Ma még csak a második.

A könyvben is jelentős mennyiségű kávét fogyasztanak a szereplők.

A kávéfogyasztás önéletrajzi elem.

Én azt mondom, hogy mostanában ugrott meg nagyon, de az ismerősök figyelmeztettek, hogy "nem, Zoli, te mindig sok kávét ittál." Hallottam valakiről, aki a második infarktusa után már számolta, hogy mennyi cigit szív. Nem cigizett kevesebbet, csak számolta. Szerintem ez jobban idegesítette.

A regényben saját tapasztalatnak tűnik az íróember mindennapi küzdelme a szerkesztővel, korrektorral, kiadóval, cselekményvezetéssel. Mondhatni, szakmai regény.

Az alkalmazott írás körül forog az életem. Belekerültek a gegpartikon szerzett élményeim, a meg nem értett háttérírók történetei és az is, ahogy belecsöppentem a könyvkiadás világába.

A szereplők is annak az áldozatai, hogy egy könyvben vannak.

Abszolút külsősnek tartom magam a könyvkiadásban, ahogy a HVG-ben is, pedig ott vagyok már 13 éve. Nem ez a szakmám. Nem tudtam, hogy mennek a dolgok: hogy készül a könyv, hány kézen fog átmenni, ki ott a főnök?

A történetben előkerült egy humorista is, akit kihallgatnak, amikor előjön az interjúadó-énje. Izgultam, hogy nálad ez ne forduljon elő!

Az veszélyes. Igen, a humorista, akin nem nevetnek. De az nem én vagyok, hanem egy kollégám. Általában visszafejthető, hogy mi történik velem azokból is, amit a színpadon mondok. Nekem játék az írás és a poéncsinálás is. Azokkal zsonglőrködöm, amik a kezem ügyébe akadnak, amiket ismerek vagy amik foglalkoztatnak.

foto_csabai_kristof_Kohalmi2-225010.jpg

Kőhalmi Zoltán (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

Egy csomó tipográfiai geg is fut a könyvben. Ez méltatlanul hanyagolt műfaj.

Szeretem ezeket a játékokat. Valahogy azt gondoltam, hogy ha könyvet írok, akkor olyan poénok legyenek benne, amik csak könyvben működhetnek. Ez volt az egyik első gondolatom. Innen jött a sok tipográfiai játék vagy az egymásra válaszoló előszók.

Majdhogynem onnan indult az egész: az áthúzott ő-kből.

Aztán milyen jó lenne, ha lenne egy ember, aki fejjel lefelé beszél, amikor fellógatják… Egyre több szereplő lett, aki másként beszélt. A nyomozólánynak elmegy a hangja egy fejezetre. Először azt gondoltam, hogy sms-eket küld majd, és megírtam azt a részt sms-nyelven. Kiderült, hogy azt már nem használják. Felmerült, hogy csináljunk emojikat, de azok egy fél év múlva már változnak, és akkor jött a morze, ami kortalan, univerzális. Sajnálom, hogy a Braille-írást nem tudtam belevenni.

Érződött, hogy sok kutatómunka van a könyvben. Ez a „bölcsészes” halogatás egy formája, amikor olyan, mintha dolgoznál, de valójában böngészgetsz?

Jólesik, ha érződik. Meg kell találni az érzékeny egyensúlyt, hogy meddig forrásmunka, és mikortól időhúzás. Szeretek ebben elmerülni. Valójában nem mérhető, mennyivel lesz jobb a szöveg attól, hogy tökéletesen tisztában vagy a háttérrel.

foto_csabai_kristof_Kohalmi5-224638.jpg

Kőhalmi Zoltán (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

Kérdés volt például, amikor a Norvégia ízeltlábúiról szóló Wikipédia-oldalon jártam, nagyon fontos-e, hogy mindegyikről tudjam, hogyan néz ki.

És hogy valóban élnek-e azok ott, vagy csak kicsit északabbra. Mondjuk, a fésűscsápú korhadékmolyról elárulom, hogy nem. Az egy teljesen magyar őshonos bogár, de annyira tetszett a neve, hogy muszáj volt beletenni. Az összes többi viszont mind hiteles. Mivel mindig egy konkrét probléma megoldása, egy poén miatt keresek, ezért egy idő után megvan a megoldás.

Plusz, ugye, a határidő, ami biztosan jót tesz nekem és mindenkinek. Nem lehet a végtelenségig húzni. Az embernek egyszer azt kell mondania, hogy

jó, most már mindent tudok a norvég metálról vagy a cukrászatról. A kohászatba például nagyon belekeveredtem egy rím miatt.

Le kell magam állítani – ez a helyes válasz – hogy ez most már csak engem érdekel, az olvasót nem biztos, hogy fogja.

Mennyi volt a könyv bruttó és mennyi a nettó elkészülési ideje?

A tiszta játékidő, amikor tényleg írtam, az olyan 6-7 hónap volt. De legalább nyolc év telt el az ötlettől a végéig. Ez nem alkotás volt, hanem hitegetés a környezetem felé, hogy ez el fog készülni.

Egy idő után már csak azt mondtam, hogy karácsonyra, de nem mondtam, hogy melyik évre.

 „Ritka pillanat Zoltán életében, hogy egy kijelölt dolog ennyire kézzelfoghatóan készen van.” Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki folyton kérdezgette, hogy mikor fejezem már be a könyvemet. Ők már meg is kapták a példányukat.

foto_csabai_kristof_Kohalmi6-224647.jpg

Kőhalmi Zoltán (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

A rajzokat is te készítetted?

Igen, ez az én könyvem! Én írtam a betűket, én készítettem a rajzokat! Ez nekem nagyon fontos volt, vagyis hát anyukámnak volt fontos, hogy rajzoljak. Azt állítja, hogy én alapvetően rajzban vagyok tehetséges, a humorral meg csak foglalkozom. Szerintem passzol is a szöveghez, én vagyok. Ez egy ilyen műfaj: a szerző rajzainak sutaságában áll a bája. Nem várja el az olvasó, hogy olyan legyen, mintha egy profi csinálta volna. Egy darabka belőlem. Láthatják, hogy néz ki egy jegyzetfüzetem. Emellett komoly elrejtett utalások vannak rajtuk.

Milyen műfajba sorolnád a könyvet?

Ezt többen kérdezték. Én azt válaszoltam, hogy kísérleti vicc, de azt mondták, hogy vegyem komolyabban.

Azt mondanám, hogy a szélsőségesen önreflektív egzisztencialista magyar próza megteremtője.

Paródiának indult, de öntörvényűvé vált. Kérdés volt, hogy mennyire krimiszerű.

Érdekelt, hogy lehet-e úgy krimiparódiát írni, hogy izgalmas maradjon, és ne váljon tét nélkülivé.

Szerettem volna, ha megtartja azt a dramaturgiát és élményt, amit a krimiknél átélsz. Van egy rejtély, ezt együtt fejted fel a nyomozóval. Megvezetnek. Aztán még egyszer megvezetnek. Van leleplezés, titkos erők, amik lassan bomlanak ki. A másik oldalról viszont vigyázni kell arra is, hogy nehogy kriminek higgyék, és úgy olvassák. Bár talán a borító elárulja, hogy nem annyira komoly.

foto_csabai_kristof_Kohalmi4-224640.jpg

Kőhalmi Zoltán (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

Nehéz elkerülni az összehasonlítást Bödőcs könyvével. Ti hogy álltok ehhez?

Tudtam, hogy már írja a másodikat és meg kell mondjam, ez inspirált. Már olyan sokan mondták, hogy „olvastuk Tibor könyvét. Mi újság a tiéddel, amit olyan régóta ígérsz?” Úgy éreztem, hogy csak itt lenne az idő, mondjuk felkeresni a kiadót. Azt gondoltam, hogy azt válaszolják, most jön Tibor, én meg majd a nyáron. Az esélytelenek nyugalmával sétáltam be.

Egészen meglepett, hogy tetszett nekik és azt mondták, hogy szeptemberben kijöhet. Ez ritkaság. Más, átlag író emberek úgy szokták, hogy meg van írva a könyv, nekem pedig meg volt írva az első fejezet, voltak töredékek és fejben sok részlet. Fordult velem egyet a világ, félretettem azokat a projekteket, amiken nyűglődtem, mint a Lego-ingaóra és egyéb végtelenül hasznos és halaszthatatlan feladatok.

Tiborral telefonon beszéltünk, hogy ő is írja, én is írom. Tudtuk, hogy egy kiadónál vagyunk. Megbeszéltük, hogy együtt leszünk a fókuszban egy időre, ott lesznek egymás mellett a könyveink.

Néha tartottuk egymásban a lelket, átküldtem neki egy részét, ő mesélte, hogy mit ír.

Illetve ismerem Ferust, aki inspirálta a könyvet. A nézők is ismerhetik Tibor sztorijaiból. Nekem fergeteges volt, amikor találkoztunk és rájöttem, hogy mennyire tökéletes a paródia. Amikor először jártam Tibor falujában, nagyon megdöbbentett, hogy hangról felismerem a figurákat.

Kohalmi2-231529.jpg

Kőhalmi Zoltán kávéval és a könyvével (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

A te könyvedben is az egyik helyszín a saját törzskocsmád.

Fontos, hogy őszinte legyek, a stand-upban is. A Dallas söröző szereplője a történeteimnek. A nevét kifütyülték az adásban, de így is sokan felismerték.

Gyula mesélte, hogy hetvenen hívták aznap, hogy benne volt a tévében.

Köztudott, hogy gyakran megfordulok ott, mert a közelben lakom, de ennél többet nem árulhatok el. Valamennyi felfejthető a könyvből is. Ahogy Salingert is a regényei alapján próbálták megtalálni, amikor egy interjún úgy berágott, hogy teljesen eltűnt mindenki elől. Van egy legenda, hogy valakinek sikerült lenyomoznia. Ott is a környékbeliek nyilván tudták, hol lakik. Gyula is azt szokta mondani, hogy nem tudja, honnan jövök. Bele is rajzoltam. Bár már nem tartózkodom annyit a Dallasban – és nem úgy, mint rég. Elég jellegzetes közeg. Mindig ugyanaz a fekete-fehér Discovery világháborús dokumentumfilm megy. Gyula mindig épp mosogat és mindig megáll a kezében a pohár, mikor bemondják, hogy Rommel milyen lépésre szánta el magát. Mintha nem tudná, hogy ez történik – gyakorlatilag 15 éve nézi ezt az adást.

foto_csabai_kristof_Kohalmi1-224800.jpg

Kőhalmi Zoltán könyve (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf)

Woody Allen egyik novellájában egy bűvész egy doboz segítségével képes bárkit bejuttatni egy könyve. Ez kicsit rímel a te regényedre is – anélkül, hogy túl sokat elárulnánk. Te melyik könyvbe látogatnál el?

Igen, eszembe jutott írás közben. Ott a szereplő Bovarynéval hetyeg, és csodálkoznak az irodalmárok, hogy kerül a regénybe ez a kopaszodó könyvelő.

A feleségem bölcsész, s ilyen szemmel olvassa ezt és szereti is azt, amit írtam. Nekem sok minden inkább poén.

Nem bölcsészkedő truvájnak érzem, hogy vannak benne furcsaságok. Inkább poénfeladatnak fogtam fel.

Kérdés, hogy oldom meg a poént, magamnak állítok feladatokat. 

Szenvedélyes rajongó tudok lenni. Vannak nagy kedvenc könyveim, amik nem változnak évtizedek óta, pedig olvasok is. Vonnegut – azt hiszem tőle mindent olvastam, ami megjelent magyarul. Ő egy univerzumot ír – nagyon szeretem, aki ezt csinálja -, majdnem minden regénye ugyanott játszódik, ugyanabban a kitalált városban, feltűnhetnek a szereplők más könyvekben, találkoznak a szálak keresztben.

Egy Vonnegut-könyvbe biztos, hogy ellátogatnék.

Paul Austertől a New York-trilógiát nagyon szeretem és mindig azt éreztem, hogy azt nem tudta többé megugrani. Bár most ez a legutóbbi a 4321 fantasztikus volt, az utolsó 10 oldalig még azt se mondtam volna meg feltétlenül, hogy ő írta. Akkor értettem meg, hogy miről szól a könyv.

Boris Vian, bár az ő könyveibe nagyon veszélyes lenne bemenni, mert bármikor átalakulhat bármi bármivé, a kávéscsészénk egy kígyóvá, vagy felrobban alattunk a padló

, de a Pekingi ősz nekem mindig is egy olyan alapvetés volt, aminél hihetetlenebb dolgot nagyon nehéz írni. Talán Witold Gombrowicz az abszurd végpontja. Lengyel szerző, aki beteges módon állt az íráshoz. Olvasod és azt mondod, hogy „Ez egy könyv? Ez egy szöveg? Ez egy emberből jött ki?” Nagyon jó szerintem. Ő titokban írt, nem merte megmutatni senkinek. Majd szerelmes lett egy nőbe, akinek megmutatta és a nő soha többé nem szólt hozzá. Egy csomó mindent elégetett, emiatt nem teljes az életműve.

Nekem a Monty Python nagy alapvetés, az abszurd.

Boris Vian már az az abszurd rakéta, amiről a Monty Python-fokozat is leválik és azon túl van valahol Gombrowicz.

Kőhalmi Zoltán:
A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban
Helikon Kiadó, 2019

Búcsúszentlászló híres embere, akit Hofi trónörökösének tartanak

Kapcsolódó

Búcsúszentlászló híres embere, akit Hofi trónörökösének tartanak

Humorát Búcsúszentlászlótól Londonig mindenki magáénak érzi, a vidéki hétköznapokat ugyanolyan szemléletességgel festi le, mint a nagyvárosi lét visszásságait. Bödőcs Tibor a KULT50-ben megjelent portréja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Vizuál

A színész, akinek Oscar-jelölést hozott, hogy összebilincselték Tony Curtis-szel

Sidney Poitier bahamai földművesek gyerekéből lett az első afroamerikai, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi színész kategóriában. Kitaposta az utat a fehérek uralta Hollywoodban, mégis számos kritika érte az alakításait. Idén ünnepli 93. születésnapját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv magazin

Minden olvasója úgy érzi, róla szól - az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül - utánajártunk a kultregény titkának.
Könyv kiállítás

A fiatal Kertész Imrét mutatja be ez a kiállítás a Szabó Ervin Könyvtárban

Részben eddig kiadatlan fotókon és vallomásokon keresztül, digitális tartalmakkal kiegészülve tekinti át Kertész Imre Nobel-díjas író tanulóéveit a Kertész Imre Intézet utazó kiállítása, amely csütörtökön nyílt meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) auditóriumában.
Könyv interjú

Vámos szemérmetlenebb új kötetében, mint megszokhattuk

Hetvenedik születésnapja apropóján Vámos Miklós tőle szokatlan műfajjal lepte meg olvasóit: a Hetvenkedő kötetben limerickjeit gyűjtötte össze. Ahelyett, hogy mit olvassunk, házi szerzőnket most az ötsorosokba szedett vallomásokról, a regénnyé váló lakóhelyéről és az összegzésről kérdeztük.
Könyv hír

Százharminc éves Debrecen első nyilvános könyvtára

 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára 130 évvel ezelőtt megnyitotta olvasótermét, ezzel létrejött Debrecen első nyilvános könyvtára.
Könyv magazin

Az irodalom "bonyolult" férfialakjainak társkereső hirdetései

A könyvekben élvezzük a bonyolult jellemmel rendelkező titokzatos férfiakat, akik nehéz sorsot cipelnek, esetleg titkokat is rejtegetnek. Kérdés, hogy ezek a tulajdonságok egy randi esetén is ilyen vonzóak lennének-e.