A pályázatra negyven év alatti alkotók jelentkezhettek, akiknek eddig legalább egy, de legfeljebb két szépirodalmi kötete jelent meg. A kiírásra összesen ötvenhárom pályázat érkezett, közülük tették közzé a tíz döntős nevét. A győzteseket a szeptember 24-i ünnepélyes díjátadón hirdetik ki, a Katona József Színházban.
A Mastercard – Alkotótárs előzsűrijének munkájában Antal Nikolett, Lapis József és Valuska László vett részt, a döntősök közül pedig a Czakó Zsófia, Halász Rita, Jánossy Lajos, Nádasdy Ádám és Székely Kriszta alkotta szakmai zsűri választja ki a legjobbakat.
A tíz döntős és tervezett munkáik:
Biró Zsombor Aurél Hogyan térdeljünk munkacímű regénye egy fiatal férfi politikai öntudatra ébredésének története, melynek hátterét az Orbán-rendszer képezi. Amikor a tizennyolc éves főhős egyetemét kormányzati irányítás alá vonják, döntenie kell: ellenálló lesz, vagy kimarad a lázadásból, esetleg a hatalom oldalát választja. A szerző egyfelől nagy sikerű debütáló regényének (Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek) valóságértelmezését szeretné továbbgondolni, másrészt felrajzolni egy generáció lélektani térképét, ahol a semlegesség már igencsak nehezen elképzelhető fogalom.
Borda Réka kézirata személyes élményekből született: az anyai szerepre való felkészülés, illetve a várandósság időszakának tapasztalatait gyűjtötte össze. A kilencedik évszak szövegei próza és költészet, valamint valóság és mese határán mozognak, miközben nemcsak a szülői, hanem az írói lét dilemmáit is igyekeznek felvonultatni. A szerző kendőzetlen hangvétellel szeretné elmesélni saját történetét, amelyben kicsit minden nő története ott van – akár akar gyereket, akár nem.
Harag Anita két novelláskötet után először próbál meg nagyobb formában gondolkodni: kisregénnyel pályázik az ösztöndíjra, amely a Nevetések munkacímet viseli. A történet középpontjában egy rendkívüli szülői értekezlet áll, ahol azt a kérdést vitatják meg, hogy megnézhetnek-e tizenhét éves gyerekek egy boncolást. A halál témájának alapos körüljárásán túl a szerző hat különböző, egyedi hang megformálására törekszik, és a társadalmi kontextusra is hangsúlyt fektet.
Kali Ágnes készülő verseskötete az anyaság ambivalens, de tagadhatatlanul felemelő érzéséhez keres szavakat, méghozzá férfiuralom és a kapitalista rendszer tükrében. A szerző a Tigristej szövegeiben a személyes tapasztalatoktól igyekszik a közösbe eljutni, megteremtve ezáltal a női szolidaritás nyelvét. Az anyag mellé egy playlistet is szeretne létrehozni, amelyben a felolvasás mellé zenei aláfestés is társul.
Kiss Dávid szintén lírával pályázott: a Terra Mater darabjaiban egyszerre van jelen az alanyiság és az univerzalitás, miközben a humor és a groteszk is fontos szerephez jut. A versekben a földi természet, az emberi kapcsolatok és a technológia kihívásai fonódnak össze, melyek hátterében felsejlik a kérdés: van-e mindezeknek köze a transzcendenshez? Bár a szerző számára fontos kiindulópont volt a személyes traumák feldolgozása, a gyász érzésével való szembenézés, a végeredmény mégis sokfelé ágazó, komplex anyagnak ígérkezik.
Kustos Júlia nemrég megjelent verseskötete, a Tehetetlen bálványok után ezúttal novellákkal jelentkezik, melyek középpontjában a modern társadalom tagjainak kapcsolódási nehézségei állnak. A munkaterv a Penelopé tojása címet viseli, és a szerző lírájához hasonlóan a kortárs problémák mellett számos antik utalást tartalmaz. A kitűzött cél az, hogy a szövegek ne csak önállóan állják meg a helyüket, hanem koherens egészet alkossanak, és együtt is organikusan működjenek.
K. Varga Bence készülő regénye egy kisváros szélén álló vágóhíd dolgozóinak mindennapjaiba nyújt betekintést, ugyanakkor nem törekszik szociográfiai hitelességre, inkább a mágikus realizmus elemeiből építkezik. A tervek szerint A csont és a csönd című alkotás története sötét, nyugtalanító világot fest majd az olvasó elé, melyben a magány és a gyász érzései is hangsúlyos szerepet töltenek majd be.
Marton Krisztián Ismeretlen fekete férfi munkacímű identitásregénye egy ellentmondásokkal teli élet története, amely megmutatja, milyen reménytelen érzés kívülállónak lenni, amikor nem vágyunk másra, csak hogy valahol otthon lehessünk. A szerző célja az „én-élmény” intenzív megközelítése, miközben mégis igyekszik kiszabadulni az autofikció keretei közül.
Purosz Leonidasz egy verseskötet befejezéséhez pályázta meg az ösztöndíjat: a Honvágy a szerző 2020 óta írt verseit gyűjti egybe, melyek az azonos című drámájához kapcsolódnak. A darab személyes élmények köré épül, mégpedig a háborús menekült görög nagyszülők Magyarországra kerülésének történetét dolgozza fel. A készülő anyaghoz a tervek szerint újabb ciklusok is kerülnek majd, többek között egy abszurd ars poetica.
Simon Bettina Anne Sexton Podcast címmel ír novelláskötetet, melyben egy Budapesten élő fiatal nő szólal meg, aki művészeti íróként dolgozik, így az őt körülvevő kulturális szféra is fontos szerepet kap majd a szövegekben. A cél egy olyan hiperrealista ábrázolásmód megteremtése, amelyben a vizuális hatás és a képiség szerves egységet alkot majd a történettel, és a próza egyik fő szervezőelvévé a látvány válik.
(Forrás: Könyves Magazin)
Fejléckép: K. Varga Bence (fotó: Purger Tamás)
hírlevél
