Győrffy Ákos: A névtelen világ (Magvető Kiadó)
A névtelen világ Győrffy Ákos 1996 és 2026 között írott verseiből (eddigi öt kötetéből és az elmúlt években írt darabokból) ad erős és karakteres szerzői válogatást. Kiindulópontja nem is lehetne más, mint maga a táj. A leírható, feltérképezhető és megnevezhető táj. Első kötete, A Csóványos északi oldala már címében is mutatja ezt. Egy kötetbe rendezve szépen és pontosan kirajzolódnak a Győrffy-líra főbb ösvényei: az ember és a táj kapcsolata, a közelség és a távolság, az emlékezés folyamatossága, az írás és a rögzítés fontossága, a másik keresése, a hiány megtalálása. Alakulásában és vándorlásai közben találkozunk azzal a költői énnel, aki egyik első versében innen indul: „Ami él, helyet hasít ki / magának, kihasítja a sötétségből, amire / nem találok nevet, és félek is keresni / rá”, hogy az elmúlt években írt darabok között erre a szakaszra bukkanjunk: „A névtelen világon nincs mit / nézni, észre sem veszem. Neveket aggatok / a fákra, a madarakra.” Győrffy Ákos költészete felmutat, és megnevez. Visszapillant, és előre is tekint.
Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs (Helikon Kiadó)
Új regényében a szerző egy közkeletű állítást cáfol: „Anya csak egy van.” Hiszen az embernek nem csupán egy anyja van (volt), hanem általában több is. Szerencsés esetben a halandó tele van (volt) anyákkal: van (volt) neki kettő nagyanyja, azután dédanyák, ükanyák, szépanyák... „Nekem például az anyai nagyanyám (Csöpe, Csoze) éppen annyira az anyám volt, mint a második anyám (Titike, az édes). És akkor még a nevelőanyákról, mostohaanyákról, keresztanyákról, örömanyákról, pótanyákról, ősanyákról, Holdanyákról, Földanyákról, béranyákról, bálanyákról, zászlóanyákról, betűanyákról, ellenanyákról, leányanyákról, legényanyákról, szerelmi anyákról és irodalmi anyákról nem is beszéltem. De (jelentős részükről) fogok. Ezért jöttem. Anya, anyu, anci, édesanyám, mama, anyuci, anyukáim... Szóval ezúttal anyázni fogok. Buzgó szüvel” – írja Cserna-Szabó András a kötet fülszövegén.
Májusi könyvajánló (Fotó/Forrás: Líra Könyv)
Erdős Virág: Isten (Magvető Kiadó)
Erdős Virág új könyvében semmi sem az, aminek látszik: a cím istenes verseket ígér, a kötet mégis sokkal inkább az emberről szól. A hol zavarbaejtő, hol felemelő szövegek kíméletlen szókimondással szembesítenek minket azzal, amilyenné a teremtett világot mi magunk is alakítjuk. A kötet versei egy éjjellátó szemüveg éleslátásával leplezik le saját ítéleteinket és előítéleteinket is; a könyvet a szerző rajzai teszik teljessé.
Tolvaj Zoltán: Árvajel (Corvina Kiadó)
Minden nagy mű világteremtő erővel bír – pont, ahogyan az Árvajel is. Lehetne egy generáció (X) regénye, lehetne az elmúlt évtizedek felmutatása és kritikája, egy város krónikája (neve is van: Budapest), egy ország folyamatos kisiklásának vagy lecsúszásának története, de ez mind csak a felszín. Az igazán fontos dolgok ugyanis bent, az ember(ek)ben történnek, az agyban és a szívben. Amit ez a könyv elmesél a családi, baráti és párkapcsolati traumákról, de örömökről is, az a maga abszurd módján a teljesség érzetét kelti. A kendőzetlen, fájdalmas, kegyetlen, mégis olyannyira vágyott teljességét.
Pion István: A Búbánat-völgyön át (Jelenkor Kiadó)
Pion István sűrű szövésű kisregényének főszereplője már kamaszként szembesül azzal, hogy a biztonságosnak hitt világ egy csapásra a megalázás és a bántalmazás fenyegető terepévé válhat. Hogy a menekülés – faluról városba, városi kollégiumból egyházi kollégiumba – csak fuldoklás a kölcsönös zaklatás és az erőszak örvényében. Hogy végül ki lehet-e fordulni egy szobából, ki lehet-e lépni az ördögi körből, arról nehéz többet mondani, mint amennyit ez a könyv elbeszélhet.
Májusi könyvajánló (Fotó/Forrás: Líra Könyv)
Fehér Béla: Balkán nagyoperett (Magvető Kiadó)
Nem elég, hogy 1912-ben egész Európa forrong, de még egy rendkívüli autóverseny is lázban tartja a Balkánt! Itt tűnik fel Skrabek, a bérgyilkos, és kedvese, Katinka, a szökött úrilány, a magyar Fráter Böske és az orosz-indiai Olga Grovkova, Porcsin, a nádudvari szabó, továbbá Mahmutlar, a török titkosszolgálat egyik vezetője, és sokan mások... A háttérben pedig Lorenzo von Hadházi próbálja irányítani a szálakat – egy Magyarországon nevelkedett török szultáni leszármazott, aki svájci varrodájából készül a remélt hatalomátvételre. A Budapestről startoló autós túraverseny mezőnye Románián és Bulgárián keresztül – a Sipka-szoroson átkelve – nyolc nap alatt jut el az Isztambul melletti Fergadába. Vérbeli kalandregényt olvasunk, amely végigkíséri a tizenhét automobilt a starttól a célig, valós eseményekbe és politikai történésekbe ágyazva a fikciós cselekményt. Az alcím is jelzi, hogy a regény operett is mindeközben: zene, dalok, kettősök, kórusok kísérik a történetet. Fehér Béla utolsó regénye a szerző halála után jelent meg, és minden mondatával ünnepli az életet.
Dezső András: A magyar tenger kalózai (21. Század Kiadó)
A Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla, a Fedősztori és a Nagyfőnök című bestsellerek szerzője most a Balaton sötét oldalát tárja fel. Bemutatja az egymással rivalizáló legendás siófoki szórakozóhelyeket, a diszkók világát, ahol a kidobóemberek osztották a törvényt és a hírhedt veszprémi alvilágot, ami a főváros legveszedelmesebb gengsztereit szolgálta ki. Az eldobott kézigránátok, védelmi pénzek, a megtorlást hozó árulások földjét. Piti bűnözők és nagypályás maffiózók, kalandorok és szélhámosok, akik a tóparton próbáltak birodalmat építeni – néha szó szerint a semmiből. Hiszen a Balaton nem csak a pihenni vágyók és az ügyeskedők paradicsoma volt. A vadkelet éveiben erős és befolyásos figurák keresztezték egymás útját, miközben ugyanaz a cél vezette őket: meghódítani a tavat. És mire a szivarfüst eloszlott, a diszkófények kihunytak, a régi maffiózók mackónadrágot húztak, a helyükre egy új elit lépett, akik visszautasíthatatlan ajánlatokkal, házilag írt törvényekkel terjeszkednek, a tét pedig már milliárdokban mérhető. Ez a könyv a magyar tengerért vívott hol zajos, hol csendes harc igaz története.
Fejléckép forrása: Karola G / Pexels
hírlevél
