Az MMA közleményében úgy fogalmaz, a tanácskozást eredetileg nem emlékkonferenciának, hanem köszöntésnek szánták, ám a sors másként döntött. „A művek velünk maradnak, az író által teremtett alakok halhatatlanok” – írják közleményükben a szervezők.
Idén tavasszal hunyt el Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író. Első írásait az ígéretes pályakezdőknek járó elismeréssel fogadta a kritika, aztán megszületett korszakos műve, a Kő hull apadó kútba, amellyel egy csapásra a 20. század magyar klasszikusai közé érkezett. „Sokszor elmondta: gyermekkora városa, Zilah világa, családja határozta meg a regény légkörét, de a történet másról szólt – figyelmeztet Gróh Gáspár, az október 8-i Szilágyi István-emlékkonferencia társszervezője. – A pártállam semmilyen jogot nem ismerő világában a jogvégzett Szilágyi egyetlen pillanatot sem dolgozott diplomája szerinti szakmájában,
a jog és az igazság, a bűn és a büntetés kérdése mégis gyakran visszatér műveiben, de nem jogi, hanem erkölcsi és lelki-lélektani problémaként
– idézi az MMA közleménye az irodalomtörténészt.
A tanácskozáson Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA elnökségének tagja előadást tart Szilágy István rendszerváltozáskori esszéiről. Ács Margit a személyes mozzanatokra kívánja felhívni a figyelmet Ami a regényekből kimaradt – A jelenkor és az életrajz adalékai Szilágyi István műveiben címmel. Az írónő kiindulópontja: a zilahi családi klánról készült novellisztikus emlékiratok Szilágyi alakja köré vetítik azt a környezetet, amely engesztelhetetlen tárgyilagosságának forrásvidéke, az ironikus és önironikus alapállás megteremtője. Az 1964-es, Sorskovács című kötetig tekint vissza előadásában Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a „művesség” a pálya egészét áthatja: „Lényegében minden Szilágyi-írásban munkálkodnak, míveskednek az emberek”.
Gróh Gáspár irodalomtörténész Rejtélyek uralma címmel tart előadást a köznapokról szóló, mégis szárnyaló költőiséggel formált prózanyelvről. Miért így szól a Kő hull apadó kútba? A leírás tárgyához képest érthetetlenül súlyos mondatok tragédiát ígérnek…
Karácsonyi Zsolt Az irály fogalmának jelentősége Szilágyi István műveiben című előadása azon a megfigyelésen alapul, hogy
a nyelv korábbi rétegeinek felbukkanása – mint az irály fogalma a szerző ünnepi alkalmakra írt szövegeiben – a tudatalatti rétegeket, a lelki folyamatokat tárja fel.
A filmes utalásokra több nézőpontból rátekinthetünk a konferencián: a filmcsillagok ihlette fantáziákról is szó esik Mester Béla Szilágyi István mozija című előadásában. Tóth Klára filmesztéta annak a filmtörténeti rejtélynek ered a nyomába, hogy miért nem lett film a Kő hull apadó kútba című regényből, noha olyan rendezők nyúltak érte, mint Fábri Zoltán, Fehér György vagy Kovács András. Online hangzik el Csordás László filológus Létértelmezésként felbukkanó filmleírások Szilágyi István Agancsbozót című regényében című előadása.
Az életműsorozat több, korábban ismeretlen Szilágyi-írást publikált, az elbeszéléskötetek száma mára megduplázódott: új műfajok kerültek terítékre, és idén még egy hatszáz oldalas regénytöredék – Az emlékezés göröngyein – is napvilágot látott. A mennyiségi bővülés következtében egyre inkább feltárulnak a jajdoni világ mélyrétegei – ezekhez kapcsolódik Antal Balázs egyetemi docens Apokrif, hagyaték, elhallgatás című előadása.
Márkus Béla irodalomtörténész előadásának témája Az emlékezés göröngyein című befejezetlen regény, amelynek cselekményideje eredetileg végighúzódott volna a huszadik századon.
További részletek és regisztráció a Pesti Vigadó oldalán.
Fejléckép: Szilágyi István (Fotó/Forrás: Czimbal Gyula / Magyar Művészeti Akadémia)