A japán rendrakási szakértő, Marie Kondo KonMari néven ismertté vált módszerével egész mozgalmat indított. Követői úgy gondolják, hogy útmutatásai alapján nemcsak a lakásukat, de ezáltal életük egyéb területeit is rendbe tehetik. A külföldön és itthon is hatalmas népszerűségnek örvendő szerző tanácsainak lelkes rajongói útmutatásait követve megszabadultak a felesleges holmijuktól, hogy a maradékot egy átlátható és megnyugtató rendszerben tárolják. Marie Kondo négy könyvéből kettő Magyarországon is elérhető, a módszert saját tanácsadó cégével és személyes tanácsadással is terjeszti.
Első könyve Japánban 2011-ben, angol nyelven 2014-ben jelent meg először, és hihetetlen sikert ért el világszerte. Az író személyét, illetve a módszert célzó kritikák az utóbbi hetekben azonban ismét fellángoltak az angol nyelvű sajtóban és blogokon a Netflixen látható új tévésorozata miatt. A Tidying up with Marie Kondo-ban a hasonló realityszerű takarítós műsorok sémáját követve Marie Kondo személyesen látogat el egy családhoz, párhoz, akik aztán az útmutatásai alapján lépésenként rendszerezik és selejtezik ingóságaikat.
Azt, hogy egy tárgy maradhat, vagy mennie kell, annak alapján döntik el, hogy hoz-e örömöt a tulajdonosa életébe. A gardrób kiürítésénél minden ruhát egy pillanatra a kezébe vesz a rendszerező és ha érzi az öröm szikráit, akkor megtartja, ha nem, akkor megszabadul tőle. Az első néhány adás egyikében egy írópárnak segít felkészíteni a lakásukat a szülők látogatására. A szortírozás közben eljutottak a pár jelentős könyvtárához, amelyet a fentihez hasonló módszerrel kellett szortírozniuk, vagyis egyenként kézbe vették a köteteket, hogy csak azokat tartsák meg, amelyek örömet hoznak az életükbe.
Ez volt az a pont, ahol a könyvmolyoknál elszakadt a cérna. Kondót támadó – majd erre válaszul védő – cikkek sora született, hogy tényleg az örömszerzés a könyvek egyetlen rendeltetése, illetve meg kell-e szabadulni az embernek a könyveitől, vagy azok egy részétől. (Az e-könyvek lelkes hívei számára feltehetőleg nem is létezik ez a vita.)
Kondo maga nem könyvőrült. A saját köteteit egy faliszekrényben tárolja és számukat igyekszik harminc alatt tartani. Véleménye szerint a hosszú ideig a polcokon heverő kötetek olyanok, mint a „fűben lesben álló imádkozó sáska” – idézi a szakértőt a Guardian. A könyvek kiválogatásához Kondo a következő tanácsot adja: „A könyvek a gondolatainkat és az értékeinket tükrözik. Hozzásegítenek engem ezek a könyvek ahhoz, hogy előre haladjon az életed?”
„A még olvasatlan könyvek elképzelt jövendők, nem a sikertelenség előjelzői” – háborog a Guardian egy másik szerzője. „A könyvek nem a gondolataink és értékrendünk kifejezői, mert valaki máséit hordozzák legyen szó a Lolitáról, a Mrs. Dallowayről vagy a Snoopy képregényekről. Legtöbbünk nem osztja Adolf Hitler nézeteit, mégis találni a polcunkon a második világháborúval foglalkozó köteteket. Ahhoz pedig, hogy megítélhessem, hogy a könyveimből profitálok-e az életemben könyv-jövendőmondónak kellene lennem, ami nem vagyok” – szögezi le.
„A könyvgyűjteményünk a magán-olvasástörténelmünket képezi le: hogy terjeszkedett, változott az érdeklődésünk, esett vissza az olvasási kedvünk, riadtuk meg valamitől, ezek mellett pedig ott vannak a még felfedezésre váró lehetőségek is.
Ezért van, az, hogy egyesek amint belépnek egy lakásba azonnal elkezdik tanulmányozni a könyvespolcot – ahelyett, hogy az evőeszközök között, vagy a fehérneműs fiókokban matatnának.”
Kicsit távolabbról megközelítve: az irodalom feladata nem az, hogy örömöt hozzon az olvasója életébe. Vannak kellemetlen témákat feszegető, nehéz, sőt akár kifejezetten kegyetlen kötetek, ez azonban semmit nem von le az értékükből, sőt. A KonMari hívei szerint a szakértő itt az örömöt személyre szabva érti, vagyis hogy az adott kötet az adott személy számára kellemes érzéseket kelt-e. Azaz az ember nem azért tartja meg a Bűn és bűnhődést, mert szerinte ez egy örömteli történet, hanem mert számára fontos dolgot adott.
A kérdést valószínűleg az dönti el, hogy valaki egyszerű használati tárgyként tekint-e a könyveire, vagy, inkább egyfajta fétistárgyként. Az elmúlt néhány évben szinte divatszerűen terjed a könyvimádat, az olvasás nemcsak szexi lett, de egyfajta ellenkultúraként menő lett olvasni.
Persze az is előfordulhat, hogy a korábban is létező, csendesen magukban olvasgató könyvőrültek a közösségi oldalak megjelenésével terepet kaptak a tömörülésre és imádatuk kiélésére
– legyen az maga a könyv, mint tárgy vagy a tartalma, a szereplői esetleg az írók. Tulajdonképpen bármi, ami hozzákapcsolódik.
KonMari hívei azzal érvelnek, hogy a rendrakási szakértő senkinek nem tart pisztolyt a fejéhez, hogy kövesse a tanácsait. Mindenki maga dönthet úgy, hogy rendszerezi az otthonát, illetve szortírozza a könyveit, Marie Kondo mindössze tanácsokkal látja el az ez iránt érdeklődőket. Ráadásul a hasonló műsorokkal ellentétben valóban nem erőszakos vagy ellentmondást nem tűrő stílusban, hanem óvatos javaslatok formájában, az adott személyiséghez igazodva.
„Nekem is több tucat könyvem volt, amiket soha nem olvastam és valószínűleg ez később sem változott volna” – érvelt Kathleen Keenan, a Bookriot szerzője. „Könyvek, amelyeket az exeimtől kaptam. Könyvek, amelyek még az iskoláskoromból maradtak. Könyvek, amelyeket egyszer elolvastam, de nem különösebben tetszettek. Könyvek, amelyeket egyszer elolvastam, tetszettek, de nem terveztem, hogy újra elővegyem őket.
Nem éreztem örömet, amikor rájuk néztem vagy épp megérintettem őket. Néha szomorúságot vagy sóvárgást igen, de leginkább bosszantott, hogy milyen sok van belőlük.
Ez nagyon távolt állt attól az érzéstől, amikor a kezembe veszek egy Jane Austen regényt vagy az Enyém a várat. Nem beszélve arról, hogy egy apró lakásban éltem, ahol minden szabad felületen kupacokban álltak a könyvek.” Keenan a KonMari módszerrel sok olvasatlan könyvétől megszabadult, de olyan is volt, amelyet megtartott. Kondo tanácsai csak útmutatásul szolgálnak, senkit sem kényszerít semmire - hívja fel a figyelmet a Bookriot szerzője, akinek továbbra is hatalmas könyvtára van, de kevesebb olvasatlan kötete.
Te milyen típus vagy? Olyan, aki rendszeresen megszabadul a kötetei egy részétől, vagy életed árán is ragaszkodsz a könyveidhez?
hírlevél
