Az Antikvárium.hu 15., dedikált és autográf tételeket felvonultató online árverésén a licitálásokban éppen Pilinszky János Harmadnapon című 1959-es verseskötete vezet, a címlapon a szerző tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: „B. J.-nak kézcsókkal. Pilinszky János 1959. szept. 10.”.
Pilinszky János (Fotó/Forrás: Antikvárium.hu)
Az online árverés egyik legnagyobb szenzációja Pilinszky János Szinopszis című kézirata.
Pilinszky János saját kézzel írt négyoldalas Szinopszisa nem volt ismeretlen sem a kutatók, sőt a törzsolvasói számára sem: szövege megjelent Pilinszky Naplók, töredékek című kötetében. (Pilinszky János: Naplók, töredékek. Digitális Irodalmi Akadémia. PIM, Bp., 2011.)
A Szinopszis – nomen est omen – Pilinszky egy tervezett könyvének szinopszisa, szerzői kivonata. A tervezett könyv címe – ahogy a szerző írja is – Végre beszél lett volna, és gyerekkori „nörszéről”, Bébiről szólt volna – de végül nem készült el. A most előkerült Szinopszis-szinopszis az eredeti példány – amelynek eddig egy indigós másolata volt ismert: ha hihetünk a jegyzetnek, az eredeti példányt Pilinszky valószínűleg egy kiadóhoz juttatta el a hetvenes években. A fent említett kötetet szerkesztő Hafner Zoltán jegyzete szerint a „tervezet valószínűleg 1974-ben, nem sokkal a [Végre beszél] c. töredék után született.”
Szinopszis
Mindig Bébiről akartam írni, de sose sikerült. Viszont bármit is írtam le, ő „fogta a kezemet”. Hogy kicsoda is Bébi? Anyám nővére, ki egy gyerekkori szerencsétlenség miatt egész életére „idiótává” nyomorodott. Harminchat éves volt, amikor én négy-öt éves lehettem. Velünk, nővéremmel és legfőképp velem realizálta tulajdonképpen először: elveszett és nem létező gyerekkorát. Igaz, ő ügyelt rám, ő ápolt és ő sétáltatott, de beszélni már én tanítgattam Bébit. Később – félig tudatosan, félig öntudatlanul – egész ars poétikámat lényegében tőle kölcsönöztem. Azt a súlyos örömöt, amellyel egy-egy újabb tárgyat sikerült fokról fokra megneveznem. Nekem őt nem „megírnom” kell, hanem közösen kell, hogy megszólaljunk.
Könyvem formája a naplóforma lenne. Egyszerre Bébi és a saját „naplóm”. A dátumok 1890 és 1974 közt ugrálnának, jelezve hogy sose az az aktuális nap, amit naptár szerint épp megélünk. Persze egy ilyenféle dátum, hogy „1928. február 2.”, nem azt jelentené ebben a koncepcióban, hogy a dátum pontos, de azt igen, hogy konkrét élményről, konkrét napról van szó. A naplót hol Bébi írná, hol én. Egymás mellett békésen megférne, összebújna egy idióta-univerzum híradása s egy rövid elmefuttatás Pascalról, s megint máskor csakugyan nem lehetne tudni, ki is, aki beszél? Amikor Bébi: én lennék az ő nem létező nyelve, szava, szája. Amikor én: Bébi lenne az, aki ösztöneim mélyén eligazít, és hozzásegít egy-egy fölismeréshez. Félelem fog el, amikor hosszas keresgélések és álmodozások után először írok erről a megíratlan-megírandó könyvről. Úgy érzem, ez lehetne az én első (s talán utolsó) valódi könyvem. Játszma, amivel mindent eljátszhatok, s ugyanakkor lehetőség arra a bizonyos lépésre, amivel a „partit” megnyerhetem.
Könyvem címéül ezt választottam: „Végre beszél”. Mint egy gyermek, mint egy idióta, vagy mint valaki, akiből sikerült végre kipofozni az igazságot. Könyvemnek, ennek a rendhagyó naplónak, mint az a föntiekből nyilvánvaló, adhatnám azt a címet is – amit persze nem adok –, hogy „végre beszélek”. De itt másról, többről lenne szó. Ennek a könyvnek, ha egyáltalán értelme van, az ellen-skizofrénia csillaga alatt, az összetartozás csodájának jegyében kellene megszületnie.
Tisztelettel: Pilinszky János
Szintén kalapács alá kerül Annie Leibovitz Balla Demeternek dedikált fekete-fehér és színes fotókkal gazdagon illusztrált, angol nyelvű fotóalbumra, ahogy az André Kertész által dedikált fotós kiadvány, az André Kertész Magyarországon című kötetet is.
Mick Jagger - Annie Leibovitz dedikált kötetéből (Fotó/Forrás: Antikvárium.hu)
Annie Leibovitz 1998 nyarán budapesti kiállítására érkezett meg Magyarországra. A Ludwig Múzeumban rendezett kiállításon az 1970 és 1990 között készült fotói voltak láthatóak, és az azonos című (Photographs 1970-1990) albumát dedikálta – méghozzá a címlapon látható, „For Balla all my love, Annie Leibovitz Budapest 1998” szöveggel.
Leibovitz 1998-ban éppen a Vogue-nál folytatta karrierjét – az amerikai fotográfus elsősorban színészekről és más hírességekről készült portréfotóival vált a korszak egyik leghíresebb fotósává. 1970 és 1983 között a Rolling Stone magazin fotósa volt, ekkoriban vált világszerte ismertté olyan képekkel, mint a Rolling Stones 1975-ös koncertkörútjáról vagy a Nixon elnök lemondásáról készült sorozata illetve a Yoko Onóra meztelenül ráfonódó John Lennon-fotó – ami néhány órával Lennon halála előtt készült.
1983-ban a Vanity Fair lapnak kezdett el dolgozni. A magazin által kiadott Hall of Fame évkönyvben jelentek meg legnagyobb visszhangot keltő képei, köztük a várandós Demi Moore-ról, vagy a kádnyi tejben fürdő Whoopi Goldbergről készültek. Ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery, ikonikus képein éppúgy szerepel Michael Jackson, mint Susan Sontag, II. Erzsébet királynő, Mick Jagger vagy éppen Patti Smith.
És ki a dedikáció címzettje? Balla Demeter, az egészen más stílusban alkotó, Kossuth-díjas magyar fotográfus.
André Kertész dedikált kötet (Fotó/Forrás: Antikvárium.hu)
André Kertész a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt Budapesten 1984-ben. A hazalátogatás egybeesett a művész 90. születésnapjával, ebből az alkalomból adták ki az André Kertész Magyarországon című kötetet több olyan képpel, amely ekkor látott először napvilágot. A könyv félszáz fotója 1912 és 1984 között készült, jó része az 1910–20-as években, még Magyarországon. Az előlapon szereplő dedikáció címzettje „N. I.” volt – a címfedél belső oldalán André Kertész autográf leveléről készült másolattal.
Az Antikvárium.hu 15. dedikált és autográf tételeket felvonultató online árverésén február 20-ig összesen 223 tételre lehet licitálni.
A tételekről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció található az Antikvárium.hu aukciós felületén.
Az aukción indított összes tétel személyesen is megtekinthető február 10-e és 17-e között Budapesten, a Soroksári út 18. szám alatt.
Fejléckép: Annie Leibovitz Photographs 1970-1990 című albuma (fotó/forrás: Antikvárium.hu)
hírlevél
