Az Antikvárium.hu 15., dedikált és autográf tételeket felvonultató online árverésén a licitálásokban éppen Pilinszky János Harmadnapon című 1959-es verseskötete vezet, a címlapon a szerző tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: „B. J.-nak kézcsókkal. Pilinszky János 1959. szept. 10.”.
Az online árverés egyik legnagyobb szenzációja Pilinszky János Szinopszis című kézirata.
Pilinszky János saját kézzel írt négyoldalas Szinopszisa nem volt ismeretlen sem a kutatók, sőt a törzsolvasói számára sem: szövege megjelent Pilinszky Naplók, töredékek című kötetében. (Pilinszky János: Naplók, töredékek. Digitális Irodalmi Akadémia. PIM, Bp., 2011.)
A Szinopszis – nomen est omen – Pilinszky egy tervezett könyvének szinopszisa, szerzői kivonata. A tervezett könyv címe – ahogy a szerző írja is – Végre beszél lett volna, és gyerekkori „nörszéről”, Bébiről szólt volna – de végül nem készült el. A most előkerült Szinopszis-szinopszis az eredeti példány – amelynek eddig egy indigós másolata volt ismert: ha hihetünk a jegyzetnek, az eredeti példányt Pilinszky valószínűleg egy kiadóhoz juttatta el a hetvenes években. A fent említett kötetet szerkesztő Hafner Zoltán jegyzete szerint a „tervezet valószínűleg 1974-ben, nem sokkal a [Végre beszél] c. töredék után született.”
Szinopszis
Mindig Bébiről akartam írni, de sose sikerült. Viszont bármit is írtam le, ő „fogta a kezemet”. Hogy kicsoda is Bébi? Anyám nővére, ki egy gyerekkori szerencsétlenség miatt egész életére „idiótává” nyomorodott. Harminchat éves volt, amikor én négy-öt éves lehettem. Velünk, nővéremmel és legfőképp velem realizálta tulajdonképpen először: elveszett és nem létező gyerekkorát. Igaz, ő ügyelt rám, ő ápolt és ő sétáltatott, de beszélni már én tanítgattam Bébit. Később – félig tudatosan, félig öntudatlanul – egész ars poétikámat lényegében tőle kölcsönöztem. Azt a súlyos örömöt, amellyel egy-egy újabb tárgyat sikerült fokról fokra megneveznem. Nekem őt nem „megírnom” kell, hanem közösen kell, hogy megszólaljunk.
Könyvem formája a naplóforma lenne. Egyszerre Bébi és a saját „naplóm”. A dátumok 1890 és 1974 közt ugrálnának, jelezve hogy sose az az aktuális nap, amit naptár szerint épp megélünk. Persze egy ilyenféle dátum, hogy „1928. február 2.”, nem azt jelentené ebben a koncepcióban, hogy a dátum pontos, de azt igen, hogy konkrét élményről, konkrét napról van szó. A naplót hol Bébi írná, hol én. Egymás mellett békésen megférne, összebújna egy idióta-univerzum híradása s egy rövid elmefuttatás Pascalról, s megint máskor csakugyan nem lehetne tudni, ki is, aki beszél? Amikor Bébi: én lennék az ő nem létező nyelve, szava, szája. Amikor én: Bébi lenne az, aki ösztöneim mélyén eligazít, és hozzásegít egy-egy fölismeréshez. Félelem fog el, amikor hosszas keresgélések és álmodozások után először írok erről a megíratlan-megírandó könyvről. Úgy érzem, ez lehetne az én első (s talán utolsó) valódi könyvem. Játszma, amivel mindent eljátszhatok, s ugyanakkor lehetőség arra a bizonyos lépésre, amivel a „partit” megnyerhetem.
Könyvem címéül ezt választottam: „Végre beszél”. Mint egy gyermek, mint egy idióta, vagy mint valaki, akiből sikerült végre kipofozni az igazságot. Könyvemnek, ennek a rendhagyó naplónak, mint az a föntiekből nyilvánvaló, adhatnám azt a címet is – amit persze nem adok –, hogy „végre beszélek”. De itt másról, többről lenne szó. Ennek a könyvnek, ha egyáltalán értelme van, az ellen-skizofrénia csillaga alatt, az összetartozás csodájának jegyében kellene megszületnie.
Tisztelettel: Pilinszky János
Szintén kalapács alá kerül Annie Leibovitz Balla Demeternek dedikált fekete-fehér és színes fotókkal gazdagon illusztrált, angol nyelvű fotóalbumra, ahogy az André Kertész által dedikált fotós kiadvány, az André Kertész Magyarországon című kötetet is.
Annie Leibovitz 1998 nyarán budapesti kiállítására érkezett meg Magyarországra. A Ludwig Múzeumban rendezett kiállításon az 1970 és 1990 között készült fotói voltak láthatóak, és az azonos című (Photographs 1970-1990) albumát dedikálta – méghozzá a címlapon látható, „For Balla all my love, Annie Leibovitz Budapest 1998” szöveggel.
Leibovitz 1998-ban éppen a Vogue-nál folytatta karrierjét – az amerikai fotográfus elsősorban színészekről és más hírességekről készült portréfotóival vált a korszak egyik leghíresebb fotósává. 1970 és 1983 között a Rolling Stone magazin fotósa volt, ekkoriban vált világszerte ismertté olyan képekkel, mint a Rolling Stones 1975-ös koncertkörútjáról vagy a Nixon elnök lemondásáról készült sorozata illetve a Yoko Onóra meztelenül ráfonódó John Lennon-fotó – ami néhány órával Lennon halála előtt készült.
1983-ban a Vanity Fair lapnak kezdett el dolgozni. A magazin által kiadott Hall of Fame évkönyvben jelentek meg legnagyobb visszhangot keltő képei, köztük a várandós Demi Moore-ról, vagy a kádnyi tejben fürdő Whoopi Goldbergről készültek. Ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery, ikonikus képein éppúgy szerepel Michael Jackson, mint Susan Sontag, II. Erzsébet királynő, Mick Jagger vagy éppen Patti Smith.
És ki a dedikáció címzettje? Balla Demeter, az egészen más stílusban alkotó, Kossuth-díjas magyar fotográfus.
André Kertész a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt Budapesten 1984-ben. A hazalátogatás egybeesett a művész 90. születésnapjával, ebből az alkalomból adták ki az André Kertész Magyarországon című kötetet több olyan képpel, amely ekkor látott először napvilágot. A könyv félszáz fotója 1912 és 1984 között készült, jó része az 1910–20-as években, még Magyarországon. Az előlapon szereplő dedikáció címzettje „N. I.” volt – a címfedél belső oldalán André Kertész autográf leveléről készült másolattal.
Az Antikvárium.hu 15. dedikált és autográf tételeket felvonultató online árverésén február 20-ig összesen 223 tételre lehet licitálni.
A tételekről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció található az Antikvárium.hu aukciós felületén.
Az aukción indított összes tétel személyesen is megtekinthető február 10-e és 17-e között Budapesten, a Soroksári út 18. szám alatt.
Fejléckép: Annie Leibovitz Photographs 1970-1990 című albuma (fotó/forrás: Antikvárium.hu)