Amint arról mi is beszámoltunk, a 21. Század Kiadó új fordításban jelentette meg Lev Tolsztoj Háború és béke című nagyregényét. A világirodalom egyik legnépszerűbb művét hetven évvel Makai Imre után Gy. Horváth László ültette át magyarra. A József Attila-díjas műfordító nem először foglalkozott Tolsztojjal, korábban már az ő tolmácsolásában elolvashattuk az Anna Karenyinát is.

„Korszerűvé szerettem volna tenni Tolsztoj nyelvezetét. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg sokáig használható legyen, ne tükrözze például divatszavakban, szlengben a fordítás megszületésének korát” – mondta el Gy. Horváth László arra a kérdésünkre, hogy mi indokolja egy ilyen népszerű klasszikus újrafordítását. Válaszát egy példával is szemléltette: „Makainál egy szobalány »szurkolva« lesi Natasát az ajtónál. Vagyis ijedten, idegesen. A szurkol igét ebben az értelemben szerintem már rég senki sem használja, utoljára diákkoromban lehetett divatban. Narrátori szövegrészben, tehát Tolsztoj saját hangján, végképp idegen.”

A Háború és béke új kiadása (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Kitért rá, szintén az újrafordítás mellett szólt, hogy Makai Imrének egy 1930-as évekbeli orosz kiadásból kellett dolgoznia, amit azóta többször revideáltak.

Ráadásul az 1950-es évek elején sok nyelvi és egyéb információ nem állt rendelkezésre, nem voltak korszerű nagyszótárak, nem volt internet – mutatott rá Gy. Horváth László, aki másik példával is megvilágította, milyen javításokra kell gondolnunk: „Furcsa például, hogy a régebbi kiadásban az öreg Bolkonszkij herceg »húszezredszer« rugaszkodik neki, hogy a lábát a padlóról föllendítse az ágyra. Az én kiadásomban természetesen az van, hogy »huszadszor«.”

Az új kötet egyik legfontosabb változása, hogy a nagy francia szövegblokkok nem lábjegyzetben szerepelnek magyarul, hanem ugyanúgy a szöveg részét képezik, így

„Ez nem merénylet, maga Tolsztoj is megtette egy kiadásban, volt már ilyen magyar fordítás is, Ambrozovics Dezsőé 1907-ben, továbbá két angol fordítás is ezt az eljárást követi” – magyarázta a műfordító. 

Arról, hogy Tolsztoj nyelvezete milyen kihívásokat rejt, elmondta, a Háború és béke fő kihívása, hogy sok síkon játszódik, iszonyatos információtömeget görget rengeteg szereplővel, ezért a munkanapjai felét az interneten kellett töltenie, értelmezés, jelentés, orosz-magyar megfelelések után kutakodva. A munkáját pedig az időnkénti hatalmas körmondatok sem tették egyszerűbbé. „Makai ezeket gyakran feldarabolta, a korszerű fordításfelfogás ezt azonban nem engedi meg. A szövegközi visszautalásokat, ismétlődéseket figyelemmel kísérni is jóval bonyolultabb feladat egy ezerötszáz oldalas regényben, mint egy átlagos, háromszáz oldalas műben. Ugyanakkor számítógépen könnyebb keresni, mint egy gépelt kézirathalomban” – fejtette ki Gy. Horváth László, aki összesen másfél éven keresztül dolgozott a Háború és békén.

Lev Tolsztoj 1897-ben (Fotó/Forrás: History/Universal Images Group via Getty Images Hungary)

Kérdésünkre elmondta, tizenéves kora óta olvassa rendszeresen a 19. századi orosz irodalmat. A műfordítót először Turgenyev művei fogták meg, főként a prózaversei, elbeszélései, kisregényei, ugyanígy elbűvölte Dosztojevszkij Miskin hercege és Aljosája is, de kezdettől fogva érezte, hogy Tolsztoj áll hozzá a legközelebb. „Az ő hatalmas, hömpölygő történetei nyűgöztek le, közöttük is elsősorban a Háború és béke óriáspanorámája, költőisége és erkölcsisége,

– hangsúlyozta, megemlítve Thomas Mann híres idézetét, amelyben a Nobel-díjas német író azt állítja, az első világháború talán nem is mert volna kitörni, ha még nyitva lett volna „a Jasznaja Poljana-i aggastyán éles, átható szürke szeme”, akihez hasonlítható nem született azóta sem.

Jó hír az orosz irodalom kedvelőinek, hogy az Anna Karenyinával és a Háború és békével nem ér véget az új Tolsztoj-fordítások sora: Gy. Horváth László ugyanis jelenleg a Feltámadáson dolgozik. Ha elkészül, egy fordító neve alatt lesz Tolsztoj mindhárom nagyregénye, ami még sohasem fordult elő a magyar műfordítás történetében. „Hogy utána mi következik, még nem tudom. Hetvenharmadik évemben járok, nagyon előre már nem tervezek” – mondta Gy. Horváth László.

Fejléckép: Lev Tolsztoj (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)