Amint arról mi is beszámoltunk, a 21. Század Kiadó új fordításban jelentette meg Lev Tolsztoj Háború és béke című nagyregényét. A világirodalom egyik legnépszerűbb művét hetven évvel Makai Imre után Gy. Horváth László ültette át magyarra. A József Attila-díjas műfordító nem először foglalkozott Tolsztojjal, korábban már az ő tolmácsolásában elolvashattuk az Anna Karenyinát is.
„Korszerűvé szerettem volna tenni Tolsztoj nyelvezetét. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg sokáig használható legyen, ne tükrözze például divatszavakban, szlengben a fordítás megszületésének korát” – mondta el Gy. Horváth László arra a kérdésünkre, hogy mi indokolja egy ilyen népszerű klasszikus újrafordítását. Válaszát egy példával is szemléltette: „Makainál egy szobalány »szurkolva« lesi Natasát az ajtónál. Vagyis ijedten, idegesen. A szurkol igét ebben az értelemben szerintem már rég senki sem használja, utoljára diákkoromban lehetett divatban. Narrátori szövegrészben, tehát Tolsztoj saját hangján, végképp idegen.”
Kitért rá, szintén az újrafordítás mellett szólt, hogy Makai Imrének egy 1930-as évekbeli orosz kiadásból kellett dolgoznia, amit azóta többször revideáltak.
A most megjelent fordítás alapja a legfrissebb, 1981-es kiadás, ezt ismeri a mai orosz olvasóközönség is.
Ráadásul az 1950-es évek elején sok nyelvi és egyéb információ nem állt rendelkezésre, nem voltak korszerű nagyszótárak, nem volt internet – mutatott rá Gy. Horváth László, aki másik példával is megvilágította, milyen javításokra kell gondolnunk: „Furcsa például, hogy a régebbi kiadásban az öreg Bolkonszkij herceg »húszezredszer« rugaszkodik neki, hogy a lábát a padlóról föllendítse az ágyra. Az én kiadásomban természetesen az van, hogy »huszadszor«.”
Az új kötet egyik legfontosabb változása, hogy a nagy francia szövegblokkok nem lábjegyzetben szerepelnek magyarul, hanem ugyanúgy a szöveg részét képezik, így
a regény könnyebben, gördülékenyebben olvasható.
„Ez nem merénylet, maga Tolsztoj is megtette egy kiadásban, volt már ilyen magyar fordítás is, Ambrozovics Dezsőé 1907-ben, továbbá két angol fordítás is ezt az eljárást követi” – magyarázta a műfordító.
Arról, hogy Tolsztoj nyelvezete milyen kihívásokat rejt, elmondta, a Háború és béke fő kihívása, hogy sok síkon játszódik, iszonyatos információtömeget görget rengeteg szereplővel, ezért a munkanapjai felét az interneten kellett töltenie, értelmezés, jelentés, orosz-magyar megfelelések után kutakodva. A munkáját pedig az időnkénti hatalmas körmondatok sem tették egyszerűbbé. „Makai ezeket gyakran feldarabolta, a korszerű fordításfelfogás ezt azonban nem engedi meg. A szövegközi visszautalásokat, ismétlődéseket figyelemmel kísérni is jóval bonyolultabb feladat egy ezerötszáz oldalas regényben, mint egy átlagos, háromszáz oldalas műben. Ugyanakkor számítógépen könnyebb keresni, mint egy gépelt kézirathalomban” – fejtette ki Gy. Horváth László, aki összesen másfél éven keresztül dolgozott a Háború és békén.
Kérdésünkre elmondta, tizenéves kora óta olvassa rendszeresen a 19. századi orosz irodalmat. A műfordítót először Turgenyev művei fogták meg, főként a prózaversei, elbeszélései, kisregényei, ugyanígy elbűvölte Dosztojevszkij Miskin hercege és Aljosája is, de kezdettől fogva érezte, hogy Tolsztoj áll hozzá a legközelebb. „Az ő hatalmas, hömpölygő történetei nyűgöztek le, közöttük is elsősorban a Háború és béke óriáspanorámája, költőisége és erkölcsisége,
ez a roppant világ, amelyben hónapokat tölthet el az ember, és amelyben igen pőrén tárul fel a háború minden szörnyűsége, embertelensége és végső értelmetlensége. Tolsztoj pacifista”
– hangsúlyozta, megemlítve Thomas Mann híres idézetét, amelyben a Nobel-díjas német író azt állítja, az első világháború talán nem is mert volna kitörni, ha még nyitva lett volna „a Jasznaja Poljana-i aggastyán éles, átható szürke szeme”, akihez hasonlítható nem született azóta sem.
Jó hír az orosz irodalom kedvelőinek, hogy az Anna Karenyinával és a Háború és békével nem ér véget az új Tolsztoj-fordítások sora: Gy. Horváth László ugyanis jelenleg a Feltámadáson dolgozik. Ha elkészül, egy fordító neve alatt lesz Tolsztoj mindhárom nagyregénye, ami még sohasem fordult elő a magyar műfordítás történetében. „Hogy utána mi következik, még nem tudom. Hetvenharmadik évemben járok, nagyon előre már nem tervezek” – mondta Gy. Horváth László.
Fejléckép: Lev Tolsztoj (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)