Könyv

Kortárs szerzők idézeteivel ünnepli a Fidelio a magyar széppróza napját

2023.02.20. 08:55
Ajánlom
Jókai Mór születésnapján, február 18-án ünnepeljük a magyar széppróza napját a Magyar Írószövetség kezdeményezésére, immáron ötödik éve. Ebből az alkalomból kortárs szerzőktől vett idézeteket ajánlunk olvasóinknak, amelyek valamilyen oknál fogva megérintettek vagy elgondolkodtattak minket, illetve amelyek a teljes műből kiragadva is jól szemléltetik a magyar prózairodalom gazdagságát.

948634-142626.jpg

Bartis Attila: A vége (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Barcza Réka

Bartis Attila: A vége 

(a magányról)

„Egy nap, amikor hazaértem Reisztől, Éva ott várt a konyhaajtóban, kezében egy fehér abroszba bugyolált kenyérrel. Úgy tartotta, mint egy gyereket.

Nézd, mit sütöttem, mondta.

Még ki se hűlt. Bent az ágyon ettük meg szinte az egészet, csak úgy üresen.

Egy kicsit sótlan, a következő majd biztos jobb lesz, mondta.

Nekem nagyon ízlik, mondtam.

Tényleg?, kérdezte. Csillogott a szeme. Nem láttam még benne soha ezt a fényt se szeretkezés, se hangverseny után. Akkor gondoltam először arra, hogy Anyám nem volt magányos. Szerette Apámat. Akkor gondoltam először arra, hogy az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban.

Tévedtem. Több mint harminc éven át éltem ebben a tévedésben. Nemcsak Apám kellett ahhoz, hogy Anyám ne legyen magányos, hanem Apám meg én.”

Magvető Kiadó, 2015

 

1854602-142625.jpg

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Canjavec Judit

Selyem Zsuzsa: A felhők földi barátai 

„Ringatózom, hogy elfelejtsem, hogy mindenre emlékezem. Egész nap és egész éjjel ringatózom. Ringatózom, és lököm a poros szénát a számba, a zizegés elkábít kicsit, legalább addig is nem hallom, mennyire egyedül vagyok ebben a cellában.

Hároméves koromtól állatbörtönökben élek, az emberek úgy neveznek, Tania. Túl fájdalmas, ha eszembe jut az a dobbanó név, amit anyáméktól kaptam. Néha előtörnek belőlem hangok, de senki nem hallja, senki nem érti, én sem, csak jön fel valahonnan mélyről. Jobb lenne, ha nem tudnám, hogy ha szabadon élnék, négy-öt évente megremegne a testem, minden csontom bizseregne, és hívnám a páromat, akitől a legerősebb, legéletrevalóbb kisborjat szülném, és nem csak ringatóznék egész éjjel és egész nap, hanem megmutatnám neki a föld legjobb helyeit, ahol bőven van eleség és bőven van víz, innánk, amennyi csak jólesik, meg fröcskölnénk is a vizet egymásra, megtanítanám őt a determinisztikus káoszra, amiben nincs ismétlés, nincs folyamatos halál, hanem mozgás és öröm van, és ha eljön a nap, amikor véget ér a vándorlás, akkor tudná ő is, amit ha szabadon élnék, én is tudnék, hogy hol búcsúzzunk el a világtól. Ringatózom, hogy elfelejtsem, hogy mindenre emlékezem. Egész nap és egész éjjel ringatózom. Ringatózom, és lököm a poros szénát a számba, a zizegés elkábít kicsit, legalább addig is nem hallom, mennyire egyedül vagyok ebben a cellában.”

A novella Az első világvége, amit együtt töltöttünk című kötetben olvasható (Jelenkor Kiadó, 2020)

669112-142626.jpg

Spiró György: Álmodtam neked (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Kondor Kata

Spiró György: Álmodtam neked 

„Apám nevetéshez hasonló hangokat hallatott.
Az ágyhoz érve háttal fordultam, hogy közvetlenül a széléhez állva egyetlen mozdulattal leülhessen. Nem ült le azonnal, habozott. A hóna alá nyúltam, sikerült leültetnem. Könnyű volt.
– Most lefektetlek – mondtam.
Megint nevetni kezdett, valóban nevetett.
– Mit nevetsz? – kérdeztem.
Suttogott valamit, és tovább nevetett. Jobb kezemmel a két lábát karoltam át, a bal kezemet a hóna alá csúsztattam, óvatosan lefektettem.
– Most betakarlak – mondtam.
– Jó – suttogta, és megint elnevette magát. – Álmodtam neked egy jó témát.
– Mondd el.
– Fáradt vagyok. Reggel.
– Nem felejted el?
– Nem.
Betakartam, kimentem az előszobába, leoltottam a villanyt.
Másnap vittük be a kórházba. Biztos voltam, hogy elfelejtette. Nem kérdeztem meg, csak összezavartam volna.
Másnap este meghalt."

A novella az Álmodtam neked című kötetben olvasható (Magvető Kiadó, 2013)

928943-084818.jpg

Krasznahorkai László: Sátántangó (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Török Ákos

Krasznahorkai László: Sátántangó

„A feszült csöndben csak a bögölyök kitartó zúgása hallatszott, s távolról a megállíthatatlanul ömlő esőé, s e kettőt összekapcsolta az a mind gyakrabban feltámadó percegés, az odakint hajladozó akácfákban, az asztallábakban és a pult tartószerkezetében működő különös éjjeli munka, mely szabálytalanul lüktető jeleivel mérte ki az idő parcelláit, könyörtelenül megszabva azokat a tereket, ahová egy szó, egy mondat, vagy egy mozdulat hiánytalanul belefért. Egyetlen pulzussal vert ez az október végi éjszaka: szóval és képzelettel föl nem érhető rend szerint különös, furcsa ritmust dobogott a fákban, az esőben, a sárban; a homályban, a lassan vonuló sötétségben, az elmosódott árnyakban, a fáradtan működő izmokban; a csöndben, az emberi tárgyakban, a hullámzó kövesút íveiben; a haj más ütemnek engedett, mint a foszló szövetek a testen; növekedés és romlás más-más irányba tart: mégis: ez az ezernyi visszhangzó dobbanás, ez a zavarosan kalimpáló éjszakai zaj látszólag közös iram eleme, hogy elfedje a kétségbeesést: a dolgok mögött konokul dolgok bukkannak fel, s a szemhatár fölött már nem függnek össze. Így egy örökre nyitva felejtett ajtó: egy soha nem nyíló zár. Egy hasadék: egy rés."

Magvető Kiadó, 2019

covers_77850-143000.jpg

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba (Fotó/Forrás: Moly.hu)

Varga Bence

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba

„Ahhoz, hogy tudomásul merjük venni tehetetlenségünket, bizonyára nagyon erősnek kellene lennünk: minden vágyaink szerint való cselekvésre képeseknek. Akkor talán érdekek nélkül is szétnézhetnénk a világban magunk körül. Akkor talán lennének pillanataink, melyek anélkül múlhatnának el, hogy életünk látóterében bármit is meg akarnánk közelíteni. Fennmaradásunk kényszere viszont nem hagy meggyőznünk magunkat arról, hogy a világra általában nem a tehetetlenségünk kárhozatos.

Ha egyszer leülhetnénk valamelyik útszéli kerékvetőre s elnézegetnénk egy füstölgő kéményt anélkül, hogy azon morfondíroznánk: ezek jókor fölkeltek ma, az éjt is nappallá teszik. Ehelyett: íme, füst száll a kéményen – és még bár az sem jutna eszünkbe, hogy valaki megrakta a tüzet. Vagy megállanánk a kert aljában s arra figyelnénk, hogyan olvad a hó. És nem számlálnánk: jövő héten ásatni kell, sürget a veteményezés. Ha egyszer az erdőszélen fűben heverve úgy bámulhatnánk a csipkebokrot, hogy arra se legyen gondunk, a szél merre sodorja a vadrózsa szirmait, talán mégis kigyulladna az a csipkebokor. Mindez elképzelhetetlen. Az emberi életidőn sajnos kívül reked. Fennmaradásunk kényszere elsodor e pillanatok mellett, majd ugyanez a kényszer rászabadít a tájra, mely aztán úgy lesz a miénk, annyira csupán, mint zsoldosoké rablott asszonyok."

Magvető Kiadó, 1980

1845901-142625.jpg

Barnás Ferenc: Életünk végéig (Fotó/Forrás: Lira.hu)

Várhegyi András

Barnás Ferenc: Életünk végéig 

„Sok minden szóba került köztünk ez alatt az egy hét alatt, pedig az idő nagy részét csendben, már-már szótlanul töltöttük. De hát mi a megismerkedésünk óta így működtünk, egymás közelében is többnyire hallgattunk, miközben persze figyeltünk a másikra. Mindig figyeltünk egymásra. Akkor is, amikor egyikünk a Fehér Házban, másikunk az Objektben volt. Ilyenkor is kommunikáltunk egymással. Pedig szinte sohasem osztottuk meg a másikkal, hogy mit érzünk iránta, mit gondolunk róla. Mindent láttunk a másik arcán, a másik tekintetében. És ez akkor is így volt, amikor a másik arca ténylegesen nem volt a nézőterünkben. Ha pedig benne volt, sokszor nem is volt szükségünk arra, hogy megérintsük. A másik arca bennünk volt. Olyannyira bennünk volt, hogy bár már hat éve együtt éltünk, még most is lenyűgözött bennünket a tény, hogy a másik van, hogy együtt lehetünk vele, hogy a napot újra és újra elkezdhetjük vele, hogy az ismétlés, az ismétlődés lehetséges. Kettőnk együtt-létének nap mint nap újrakezdődő lehetségessége többet ért mindennél. Egy rövid időszakot leszámítva ezt éltük meg a betegségem ideje alatt is, amikor reggelente a kávésbögréinkkel a kezünkben bevonultunk a szobáinkba, ahol azzal a tudattal csináltuk a dolgunkat, hogy bármi legyen is az, bármi legyen annak a formája, tárgya vagy célja, abban a másik is benne van, mert minden, amit csinálunk, ami a tevékenységünkön keresztül történik, az a másikért is van, érte is folyik. Ugyanezt tapasztaltuk a szeretkezéseink közben is. Időközben ugyanis meggyógyultam.”

Kalligram Kiadó, 2020

Fejléckép: Könyvek (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

„Egy jó mesénél nem kell több” - Spiró György a Lírástudók vendége

Kapcsolódó

„Egy jó mesénél nem kell több” - Spiró György a Lírástudók vendége

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Spiró György író, akivel új esszékötetéről beszélgetünk.

A férfi, aki Jakartában közelebb volt Budapesthez, mint valaha – Interjú Barnás Ferenccel

A férfi, aki Jakartában közelebb volt Budapesthez, mint valaha – Interjú Barnás Ferenccel

Az Aegon-díj shortlistjén szerepelt regénye, az Életünk végéig kapcsán egymástól tizenkétezer kilométerre, hatórányi időeltolódással beszélgettünk Barnás Ferenccel Indonéziáról, családról és vallásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Farkas Gábor pályázatát támogatja a Zeneakadémia szenátusa

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szenátusa többségi szavazással Farkas Gábor pályázatát támogatta a három jelölt közül április 15-i rektorjelölt-választó ülésén.
Színház

Hunyadkürti Györgyről nevezi el kamaraszínpadát a kaposvári színház 

A kaposvári társulat ily módon tiszteleg a tavaly váratlan hirtelenséggel elhunyt Jászai-díjas színművészére, a játszóhelyen emellett portrédomborművet is avatnak Hunyadkürti György születésnapján. 
Klasszikus

Héja Domonkos a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek új főzeneigazgatója

A karmester május 1-től veszi át az együttesek zenei vezetését. A 2025/26-os évad koncertprogramját már az új főzeneigazgató ismertette a Dohnányi Ernő Zenei Központban tartott sajtóeseményen.
Klasszikus

Fischer Iván: „Ez a hiány megoldhatatlan”

A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója egy interjúban mesélt arról, hogy az állami támogatás reálértékének csökkenése hogyan lehetetleníti el az együttes munkáját.
Klasszikus

A kihívások zeneszerzője – Tóth Péter hatvanéves

Zeneszerzőként színpadi, vokális és hangszeres műveket egyaránt alkot, zeneműkiadót vezet, de Tóth Péter tanít és társadalmi feladatokat is vállal. A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának vezetője április 11-én töltötte be hatvanadik életévét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv interjú

Dragomán György: „Azt szeretnénk, hogy ez az alkotóház mindenki otthona lehessen”

Mint arról beszámoltunk, alkotóházként születhet újjá Esterházy Péter egykori, rómaifürdői családi háza. Bár az épülettel még rengeteg munka van, a tervek szerint az első vendégek már ősszel megérkezhetnek. Az alkotóház egyik megálmodójával, Dragomán György József Attila-díjas íróval beszélgettünk. Villáminterjú.
Könyv hír

A kortárs magyar irodalom elismerésére alapított díjat az Esterházy Magyarország Alapítvány

Az Esterházy Irodalmi Díjat a magyar nyelven kiemelkedő értéket alkotó kortárs irodalmárok között osztják ki. Az elismerést első alkalommal idén szeptemberben adják át a shortlistre felkerült szerzők valamelyikének.
Könyv hír

Akár már szeptembertől megkezdheti működését az Esterházy Péter-alkotóház

Várhatóan már ősszel megérkezhetnek az első vendégek Esterházy Péter egykori családi házába, amelyet a közösség jelentős támogatásával irodalmi alkotóházzá alakítanak. Az épületben zajló munkálatokról, a jövőbeli tervekről Vámos Miklós és Dragomán György árult el részleteket.
Könyv gyász

Elhunyt Mario Vargas Llosa

A Nobel-díjas író, esszéista, újságíró és irodalomkritikus halálhíréről családja számolt be. A perui művész, aki műveiben a hatalom és a totalitarizmus bűneivel vetett számot, 89 éves volt.
Könyv ajánló

„Neszez a múlt, nem múlik semmi el” – új verseskötettel jelentkezik Tóth Krisztina

Május 21-én a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg Tóth Krisztina legújabb verseskötete Szeleknek fordít címmel, amelyben az elmúlt öt év során keletkezett költeményeit olvashatjuk.