Krasznahorkai László azt írta, dühödt értetlenséggel fogadta a Magyar Művészeti Akadémiától (MMA), illetve annak elnökétől a kérdést, hogy amennyiben az intézmény jelölné, elfogadná-e a Nemzet Művésze elismerést. A szerző úgy fogalmazott: „Mindannyian tisztában vagyunk azzal az áldatlan helyzettel, amely egy egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert művészeti életet jellemzi Magyarországon.” Ezt követően a teljesség igénye nélkül felsorolta olyan alkotók nevét, akik az MMA, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai.
„Nos, ezek a nagy művészek hogy kerülhettek egymástól ekkora távolságra?!?!? Külön táborokba? Egyáltalán hogy kerültek táborokba? Nem inkább a Magyar Olümposzon kellene lenniük? Nektárt szopogatva együtt?! Nincs köztük semmi, ami összefűzi őket?!?!
A választ mindannyian tudjuk. Ami összefűzi őket, az a rang, amit csak a legjobbak adhattak a magyar kultúrának. És önmaguknak
– írta Krasznahorkai László. Hozzátette: „Ha a Nemzet Művészeinek listáját nézem, amiről az MMA dönt, és ha azt látom, hogy akárcsak egy kitüntetett is a másik oldalról érkezett, márpedig egynél sokkal több található azon a listán, akkor csak bennem merül fel, hogy van itt valami nagyon rég elhomályosított, nagyon megalázó összefüggés?! Hogy van valami, ami egész egyszerűen felülírja ezt a beteg, rothadt, animális, piszkosul provinciális elkülönülést?!”
A Nobel-díjas író bejegyzésében azt írta, amíg ez az „áldatlan állapot” nem változik meg, nem képes elfogadni ezt a „mindannyiunk számára megtisztelő címet”.
Annyira szomorú vagyok, hogy ezt kell mondanom!
– zárta levelét Krasznahorkai.
Fejléckép: Krasznahorkai László (Fotó/Forrás: Valuska Gábor / Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál)
hírlevél
