Ottlik Géza Iskola a határon (1959) című regényét a mai napig a század egyik legjelentősebb magyar szépirodalmi alkotásaként tartjuk számon. A művet több mint egy évtizeddel a megjelenése után fedezte fel igazán az irodalmi közélet és a közönség, kortárs írók és olvasók kultuszkönyve lett az 1970-es években. Az önéletrajzi vonatkozású történet a kiskamaszok belső, lelki történésein keresztül a Kádár-kori értelmiség számára nagyon is aktuális, behódolás vagy ellenállás dilemmáját feszegeti.
Ottlik e művével az 1970-es évek közepén fellépett ifjú írónemzedék ünnepelt írójává vált. Az elismerés nem csupán a regénynek, illetve a nyugatos (Kosztolányi, Márai) irodalmi hagyományt idéző, áthidaló szerepének, hanem Ottlik tradícióőrző személyiségének is szólt. Az író a szocialista időkben is változatlanul ragaszkodott az általa hozott polgári, intellektuális értékrendhez, ami mellett egész életén át kitartott. Következetesen végigvitte a hatalomtól való különállást, írásaival azt sugallta, hogy tetteink következményeit mindig vállalnunk kell, ahogyan bensőnk függetlenségét is folyamatosan őriznünk kell.
Ottlik posztumusz megjelent utolsó regényét, a Budát 2012-ben alkalmazta rádióra és rendezte Mészáros Péter. Both Benedek (Bébé) néven más Ottlik-regényekből már ismert egyes szám első személyű narrátor Kulka János hangján szólal meg. Medve szerepében Gáspár Sándor, a további szerepekben Széles László és Béres Ilona hallható.
Ottlik Géza Buda című regénye 1993-ban jelent meg, az író halála után három évvel, kiadásai körülményei rengeteg kérdést vetnek fel. Miután Ottlik az Iskola a határon (1959) után hosszú ideig nem jelentetett meg újabb könyvet, szakmai körökben elterjedt, hogy annak folytatásán dolgozik. Nagy várakozás kísérte a „folytatást”, főképpen azután, hogy a szerző a készülő műből részleteket adott közre folyóiratokban (Híd, 1979/11.; Jelenkor, 1984/12.) - olvasható az MMA Lexikonjában.
A regényt végül Ottlik haláláig (1990) sem zárta le, ám a kézirata nem semmisült meg végakarata szerint, hanem Lengyel Péter szöveggondozásában látott napvilágot. Hatalmas kíváncsiság előzte meg a kiadást, a mű viszont a felfokozott kritikusi érdeklődésnek nem tudott megfelelni, a megjelenéssel egyidős kritikák többnyire fanyalogtak és elmarasztalták a művet, mert nem látták benne az Iskola folytatását esztétikai, elbeszéléstechnikai értelemben.
Az első és legfontosabb kérdés, amelyet irodalomtörténetünk nem tudott megválaszolni, hogy megjelent formájában a Budát befejezettműnek, igazi, teljes értékű Ottlik-regénynek tarthatjuk-e.
A Lengyel által kiadott kézirat valóban tisztázott változat, jó állapotú szöveg, de az író mégsem adta ki kezéből mint publikálásra alkalmas művet. Elég csak arra az apróságra utalni, hogy mind az Iskolában, mind a Minden megvan (1969) kisregényben és a Hajnali háztetőkben is az egyes fejezeteket sorszámok jelölik, míg itt verbális címeket olvashatunk. Lehetséges, hogy a Buda esetében is egy olyan ősszöveg-változattal van dolgunk, mint amilyen az Iskola esetében a Továbbélők c. kisregény volt 1949-ben.
A Rádiószínház Buda című előadása a Médiaklikk oldalán hallgatható meg.
Tablókiállítás
Az MMA az életpályáját feldolgozó, fotókkal illusztrált tabló-kiállítással tiszteleg a 110 éve született Ottlik Géza emléke előtt, mely 2022. május 9-től két hónapig Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia Bajza utcai irodaépülete körül, valamint május 15-től Kolozsváron, a Bánffy Palota fedett udvarán lesz látható. A 15 tabló az író életét követi végig a gyerekkortól az elmúlásig, s közben több fontos idézetet olvashatunk Ottlik Gézától. A tabló szerkesztője Kovács Ida. A fotók forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Ottlik-kiállítás (Fotó/Forrás: MMA)
Fejléckép: Ottlik Géza / fotó: Hunyady József / Fortepan
hírlevél
