Talán a klasszikus zenei rovatunkat leggyakrabban olvasók tudhatják a legjobban, hogy nem csak zenét hallgatni jó, hanem új tudást szerezni is, legyen szó akár a kedvenc zeneszerzőnkről, előadóművészünkről vagy éppen egy szívünkhöz közeli koncertfelvételről. Az idei évre is jutott bőséggel mindegyikből színvonalas kiadvány, amit érdemes kézbe fogni. Kezdjük a sort a Zene Világnapja értelmi szerzőjének, Yehudi Menuhinnak Befejezetlen utazás - életem emlékei című saját önéletrajzi írásával, mely idén novemberben Gáti István operaénekes fordításában látott napvilágot a Typotex kiadónál. A Wiener Staatsoper immár tíz esztendeje visszavonult magánénekese egyik kedvenc bécsi könyves lelőhelyén bukkant rá a kötet 2009-es Zürichben kiadott német változatára, és mivel a Liszt Ferenc-díjas bariton szabadidejében fordítással is foglalatoskodik, úgy döntött, megörvendezteti a magyar közönséget Menuhin memoárkötetének magyar nyelvű fordításával.
A vállalkozás már csak azért is izgalmas, mert a könyv nem egyszerű önéletrajzi írás, hanem a világhírű művész kortársaihoz fűző kapcsolatait, gondolatait és véleményét is részletekbe menően taglalja. Így például megtudhatjuk, hogy Menuhin - aki szinte a teljes 20. századot végigélte - miképp vélekedett Bartók Béláról és Kodály Zoltánról az első személyes találkozáskor, illetve megismerhetjük Bartók hegedű szólószonátájához fűzőző viszonyát is.
Hogy egy másik könyvet is említsünk, az öt éve elhunyt brit zenetudós és rádiós producer, Julian Budden nemrégiben idehaza is megjelentetett, a szakmabeliek és a közönség tetszését egyaránt elnyerő Verdi-kötete után idén egy újabb könyvvel bővült az Európa Kiadó Életek és művek sorozata. A Giacomo Puccini életét és műveit mintegy hatszázötven oldalon át tárgyaló vaskos olvasmányt Rácz Judit és Győri László fordította magyarra. A Puccini-kutatás egyik legjelentősebb alakjaként számon tartott Budden az operákra építette fel az olasz zeneszerzői életútját, középpontban a komponista személyiségével. A könyv olvasmányosan és a szakmai hitelességet fenntartva mutatja be Puccinit, mint zeneszerzőt és magánembert egyaránt. Kiderül, milyen viszony fűzte őt művei előadóihoz, hogyan értékelte a művészek teljesítményét, de szó esik utazásairól is, például a budapestiekről, melyeket magyar vonatkozású képanyag tesz autentikussá.
Folytatva a könyvek sorát, a mindössze ötvenkét évesen elhunyt zenetudós, Pernye András neve is előkerül. Az ő eszmefuttatásain nemzedékek nőttek fel a televízió előtt, rádiót hallgatva vagy az újságot olvasgatva. Pernye - kommentárjai a Ki mit tud? zsűrijéből is ismerősnek tűnhetnek - népszerűsége elsősorban a humort sem nélkülöző magyarázatainak, és a vasmunkástól a fővárosi polgárig mindenkit megszólító stílusának köszönhető. Zenekritikusi munkáságából most decemberben hiánypótló jelleggel jelent meg kötet Budapest hangversenytermeiben címmel, mely a zenetudós a Magyar Nemzetnél eltöltött mintegy másfél évtized alatt született írásait öleli fel. A hatalmas mennyiségű kritika-termést Mikusi Balázs zenetudós szedte csokorba, a kötet a Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot.
És ha kellőképpen kiolvastunk magunkat és elegendő információt gyűjtöttünk már be a zene magas szintű befogadásához, jöhet a zenehallgatás! Nem is kell más hozzá, mint egy kis csend, egy CD-lejátszó és a nagyra becsült muzsikusmesterek műveinek elsőrangú interpretációi. Három könyvajánló után következzen három, a legkívánatosabb zenei ínyencségek közé tartozó lemezfelvétel.
Az elfelejtett szerzők és művek felfedezései miatt idén februárban Karajan-díjjal kitüntetett Cecilia Bartoli a kasztráltak világa után a kora barokk ritkaságokhoz fordult. Ősszel kijött Mission című lemezén ezúttal Agostino Steffani (1654-1728) műveiből válogatott. Nyolcvan perc zene, huszonöt operarészlet, amelyből huszonegy világpremier és a CD-n Philippe Jaroussky, napjaink egyik népszerűbb kontratenorja is közreműködik. Kell ennél több?
Világszínvonalú lemezfelvételeket természetesen idehaza sem kell sokáig keresgetni. A Budapesti Fesztiválzenekar a Channel Classics gondozásában megjelent legújabb Mahler-lemeze is ebbe a sorba illeszkedik. Az együttes először a szeptemberi Mahler-ünnep során játszotta a Titánt, majd nemzetközi turnén is, így a lemezfelvétel elkészítésére már szépen beérett a szimfónia. (Korábban ugyanezen kiadó számára készülő Mahler-sorozat részeként már lemezre rögzítették a második, a negyedik és a hatodik szimfóniát is.) Steven Ritter, az audaud.com kritikusa például így ír a felvételről: "a Scherzo tétele (...) fantasztikus és a lassú tétel emlékezetes témáját nemigen hallani szebb előadásban. Az utolsó tétel pedig egyenesen kivételes, és bár engem ebben a tételben Bernstein eltérése a megszokottól jobban meggyőz, Fischer döntései semmivel sem kevésbé következetesek vagy hatásosak, az utolsó ütemek sebessége a legnagyobb, amit valaha is lemezen hallhattunk." Daniel Foley, a WholeNote Magazine zenekritikusa pedig az utóbbi évtizedek egyik legjobb koncertfelvételének nevezte a korongot. "A dinamika példásan élénk, a tempók rugalmasak, de sosem válnak neurotikussá, az interpretáció végig meggyőző. Attól pedig, hogy a zenekar a partitúra záróoldalait kis híján megkettőzött tempóval játssza, ez az igazán bámulatos előadás - az egyik legjobb, amit az utóbbi évtizedekben hallottam - újszerű és felvillanyozó módon ér véget." Ezek után már nem is oly meglepő, hogy az albumot olyan nevek között jelölték Grammy-díjra a legjobb zenekari előadás kategóriájában, mint Michael Tilson Thomas vagy Valery Gergiev.
A tizedik születésnapját ünneplő Szent Efrém Férfikar 2012-ben is jó lemeztermést tudhat magáénak, decemberben jelent meg a harmadik, az eddigi korongok számát tekintve nyolcadik albumuk. A nagy sikerű Byzantine mosaics után most elkészült a Byzantine mosaics II is, mely stílusában és formailag is szerteágazó, zenei megfogalmazásban pedig vállaltan eklektikus. A vokális anyagot helyenként hangszeres közjátékok tagolják, melyek az egyes részek tematikus összefüggését, vagy éppen különállását hivatottak biztosítani. A lemezfelvétel szólóit többek között Szabóki Tünde és Philipp György éneklik. Aki pedig szeretné a december 19-én induló Orientale lumen első koncertjén túl élőben hallgatni a férfikart, az látogasson el Presser Gábor és az Amadinda Ütőegyüttes óévbúcsúztató koncertjére a Müpába, melyen Bubnó Tamás együttese is közreműködik.
hírlevél
