Az első két regényt (Virágos katona, Rózsaméz) a gimnázium előtti nyáron olvastam először, és máig emlékszem az érzésre, hogy nem akartam, hogy egyszer vége legyen. Ahogy befejeztem, már kezdtem is elölről, és azóta szinte évente újraolvasom a két újabb regénnyel (Ez a nap a miénk, Aranyat talált) tetralógiává bővült írásokat. Egyszerre családregény, mese, szociográfia és Szenttamás krónikája. Ebben a bácskai faluban él Rojtos Gallai, Csoszogó Török Ádám, Rézi, Gilike, Szentigaz, Stefan Krebs, magyarok, szerbek, zsidók, németek, csupa-csupa kisember. Az ő sorsukon keresztül mesél Gion a 20. század első feléről. Gyönyörűen. Bár a négy regény együtt csaknem ezer oldal - ami akár riasztónak is tűnhet -, nem lehet letenni.

Gion Nándor: Latroknak is játszott (Noran, 2007, 3799 Ft)