Egy olyan leveleskönyvet tart a kezében az olvasó, melynek megszületésében a történelem kényszere is szerepet játszott. Férjemmel, Triznya Mátyással 1949 februárjában, harmadszori próbálkozásra sikerült átlépnünk a magyar-osztrák határt, nekivágtunk az ismeretlen világnak, azzal a tudattal, hogy talán sohasem térhetünk vissza hazánkba... Gyökeret vertünk Itáliában, de mindvégig megtartottuk magyarságunkat. Ebben nagyon sokat segített az intenzív levelezés az otthoniakkal. Minden levelet gondosan megőriztem egy ládika mélyén, akkor még nem gondolva arra, hogy évtizedek múlva a személyes üzenetek kordokumentumokká válnak. 2004-ben a több mint ötszáz darabból álló levélköteget a Szőnyi István Emlékmúzeumnak ajándékoztam. Tudományos értéke mellett lebilincselő olvasmányként ajánlhatom a művészetszerető és a vallomásos irodalom iránt érdeklődő olvasóknak is.