Saját állítása szerint 1694 februárjában született egy nemesember fiaként, a rideg valóság azonban, hogy egy ötgyerekes, jómódú, művelt polgárcsaládból származott, apja Chatelet közjegyzője volt. Anyját korán elvesztette. Tízévesen a jezsuiták párizsi kollégiumába került, itt tanult 1711-ig. Az iskola elvégzése után úgy határozott, hogy író lesz, ám apja a jogi pályára szánta. Párizsban egy ügyvédi irodában kezdett dolgozni, közben verseket írt, majd apja óhajára Caenben jogot tanult, bár leginkább esszéket és történelmi tanulmányokat írt. 1713-ban Hágába került a frissen kinevezett francia követ titkáraként, ám egy botrányos szerelmi ügy miatt vissza kellett térnie Párizsba.

Voltaire (Fotó/Forrás: Dapres Maurice Quentin de La Tour, Europeana)

Szabados szelleme, csípős humora hamar közkedveltté tette az előkelő libertinus körökben, de az orléans-i herceg kigúnyolása miatt száműzték, majd 1717-ben egy évre a Bastille-ba zárták. Itt kezdte írni Oidipusz című tragédiáját, amelyet a Comédie Francaise vitt színre, s ezzel egy csapásra híressé vált.

Sikerei nyomán a régenstől évjáradékot kapott, kis híján udvari költő lett. A kellemes életnek azonban 1726-ban vége szakadt: összetűzésbe keveredett egy főnemessel, rövid időre börtönbe csukták, majd kitoloncolták. Angliába ment, ahol megragadta az angol liberalizmus, a vallási viták és a tudomány sikerei. 1729-ben hazatérhetett, ezt követően írt drámáival (Eriphyle, Brutus) Shakespeare-t utánozta.

1734-ben jelent meg első jelentős filozófiai munkája, a Filozófiai levelek, amelyben az angliai viszonyokat, a vallási türelmet, a királyi hatalom korlátozását, Newton fizikáját dicsérte. Könyvét betiltották, elégették, ő maga Madame du Chatelet cireyi kastélyában lelt menedéket, 1749-ig kisebb megszakításokkal itt élt. Ez idő alatt elkészült a Newton filozófiájának alapelemei című munkája, írt néhány tragédiát (Julius Caesar halála, Alzir, Mérope, Mahomet), és anyagot gyűjtött nagy történeti művei, a XIV. Lajos százada és a Tanulmány az erkölcsökről számára. A későbbi II. Frigyes porosz királlyal levelezett, az osztrák örökösödési háború alatt diplomáciai utat tett Berlinbe.

Amikor 1749-ben meghalt Madame du Chatelet, Voltaire elszigetelődött, s 1750-ben elfogadta Frigyes berlini meghívását. Eleinte jól érezte magát, de Maupertuis, az akadémia elnöke ellen írt pamfletje miatt 1753-ban innen is távoznia kellett. Hazafelé Frankfurtban lefogták, s mivel a király kitiltatta Párizsból, Colmarban, majd Svájcban, a francia határ menti Genfben telepedett le, ahol több házat is vásárolt, egyikben magánszínházat is berendezett. Genfi tartózkodása alatt írt egy csúfolódó hangú költeményt az orléans-i szűzről, majd egy hosszabb verset az 1755-ös pusztító lisszaboni földrengésről, amelyben kétségbe vonta a gondviselés létét. Emiatt, valamint Rousseau-nak a művet kritizáló levele miatt a két filozófus-író barátsága véget ért, írásban folytatott ádáz küzdelmük szinte halálukig tartott.

Voltaire Amabed levelei című művének magyar nyelvű fordítása (Fotó/Forrás: Europeana)

A genfi törvények miatt magánszínházát fel kellett számolnia, bosszúból felbujtotta d'Alembert-t, hogy a készülő Enciklopédia Genf szócikkébe e tilalomról is írjon, a város azonban nem nézte ezt jó szemmel, s innen is távoznia kellett.

Voltaire mellszobra a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből (Jean-Antoine Houdon; F. Barbedienne és A. Collas cége) (Fotó/Forrás: Europeana)

1758-ban a Genftől négy mérföldnyire fekvő Ferney-ben vett kastélyt és birtokot, ahol valóságos udvart tartott: vendégül látta Európa legkiválóbb elméit, színháztermet építtetett, korszerűsítette a mezőgazdasági munkát, jobbágyait taníttatta. Kiterjedt levelezést folytatott, írt tragédiákat és költői műveket, pamfleteket és röpiratokat, cikkeivel támogatta az Enciklopédiát. Fő témája a politika és gazdaság mellett az egyház volt.

1759-ben publikálta legjelentősebb regényét Candide vagy Az optimizmus címmel, amely műfaját tekintve a próbatételes kalandregény és a tézisregény ötvözete, rendkívül szórakoztató, szellemes köntösben. Alaptételét, amely szerint "e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt", Candide-nak és útitársainak változatos kalandjai sorra megcáfolják, de a mű végkifejlete mégsem tragikus és pesszimista, zárómondata ("Műveljük kertjeinket") a tevékeny, alkotó élet fontosságát hangsúlyozza. A Candide hatalmas sikert aratott, és persze óriási vihart is kavart, de az üldözés sem vetett gátat terjedésének és hatásának.

1764-ben megírta a Filozófiai ábécét, amely tulajdonképpen az író egyszemélyes Enciklopédiája, tömören és közérthetően fejti ki a felvilágosodás nézeteit.

1778-ban Irene című darabjának próbáira Párizsba utazott, ahol rajongva fogadták, de május 30-án belehalt az ünneplés okozta izgalmakba. A párizsi érsek megtagadta temetését, mert nem gyónt meg, így a selleires-i plébános temette el titokban. 1791-ben a Nemzetgyűlés rendelete értelmében a Pantheonba szállították tetemét. Innen azonban 1814 májusában fanatikus fiatalok egy csoportja elrabolta, majd elásta a csontjait, máig nem tudni, hová.

Voltaire igazán impozáns életművet hagyott maga után, csaknem száz kötet, 15 ezer levele maradt fenn. Munkássága óriási szerepet játszott a rendi társadalom, az egyház elleni küzdelemben, a forradalom előkészítésében. Szerb Antal így írt róla: 

Fejléckép: Voltaire (Fotó: Dapres Maurice Quentin de La Tour/ Europeana)