Könyv

Marilyn Monroe nemcsak falánk könyvmoly volt, hanem versírással is próbálkozott

2021.01.03. 09:00
Ajánlom
Marilyn Monroe nevét hallva az emberek fejében bizonyára azonnal bevillan a fellibbenő fehér szoknyája után kapó szőke szexszimbólum, aki J. F. Kennedy amerikai elnök ágyában kereste a boldogságot, és akin a stúdiók ott nyerészkedtek, ahol csak tudtak. De vajon eszébe jut-e bárkinek, hogy Marilyn könyvtára több mint 400 kötetből állt, ő maga pedig előszeretettel írt verseket?

Töredékei, versszerű szövegei – melyek 2012-ben könyv formájában is megjelentek Fragments (Fragmentumok) címmel – , melyeket eddig a privát naplók rejtettek el a kíváncsi szemek elől, érzékeny, sőt művelt nő képét festik elénk, aki semmi másra nem vágyott, csak hogy szeressék, és tehetetlenül nézte, ahogy a hozzá legközelebb álló személyek kihasználják hírnevét és szépségét.

„Érzem, amit érzek
magamban – ezt próbálom
tudatosítani,
és azt is, amit más átél
nem szégyellem az érzést, gondolatot – vagy ötleteket

rájönni arra,
amit ők –”

Buta szőke jelzőjét főként az általa megformált karaktereknek köszönhette,

de az sem segített a hamis kép lerombolásában, hogy a 16 éves korában a modellszakmába csöppenő Norma Jeane Mortenson pin-up girlként dolgozott.

Karrierje sem volt feszültségektől mentes: bár a Hogyan fogjunk milliomost? igazi kasszasiker lett, és a közvélemény attól kezdve Pola Debevoise karakterével azonosította. Norma, megunva a civilben is ráosztott szerepet, rövid időn belül szerződést bontott a Fox filmstúdióval és egy időre eltűnt a vászonról.

GettyImages-1262762651-161410.jpg

Marilyn Monroe és Alex D'Arcy a Hogyan fogjunk milliomost? című filmben (Fotó/Forrás: FilmPublicityArchive/United Archives/Getty Images Hungary)

A botrányok azonban így sem kerülhették el, látványosan félrecsúszó élete pletykák egész garmadáját indította el. A díva a baseballjátékos Joe DiMaggióval és a neves íróval, Arthur Millerrel kötött sikertelen házassága alatt gyógyszerfüggővé vált, és súlyos depresszióval küzdött. Halála után – melyet barbiturát-túladagolás okozott – összeesküvés-elméletek százai láttak napvilágot, mindenki tudni vélt valami szaftos hálószobatitkot, túlkapást vagy drogüzletet, ami a tragédiáig vezetett, ám a teljes igazságra a mai napig nem derült fény.

Néhányan hányattatott gyerekkorára vezették vissza Norma kudarcba fulladó magánéletét, hiszen tudvalevő volt, hogy az egyik nevelőszülőtől a másikig adott kislány már a modellkarrierje kezdetével egy időben, 16 évesen házasságra adta a fejét, hogy elkerülje az intézetet, ahová rendezetlen családi körülményei miatt többször vissza kellett térnie.

A film is egyfajta menekülés volt számára. A már modellként népszerű lány első próbálkozásai sikertelenek voltak, a producerek nem tartották elég jónak ahhoz, hogy a filmvásznon szerepeljen. Végül 1947-ben a Dangerous Years-ben (Veszélyes évek) kapott egy kis pincérnőszerepet, ám a nagy lehetőségek továbbra sem találták meg.

Felvette azonban a Marilyn Monroe művésznevet, és arra fordította minden szabadidejét, hogy képezze magát.

A 20th Century Fox biztatására színiiskolába járt és táncórákat vett, hogy minél hitelesebb alakítást nyújthasson.

1948-ban beajánlották a Columbia Pictures igazgatójához, aki a szerződéskötés után a Monroe által alakított karakterekhez igazíttatta a lány külsejét: elektrolízissel kiszedték elől a haját, hogy a homloka magasabbnak hasson, szőkésbarna tincseit pedig platinaszőkére festették. A közös munka azonban nem a vártak szerint alakult, Marilyn pedig visszatért a modellkedéshez.

GettyImages-52038142-160926.jpg

Arthur Miller és Marilyn Monroe 1956-ban (Fotó/Forrás: Fox Photos/Hulton Archive/Getty Images Hungary)

1950-ben viszont már újra forogtak a kamerák a Fox stúdiójában, a kritikusok pedig – bár még mindig voltak olyanok, akik „szexi dísztárgyként” jellemezték – komoly művészként kezdtek rá tekinteni. A Los Angeles Daily News például „legragyogóbb feltörekvő színésznőnek” nevezte. A szárnyalás azonban hamar mélyrepüléssé változott, ugyanis Marilyn egy idő után kimaradozott a forgatásokról, vagy ha megjelent, akkor is késve, a felvételkor nem tudta a szövegét, emellett számtalanszor újra kellett venni a jeleneteit. „Problémássá vált” a vele való munka, azonban kiváló helyzetfelismerő képességéről tanúskodik, hogy a Fox filmstúdió egy hosszas tárgyalási procedúra végén további hét évre hosszabbított vele szerződést, megengedve Marilynnek például azt is, hogy maga válassza ki a munkatársait. A Time ekkor elismerően „okos üzletasszonynak” nevezte.

Az új megállapodással a zsebében élete ismét rendeződni látszott, és a szerelem is rátalált Arthur Miller drámaíró személyében. A sajtó nem nézte jó szemmel a látszólag össze nem illő párt, pedig Marilyn, akinek fiókjában ekkor már több alkotás is lapult, jól megtalálta a közös hangot az íróval. Sőt, Miller kifejezetten pártolta felesége írói törekvéseit, ösztönös költőnek nevezte, akinek érzéke van a versekhez, csak egy dolog hiányzik belőle: a fegyelem. Házasságuk – a két ember életszemléletének különbözősége ellenére – inspirálóan hatott Marilynre, aki újra iskolapadba ült, és tovább képezte magát annak érdekében, hogy változatlan maximalizmussal készülhessen új filmjeire.

Imádott olvasni is, több mint 400 kötetből álló könyvtárában minden megtalálható volt a könnyedebb ponyvától a legnagyobb klasszikusokig, például az Ulysses, Flaubert Bovarynéja, Walt Whitman Fűszálak című kötete vagy Beckett A megnevezhetetlenje is.

De legjobban a művész múzsájának szerepében szeretett tetszelegni, még azután is, hogy négy évvel az esküvő után a Millerrel kötött házassága már romokban hevert, és az egyenesen a számára írt Kallódó emberek – amely egyben az utolsó elkészült filmje – kapcsán érintkeztek. A forgatás nem volt vitáktól mentes, ugyanis a drámaíró számos valós életrajzi elemet emelt át Monroe karakterébe, ami az akkor már komoly függőséggel küzdő színésznőt érzékenyen érintette.

A hullámvölgyekkel tarkított életút hűen tükröződik az ebben az időben írt levelekben, fragmentumokban és versekben. Egyik orvosának, Dr. Hohenbergnek – vélhetően őt rejti a monogram – dedikálva például így fogalmazta szabadversbe a benne dúló kétségeket:

fragments8-154823.jpg

Versrészlet Marilyn Monroe egyik naplójából (Fotó/Forrás: Marilyn Monroe: Fragments)

„Dr. H.-nak
mesélj nekem a
szörnyen ellenszenves férfi álmáról – aki megpróbált
közelebb hajolni
a liftben – a rémületemről
és minden gondolatomról
amely megveti őt – vajon ez azt jelenti
hogy kötődöm
hozzá

Még úgy is néz ki
mint aki
nemi betegséget
hordoz.”

Máskor pedig egészen összeszedetlenül, asszociációk mentén halad:

„Ez most mi volt –
csak egy másodperce –
még az enyém és
most elszállt – mint a
gyorsmozgású pillanat
megy
talán majd emlékszem
mert éreztem
mintha csak
az enyém lehetett volna ez
a csoda”

Verseiben – ahogy az életben is – végletesség jellemezte. A sajtó, a közvélemény, de még a saját munkatársai is őrültnek hitték, hiszen egy pillanat alatt fordított hátat a saját maga által kreált imidzsnek, egy marxista szeretőjeként pedig Freudban hitt és Dosztojevszkijt olvasott. Talán az sem véletlen, hogy az intézet elől menekülő, közepes eredménnyel tanuló lányról 1955-től egészen haláláig aktát vezetett az FBI, feljegyezve, hogy: „Az alany nézetei pozitívan és tömören baloldaliak”.

 

Fejléckép: Marilyn Monroe olvas (forrás: MacMillan Publishers)

A versek magyar fordítása: Vass Antónia

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Klasszikus

Szomorú nóta kíséretében hagyta el VII. kerületi próbahelyét a 100 Tagú Cigányzenekar

A zenekar tizenkét év után költözött ki az erzsébetvárosi próbahelyről, miután nem fogadták el a kerület vezetése által kínált megoldást – írta meg a Telex.hu.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv magazin

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Könyv vélemény

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Könyv gyász

Elhunyt Lawrence Ferlinghetti, aki a hátát tartotta Ginsberg Üvöltéséért

Épp ellenkezője volt a beatkorszak feltűnősködő rosszfiúinak, akik az ötvenes években a szárnyai alatt nőttek. Jack Kerouackal és Allen Ginsberggel ellentétben Lawrence Ferlinghetti nem okozott botrányokat. Minden nap kerékpárral indult abba a könyvesboltba, amelyet társával közösen alapított, és amely beatnemzedék íróinak és költőinek törzshelyévé vált.
Könyv szemle

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Könyv hír

Nem véleményezheti az új érettségi vizsgamodellt a Magyartanárok Egyesülete

Növekszik a magolandó anyag mennyisége az új érettségi vizsgamodellben, az olvasás öröme helyett a „műcímek bemagolása” lesz a cél a Magyartanárok Egyesülete szerint. Hiába mondanák el a véleményüket, nem kaptak erre lehetőséget.