Ámosz Oz
Az Izraelben a nemzet lelkiismeretének tartott író prózája erősen kötődött a szürrealizmus irányzatához. Mind szépirodalmi műveiben, mind esszéiben kitűnt tematikai sokszínűsége és nyelvi virtuozitása.
1939-ben született Jeruzsálemben litván apa és lengyel anya gyermekeként. Tizenkét éves volt, amikor az anyja öngyilkosságot követett el, két évvel később a fiú elhagyta az otthonát, és csatlakozott egy kibuchoz, ekkor vette fel az Oz vezetéknevet is.
Nem vallásos családban nevelkedett, figyelme később mégis a hit felé fordult. „Tizenhat évesen ráébredtem, hogy ha nem olvasom el az evangéliumokat, soha nem jutok el a reneszánsz művészetig, Bach zenéjéig és Dosztojevszkij regényeiig. Szóval esténként, mikor a többiek kosárlabdáztak vagy lányokat hajtottak – egyikben sem voltam nyerő –, én Jézusban találtam vigaszt.”
A jeruzsálemi Héber Egyetemen irodalmat és filozófiát tanult, a 26 éves szerző első könyve kritikai sikernek örvendett. A nemzetközi áttörést a Miháél, Miháél hozta meg számára 1968-ban, amelyet több mint 30 nyelvre fordítottak le.
Az első közismert személyiségek között volt, akik a támogatták a kétállami megállapodást Palesztinával. Évtizedeken át bírálta az izraeli kormányt, amiért nem hajlottak a megegyezésre.
Ámosz Ozt rendre az irodalmi Nobel-díj várományosai között emlegették, 2007-ben megkapta az Asztúria Hercege díjat. 2010-ben a Budapesti Könyvfesztivál vendége volt, ő vehette át a Budapest Nagydíjat.
18 könyve jelent meg héber nyelven. Magyarul megjelent művei között van a Miháél, Miháél, a Fekete doboz, a Félálom, a Rímek életre, halálra, a Párduc a pincében és minden idők legnépszerűbb izraeli családregénye, a Szeretetről, sötétségről. (Ez utóbbinak filmfeldolgozását 2015-ben Natalie Portman főszereplésével mutatták be.) Írásainak gyakori színtere a kibucok világa, főhősei olyan emberek, akiket komplikált viszony fűzi Izraelhez, illetve az izraeli politikához és közélethez.
A legkedvesebb történetem a Talmudban két jámbor rabbiról szól,
Jehoshua és Tarfon rabbiról, akik bírói minőségükben nem értenek egyet a Tóra, a szent törvény bizonyos értelmezésében. A legnemesebb zsidó hagyomány szerint vitáznak éjjel és nappal, nappal és éjjel, nem esznek, nem alusznak, csak vitáznak. Hét nap és hét éjszaka elteltével Isten megkönyörül rajtuk, mert megérti, hogy bele fognak halni a vitába, így hát közbeavatkozik. Megszólal egy hang fentről: „Jehoshua rabbinak igaza van, Tarfon rabbi téved. Most menjetek aludni.” (A „menjetek aludni” nincs a szövegben, de a kontextusban benne van.) Ám a történetnek nincs vége. A vesztes, Tarfon rabbi az égre néz: „Mindenható Isten, te adtad a Tórát az embereknek, kérlek, maradj ki a vitából.” És az égből nem sújt le a villám! Sőt Isten azt mondja, szerintem pillanatnyi döbbent csend után: „A fiaim legyőztek engem.”
- Hogyan gyógyítsuk a fanatikust, Európa Kiadó, 2015. 59. o.
A fejléckép forrása: Elisabetta A. Villa/Getty Images Hungary
hírlevél
