Robert Merle 1908. augusztus 28-án született az akkor még francia gyarmat Algériában. Hétéves volt, amikor apja meghalt és ez a tragédia végigkísérte az életét, több regénye főhősének apja halt meg ugyancsak korán. Bár édesanyja nagyon szerény körülmények között nevelte három gyermekét, mivel a szegénységből való kitörésre a tanulást találta legjobb módszernek, a gyerekek jó nevű iskolába jártak. 1924 telén Robert imádott nővére, Christiane streptococcus-fertőzést kapott, ami szívizomgyulladást okozott és a lány 1925 tavaszán meghalt. A fiatal Robert a gyász elől a tanulásba menekült, országos tanulmányi versenyen kitüntetést kapott, 1926-ban pedig kiváló minősítéssel érettségizett. A Sorbonne-on elvégezte a középiskolai oktatásra jogosító képzést filozófiából, majd megcélozta az angol tanári képesítést, ehhez azonban egy évet angol nyelvterületen kellett töltenie. Ezért az Egyesült Államokba utazott és Clevelandben lett középiskolai tanár. 1933-ban bátyját is elvesztette, az akkor mindössze 29 éves Roger szívrohamban halt meg.

A középiskolai tanári pálya helyett egyetemi tanár szeretett volna lenni, ennek feltétele a doktori disszertáció elkészítése volt, aminek témájául Oscar Wilde-ot választotta. 1934-ben feleségül vette Edmée Thiriet-et és hamarosan megszületett lányuk, Élisabeth.

A második világháború kitörésekor Merle-t behívták katonának és nyelvtudása miatt az angol expedíciós hadtesthez osztották be összekötőként. 1940 májusában a francia és angol hadsereget bekerítő németek elől Dunkerque-be hátrált. Engedélyt kapott, hogy felszálljon egy kimenekítő angol hajóra, de amíg összeszedte bajtársait, a hajó elment. Néhány nappal később, június 4-én fogságba esett és három évet töltött el különböző börtönökben és hadifogolytáborokban.   

Hazatérve a hadifogságból tönkrement az addig is billegő házassága. Merle Párizsba költözött, és folytatta korábbi tanári munkáját, mellette pedig tovább írta disszertációját. Ekkor fogott bele első regényébe, a Két nap az életbe, amelyben saját háborús tapasztalatait, a dunkerque-i menekülést írta meg.

Miközben megkapta érte a legrangosabb francai irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat, sok kritikus fanyalgott a katonák beszédmódja miatt, sőt volt olyan pap, aki megtiltotta a gyülekezetében a könyv árusítását, de ahogy az lenni szokott, a botrány csak növelte a regény ismertségét.

1952-ben jelent meg a Mesterségem a halál című könyve, amelyet részben Gustave Gilbert A diktatúra pszichológiája című műve ihletett. Merle kísérletet tett arra, hogy bemutassa a nemzetiszocialista rendszer működtetőinek mozgatórugóit. Főszereplője az auschwitzi tábor igazgatója, Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang), akinek legfőbb motivációja a kötelességtudat és a felülről érkező parancs végrehajtása. Merle egyes szám első személyben írta meg a könyvet, végigköveti, hogyan jut el Lang odáig, hogy a futószalagon történő gyilkolásnak csak a technikai nehézségei érdeklik; hogyan válik szörnyeteggé, anélkül hogy észrevenné. Merle idős korában az 1952-ben megjelent Mesterségem a halál-t tartotta a legtöbbre.

A könyv fogadtatása megint nagyon vegyes volt, csak a '60-as évek végén és a '70-es évek elején vált a koncentrációs táborokról szóló irodalom egyik klasszikusává, és későbbi kiadásai jóval nagyobb példányszámban fogytak.

1962-ben megjelent A sziget. A könyv a Bounty lázadóinak sorsát követi a Pitcairn-szigeteken. Szintén 1962-ben az Express hetilap felkérésre Kubába utazott, hogy tudósítson az ország új, forradalom utáni berendezkedéséről. Merle találkozott Fidel Castróval is, és ekkor támadt az az ötlete, hogy könyvet ír a forradalom első csatájáról, a Moncada-laktanya ostromáról. A hatóságok támogatásával 1963 nyarán interjút készített az akció túlélőivel. A dokumentarista stílusú Moncada 1965-ben jelent meg, de mivel eltért Castro leegyszerűsített, heroizált, hivatalos változatától, Kubában nem is jelent meg, és Merle baloldalisága miatt Franciaországban is hűvösen fogadták a könyvet.

1965-ben az Állati elmék írásának megkezdésével új korszakot nyitott életművében, a politikus-fantasztikus regényekét. Ebbe a sorba tartozik bele az 1972-es Malevil és a két év múlva megjelent Védett férfiak. 1975-ben jelent meg a lét értelmetlenségéről szóló és életműből kicsit ki is lógó Madrapur. 1973-ban az Állati elmék alapján készült A delfin napja című film.

Mindeközben

1976 márciusában hozzáfogott régóta tervezett történelmi regénysorozata első kötetéhez, a Francia históriához. A sorozat összesen 13 kötetből állt, Merle 27 éven át, szinte szó szerint a haláláig írta. Közben azért jelentek meg még más könyvei, mint a Nekünk nem kell fel a Nap vagy a Majomábécé.

2000-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, 2004 februárjában otthonában lezuhant a lépcsőről és kórházba került, ahol néhány nappal később, március 27-én szívrohamban halt meg, 92 évesen.

Fejléckép: Robert Merle 1985-ben (forrás: Wikipedia Commons)