A századfordulós magyar nők életének ezek a momentumai ritkán kerülnek szem elé.
Marginálisabb téma, a tudósok nem nagyon foglalkoznak vele. Ez a tény engem még jobban inspirál, mert azt látja az ember, hogy sok a fehér folt és akárhová nyúl, mindig felfedezetlen dolgokat talál. Jó érzés úttörőként mozogni egy területen.
További képekért kattints a rajzra!
Ennek az oka, hogy ezeket a kérdéseket olyan hétköznapinak tartották, hogy nem gondolták fontosnak leírni?
Vagy nem is beszéltek róla. Érdekes volt látni, hogy
esetenként kifejezetten messziről utaztak Hugonnai Vilmához, hogy egy olyan témát vessenek fel, amit nem feltétlenül mondtak volna el egy olyan orvosnak, aki helyben van, ráadásul férfi.
Nehéz elképzelni egy korabeli nőt, amint ezt elővezeti a szexualitással kapcsolatos kérdéseit egy férfi orvosnak.
A Hugonnai Vilmáról készült utolsó felvétel (Fotó/Forrás: Park Kiadó)
Akadtak, akik levetkőzni sem voltak hajlandóak még egy női orvos előtt sem...
A nőgyógyászati vizsgálat ma is zavaró, de iszonyú kínosan érezhették magukat egy ilyen helyzetben abban a korban, amikor abszolút más viszonyban voltak az emberek a testükkel, nem mutogatták annyi helyen. Szinte soha nem vetkőztek le úgy meztelenre, ahogy mi mindennap megtesszük, például amikor fürdünk.
A 19. század végi, 20. század eleji nők szinte mindig ruhában voltak. Nem is ismerték annyira a testüket anatómiailag és más tekintetben sem.
Többször megesett, hogy a beteg közölte Hugonnaival, hogy nem akar levetkőzni. Elvárták, hogy szóbeli közlés, a tünetek elmondása alapján állítson fel diagnózist.
Az előző könyveidben főleg a közép- vagy felsőbb osztálybeli nők életével foglalkozol, ezt többen kritizálták is. Ebben a kötetben tudatosan figyeltél rá, hogy a szegényebb rétegek életébe is bepillantást nyerjünk?
Cselédlány gyerekkel (Fotó/Forrás: Park Kiadó)
Amennyire lehet, de
arra hiába várunk, hogy cselédlányok naplói vagy levelezései előkerüljenek.
Szerintem a rendelési naplókból kiinduló megközelítés a lehetséges egyik legközelebbi, ahogy kerülhetünk hozzájuk. Hiszen, ha ők maguk írástudatlanok vagy nincs a szokásaik között, hogy írjanak, akkor csak arra hagyatkozunk, amit mások jegyeznek fel róluk, például egy orvosi naplóban, vagy más nyilvántartásban.
Tehát nem a személyes szimpátia, hanem a források megléte vagy hiánya miatt foglalkoztál ezzel a társadalmi réteggel.
Igen, a történelemben ez nem kívánságműsor, hogy mi az, amiről akarok írni. Bizonyos dolgokról nem fogok tudni. A középosztálybeli nők élete könnyebben kutatható, mert ők írnak, olvasnak, naplót vezetnek, leveleznek – közel kerülhetünk hozzájuk. De azok a nők, akik nem, vagy nagyon nehézkesen írtak, azoktól nem számíthatunk ilyen beszámolókra. Illetve lényeges az is, hogy a család hogyan viszonyul az írott anyagokhoz, fontosnak tartja-e, megőrzi-e vagy sem.
Kerültek azért elő cselédmemoárok, amiket a könyvben is említesz, de ezekről sorra kiderült, hogy kreálmányok.
Létezik például „árva Mariska” története, egy lány vallomása, aki egy bordélyházban dolgozik cselédként. Bizonyos értelemben elbukik, de mindenki rosszakarata és csábítása ellenére a belső ártatlanságát megőrizve éli túl a nyilvánosházat.
Hasüregről készült rajz (Fotó/Forrás: Park Kiadó)
Erről lehet tudni, hogy valóban
papírra vetett egy történetet a saját élete alapján Kovács Júlia, akit Hatvany Lajos – a Nyugat anyagi támogatója – fiatal korában vett a szárnyai alá.
Kitaníttatta, úrinőt csinált belőle és gyerekeik is születettek, de nem vette feleségül. A nő történetei elbűvölték azokat a férfiakat, akikkel Hatvanyn keresztül találkozott. Ők biztatták Az árva Mariska napjainak megírására is, majd „segítettek” neki, vagyis valószínűleg átírták. Nem tudjuk, hogy mennyiben változott a szöveg, esetleg kihagytak-e valamit.
Kovács Júlia fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ő tudatlan volt, nem tudta, hogy mi történik vele, csupán eszköze volt a férfiaknak.
A könyvedből az derül ki, hogy nem számított kirívó esetnek, ha a lányok fogalmatlanok voltak a testi szerelemmel kapcsolatban. Ismereteiket a hitvesi csókig, szerelmes kézfogásig tartó románcokból szerezték.
Hugonnai Vilma naplójában szerepel egy eset, amikor egy fiatal lányt vizsgált meg, aki azt gondolta, hogy megerőszakolták és elvették a szüzességét. A doktornő nem talál külsérelmi jelet. A lány valószínűleg nem tudta, hogy milyen is egy aktus. Nem tudta, mire számítson, így attól tartott, hogy az őt ért erőszak, ami lehetett egy csók, vagy fogdosás, már ebbe a kategóriába tartozik.
Dr. Hugonnai Vilma naplói már ismertek voltak korábban. Mi volt a nehézség a nyilvántartások feldolgozásában?
Hugonnai Vilma recept (Fotó/Forrás: Park Kiadó)
Nagyon macerás végigolvasni a naplókat. Ezek hatalmas könyvek, amikben hosszú sorokban futnak a rubrikák: név, cím, kor, a tünetek, a kezelés, visszatért-e a páciens, illetve, mennyit fizetett.
Hugonnai Vilma nagyon csúnyán írt és volt, amikor egészen sok információt belegyömöszölt egy rubrikába.
Az egyik szülés lefolyását például egész hosszan részletezi, amit borzasztóan nehéz volt kibetűzni. Előfordult, hogy fél órát meredtem egy szóra. Az orvosok legendásan csúnyán írnak, de nyilván el tudjuk képzelni a helyzetet: egyrészt koncentrálsz a beteg problémáira, másrészt le is kell jegyezned a lényeget.
Ez a levéltári kutatás nehéz része, hogy az ember ki tudja olvasni a szöveget, aminek egy része ráadásul latinul volt. (Igaz emiatt kifejezetten boldog voltam, mert latin szakon tanultam és soha életemben nem használtam semmire ezt a tudásomat és most végre volt értelme!) Az orvosi latinból alaptudásom van, de az is segített, hogy az apósom nőgyógyász.
Hány kötet maradt fenn?
Nincs meg az összes, de a rendelése kezdeteitől, 1897-től megtalálhatóak könyvek. Amint megkapta az orvosdiplomát, azonnal megnyitotta a magánrendelését a házban, ahol éltek, a tisztviselő telepen, ami ma a VIII. kerület része.
Az egyik ház, ahol éltek ma is a család leszármazottainak a birtokában van és állatorvosi rendelő működik benne, a leszármazott ott dolgozik. Megtartotta gyógyászati jellegét.
További képekért kattints a rajzra!
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve
Park könyvkiadó, 2019
hírlevél
