Kemény szavakkal hívta fel magára, de még inkább a magyar irodalom és az állami díjak helyzetére a figyelmet Kukorelly Endre a közelmúltban. Az Index ugyanis ebben a témában kérdezte őt, Péntek Orsolyát és Márton Lászlót. Abban mindhárman egyetértettek, hogy szükség volna független, a civil társadalom felől érkező irodalmi díjakra, ahogy abban is, hogy az állami elismerésekkel a fő probléma az, hogy a döntések mögött sok esetben vélhetően politikai szempontok húzódnak.
Kukorelly Endre egyenesen úgy fogalmazott, hogy
még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban.
„A döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj Bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi. Felháborító, hogy ki mindenki kapott és nem kapott, olyannyira, hogy az már komikus” – mondta az író.
Indulatosság, lenézettség, sértettség
Szavaira elsőként a Magyar Írószövetség reagált, mondván, Kukorelly alaptalan állítást fogalmazott meg. Felhívták a figyelmet, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjakat minden évben egy tíz főből álló bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a magyar miniszterelnök. Az egy-egy évre megbízott grémium tagjai közt pedig mindenkor ott található a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, továbbá elismert, jeles művészek, tudósok és neves gazdasági vezetők.
Elképzelni is nehéz, feltételezni pedig teljesen irreális, akármilyen ismert irodalmár is Mezey Katalin, hogy ebben a bizottságban egymaga osztogatná az irodalmi Kossuth-díjakat.
Mivel évente csak egy-két író, költő kapja meg ezt az igen rangos állami kitüntetést, nyilvánvaló, hogy nagyon sokan azok közül, akik nem részesültek benne, ugyanúgy neheztelnek a díjbizottság tagjaira, esetleg épp Mezey Katalinra, mint indulatos nyilatkozatában Kukorelly Endre. Ez a dolog természetéhez tartozik” – írták.
Egyúttal azt is kifogásolták, hogy a magyar állami díjak értékét „olyan személyek akarják relativizálni”, akik maguk is rendelkeznek állami elismeréssel, és korábban részt vettek a díjak odaítélésének folyamatában. Kukorelly Endre ugyanis országgyűlési képviselőként, valamint a Szépírók Társasága elnökeként is dolgozott az elmúlt évtizedekben. A Magyar Írószövetség végül felszólította Kukorellyt, hogy kövesse meg Mezey Katalint, és rajta keresztül a Kossuth- és Széchenyi-díj-bizottságot, illetve az elmúlt tizenhárom évben díjazott írókat és költőket.
Viszontválaszában Kukorelly azonban leszögezte, véleményét továbbra is fenntartja, illetve arról írt, a legkisebb indulat sincs benne. Mint mondta, Mezey Katalinnal kollegiális viszonyban vannak, a Sárvári Írótáborért és a fiatalok mentorálásáért pedig tiszteli. „Frusztráltságában sokszor a magaméra ismerve, mély sértettségét (ahogyan másokét is – magamét a legkevésbé) megértem és akceptálom: lenézettség, kirekesztettség, riasztóan hosszan sorolhatnám, mi folyik.
Tudom, mi az, amikor átnéznek az emberen! Pusztán azt nincs kedvem megérteni, miért pátyolgatja, újabb és újabb döntéseivel miért erősítgeti, ahelyett, hogy szakítani próbálna mindezzel
– fogalmazott. Hozzátette, egy bizottsági tagtól értesült úgy, hogy a díjakról való döntések során a különböző diszciplínák képviselői egymás névsorába nem szólnak bele.
Alaptalan vádak?
Nem sokkal később végül Mezey Katalin is megszólalt, mondván, Kukorelly állításai nem igazak. „Ha valóban hallott ilyesmit a bizottság valamely tagjától, akkor az illető valószínűleg szundikálással töltötte a munkára szánt időt, ezért nem jutott el a tudatáig, hogy mint minden normális szakmai bizottságban, itt is minden tag minden kitüntetésre javasolt művész vagy tudós értékeléséhez hozzátehette és sokszor hozzá is tette a saját véleményét, és így sosem személyes, hanem valóban bizottsági döntések születtek” – írta.
Mezey felkérte Kukorellyt, nevezze meg azokat a díjazottakat, akik szerinte nem a szakma kiválóságai, hanem csupán „kliensek”, és ezért a magas kitüntetésre méltatlanok.
Hozzátette, ő maga nem tart számot a bocsánatkérésre, azt viszont elvárhatónak tartja, hogy Kukorelly visszavonja alaptalan vádjait, és megkövesse Kossuth-díjas kollégáit, illetve a bizottsági tagokat.
Viszontválaszában Kukorelly változatlanul fenntartotta véleményét. „Igen, Kati, bocsáss meg, hogy megismétlem, te sértett ember vagy, és ezt rajtad kívül senki sem tudja jobban. A (z ilyen fokú) sértettség pedig elfogulttá és bosszúállóvá teszi az ember. Amit amúgy magamtól tudok, magamról veszem, lévén magam is sok mindenben vérig vagyok sértve, és mutass valakit ebben az univerzumban, akit a sértettség soha nem tett ilyenné ” – írta. Kitért rá, végignézte a díjazottak névsorát, és annyiban módosított korábbi szavain, nem „kliensek”, hanem „közeliek” kaptak elismerést. Szerinte néhányan közülük valóban megérdemelték, például Szőcs Géza vagy Király László, de hozzátette:
Egy nevet említs magadon kívül (2015), akire ez nem vonatkozik! Senki a fennálló kurzussal nem szimpatizálók közül! Ez több mint bűn. Ez hiba.
Kukorelly szerint ennél jóval súlyosabb a József Attila-díjazás-sorozat, amely „igazi botrány”.
Egy kártékony konszenzus
Egy nappal ezelőtt a Vulkán Irodalmi Folyóirat közös nyilatkozatban reagált az ügyre, szerintük ugyanis Kukorelly „fontos és kényes témát illetően kezdett bele végre az igazság feltárásába.” Mint fogalmaztak,
Magyarországon az állami díjazások körüli döntésekről kialakult egy konszenzus az elmúlt évtizedekben arról, hogy nyilvánosan nem illik róluk beszélni, ezt szegte most meg az író.
„Aki kritikusa mer lenni a díjazás gyakorlatának, a díjazás mögötti alkuknak, jó eséllyel leírja magát nem csak az állami díjakkal elismerhetők listájáról, de a különféle ösztöndíjakkal támogatottakéról is. Ez végzetes egy olyan országban, amelynek könyvpiaca kicsi, és a szépirodalom állami támogatásra szorul” – írták, és megdöbbentőnek nevezték, hogy a civilként megszólaló Kukorelly mellett nem álltak ki azok, akik tisztában vannak a helyzettel, és évtizedek óta maguk is látják a problémát. Levelük végén támogatásukról és szolidaritásukról biztosították Kukorellyt, valamint támogatják egy szakmai párbeszéd létrehozását az állami díjak és ösztöndíjak elosztásáról. A nyilatkozatot ötvenöt művész írta alá, mások mellett Dés András, Deczki Sarolta, Jónás Tamás, Márton László, Szőcs Petra, Székely Csaba, Fenyvesi Orsolya és Szeifert Natália is.
Fejléckép: Kossuth-díj (Fotó/Forrás: Koszticsák Szilárd / MTI)
hírlevél
