Egy életút, bármelyikünké, a döntések és véletlenek kevercse, azok nem ismert tartománya. A döntéseké, melyek véletlenekből születnek és a véletleneké, melyek döntések felé sodornak bennünket. Életünk eseményeinek egymásutánisága logikát, ok-okozati összefüggéseket látszik mutatni, szinte történetet képez, pedig csak az egymásutániság a biztos. Ha azt keressük, hogy mi miért történt, utólag beleképzelhetünk magyarázatokat – de valójában csak azt mondhatjuk ki biztosan: ez történt, ez lett az utunk, az életünk. Közben, ha nem akarjuk is, folyton azt kérdezzük: mi lett volna, ha…
Ennek a könyvnek akkor van értelme, ha Mucsi Zoltánnal végig tudjuk járni ezt az utat, és ha az olvasó eltöpreng közben a sajátján. Hogy saját döntései, a számára megnyíló véletlenek merre vitték őt azon az úton, ami csak az övé.
És mégis: Mucsi Zoltán és Bérczes László negyven éve nem szabadulnak a kérdéstől: mi lett volna, ha az a szolnoki segédszínész annak idején, negyven évvel ezelőtt nem lép oda a szolnoki középiskolai tanárhoz, és nem nyomja a kezébe a Modern Könyvtár Mulatság című kötetét? De mivel odalépett hozzá, és kezébe nyomta azt a kötetet, erre a kérdésre nincs válasz. A válasz az, amit történt. És ennek a történetnek immár része ez a beszélgetőkönyv, ami október 15-én megjelent a két szerző jóvoltából.
„Mert a színész nem arra készül, hogy becsapja a nézőt, hanem éppen arra, hogy (ahogyan Háy János fogalmazta meg találóan) művészi igazságot pakoljon a színpadra.
És azt nem lehet azzal feltenni, hogy „eljátszom a szerepet”, hanem csak azzal, hogy a viszonyulást is megteremtem ehhez a szerephez. És ebben a viszonyulásban, ebben a megragadhatatlan távolságban van helye a nézőnek, így fér hozzá a figurához, amely a színpadon beszél, tesz-vesz, mozog;
ez a helyhagyás az, ami számunkra, nézők számára teszi lehetővé az azonosulást, átélést. Nekünk kell nevetni és sírni, megijedni, örülni, lelkesedni és ábrándozni – nekünk, a nézőknek. Mucsi Zoltán ezért nagyszerű színész, mert miközben játszik, helyet hagy a számunkra, nézők számára – nem uralkodni akar a gondolatainkon és érzelmeinken, hanem felszabadítani azt. Ezt elérni azért hosszú menet – az amatőr színjátszóktól Szolnokon át a Nézőművészetiig. (…) – méltatta a kötetet Beck Zoltán.
Fejléckép: Európa Kiadó
hírlevél
