Bram Stoker 1897-es Drakula című könyve alapjaiban határozta meg a modern nyugati világban a vámpírokhoz kötődő hiedelmeinket és toposzainkat, és természetesen a gótikus horrorregénynek köszönhető az is, hogy Drakula gróf alakja bekerült a tömegkultúrába. Az elmúlt évtizedek alatt a történetből számtalan adaptáció készült, nemrég éppen Robert Eggers készített nagyszerű remake-et F. W. Murnau 1922-es klasszikusából, a Nosferatuból.
Kapcsolódó
A halál és a lányka – kritika a Nosferaturól
Robert Eggers a legismertebb vámpírtörténetből készült feldolgozása méltó lett elődjeihez: a fiatal rendező páratlanul szép vizuális világával, karaktercentrikus forgatókönyvével új jelentésréteget adott Orlok gróf sötét, dögvészes legendájának.
Ezt a történetet tényleg senkinek nem kell bemutatni… azazhogy mégis. Az elmúlt tíz évben ugyanis kiderült, hogy a regényt egész Izlandnak érdemes. Egészen pontosan: újrabemutatni. Stoker regényéből meglehetősen hamar, már 1901-ben elkészült az első izlandi kiadás Valdimar Ásmundsson fordításában, Makt Myrkranna címmel, amit magyarul úgy fordíthatnánk, A sötétség hatalma. A kötet ráadásul Bram Stoker előszavával jelent meg. Ezt követően pedig több mint száz évnek kellett eltelnie, hogy valakinek feltűnjön:
Ásmundsson nem csupán átültette a kötetet izlandi nyelvre, hanem jelentősen átírta a regényt, új karaktereket adott hozzá, meglévő szereplőket átnevezett, és módosított a narratív szerkezeten is.
Az igazság kedvéért tegyük hozzá: állítólag izlandi kutatók már gyanították, hogy valami nem egészen stimmel A sötétség hatalmával, a felfedezés ugyanakkor egy holland író és történész nevéhez fűződik. Hans Corneel de Roos 2014-ben böngészte át kutatásihoz az izlandi kiadást, amikor rádöbbent, hogy egy merőben új történetet olvas.
Drakula, a szociáldarwinista
A Dracula 1901-es izlandi kiadása, A sötétség hatalma címmel (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Az izlandiak bizonyos tekintetben szerencsésen jártak, Ásmundsson átirata ugyanis rövidebb, valamint sokak meglátása szerint jobb, mint Stoker verziója. „Habár a Dracula abban az időben pozitív kritikákat kapott a legtöbb újságban, az eredeti regény időnként unalmas, és gyakran elkalandozik. Ezzel ellentétben A sötétség hatalma tömörebb, ütősebb stílusban íródott; minden jelenet előrelendíti a cselekményt” – mesélte de Roos.
Az izlandi verzió emellett sokkal politikusabb:
Drakula gróf a szociáldarwinizmus lelkes híve, és egy nemzetközi összeesküvést is vezet, amelynek célja megdönteni a nyugati demokráciát.
Hovatovább, ez a történet de Roos szavai szerint még erotikusabb is. Az eredeti regényben ugyanis a főhőst, Jonathan Harkert a gróf várában megkísérti három fiatal vámpírlány, de Drakula közbelép, így a férfi végül is hamar kivonja magát a hatásuk alól. A sötétség hatalmában pusztán egyetlen vámpírnő szerepel, a bűbája azonban sokkal erőteljesebb és tartósabb. Harker újra és újra látni akarja őt, bár vágyát eltitkolja a gróf elől. Ráadásul de Roos szerint a vámpírnő megjelenése is erősen „szexualizált”, egy alkalommal pedig a férfi ölébe ül és megcsókolja őt. Egy másik erotikus eleme a történetnek, hogy Drakula követői – furcsa, majomszerű lények – a kastély pincéjében áldozati szertartásokat tartanak, amely során három, csaknem meztelen nőt vezetnek egy primitív oltárhoz, és az egyiküket ki is végzik. A későbbi londoni jelenetekben pedig Dr. Sewardot elcsábítja a sötét tekintetű, rejtélyes Várkony Ida grófnő, akinek a férfi végül szellemi rabszolgájává válik.
Svéd csavar
Mindezek alapján már csupán egyetlen kérdés maradt: mégis mi a fene történt itt? De Roos eleinte arra gyanakodott, főként a rejtélyes előszó miatt, hogy Ásmundsson és Stoker valamiképpen együttműködtek, és az ír szerző esetleg a regény egy korábbi verzióját bocsátotta az izlandi fordító rendelkezésére. Ám erre semmilyen bizonyíték nem utalt. A történet végül is még meglepőbb fordulatot vett, amikor a holland kutató figyelmét felhívták rá, 1899-ben ugyancsak A sötétség hatalma címmel már megjelent a Dracula svéd fordítása is, amelyet azonban nem adtak ki könyv formájában, csupán egy folyóiratban publikálták folytatásokban. De Roos a svéd fordításból két verziót is talált, egy hosszabbat (270 ezer szó) és egy rövidebbet (106 ezer szó), ám még az utóbbi is kétszer olyan hosszú, mint az izlandi kiadás. Annyit azonban így is sikerült megállapítania, hogy
Valdimar Ásmundsson a svéd átirat alapján dolgozta ki saját regényét.
De Roos a további kutatások során arra is rájött, hogy a svéd fordítás előszavában a történetet publikáló lap plágiumot is elkövetett, és egy stockholmi pap memoárjából emeltek át részleteket. De Roos ezek alapján valószínűsíti, hogy Stokernek egyáltalán nem volt tudomása a dologról, hiszen maga nem beszélt svédül, és valószínűtlen, hogy jóváhagyta volna a plágiumot. Ez alapján pedig nem zárható ki, hogy a regény egyéb fejezeteit is „kölcsönvették” a svéd lap munkatársai.
Valdimar Ásmundsson (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Az utolsó rejtély
És ha az olvasó még képes követni ezt a szövevényes történetet, ezen a ponton joggal teheti fel a kérdést:
de akkor ki volt a svéd fordító, aki először írta át a Draculát?
Nos, igen, ezt a rejtélyt még nem sikerült teljesen feloldani, bár de Roos szerint vannak arra utaló jelek, hogy A sötétség hatalma Anders Albert Anderson-Edenberg újságíró szüleménye, ám ezt százszázalékos bizonyossággal nem lehet kijelenteni. A svéd fordításnál ugyanis nem szerepel teljes név, mindössze egy monogram: A-e.
De Roos arra kérdésre, hogy tekinthetünk-e úgy A sötétség hatalmára, mint egyfajta fanfiction, úgy felelt, ez a kifejezés túlzottan modern, az 1900-as évek elején senki sem értette volna, mit jelent. Azt azonban nem tartja kizártnak, hogy nem Stoker regénye az egyetlen, amivel hasonló történt. „Mivel sok országban még nem léteztek nemzetközi szerzői jogi törvények, az illetéktelen adaptációk meglehetősen gyakoriak lehettek” – fogalmazott a kutató.
Fejléckép: Lugosi Béla a Drakula című filmben (Fotó/Forrás: Port.hu)
hírlevél
