Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
A címben feltett kérdésre a válasz egészen egyszerű, hiszen a filozófusok – bármennyire nehéz is ezt elhinni – ugyanúgy esendő emberek, mint az őket körülvevő nem-filozófusok. S ebből talán következik is a válasz: a filozófusok (is) a vicceken nevetnek… Talán tehetünk egy olyas kitételt, hogy a filozófusok nem csak a jó vicceken nevetnek, illetve, ha a vicceket saját szakmájuk szempontjai szerint közelítik meg, akkor
a látszólag legócskább faviccekről is kiderülhet, hogy azok valójában – filozófiai szempontból! – egészen jó viccek.
Vicceket magyarázni kínos. Sőt, általában amit magyarázni kell, ki is hullik a viccek közül, mert életképtelen. Ez alól talán csak a viccmagyarázásról szóló viccek képeznek kivételt. S ha innen nézzük, akkor első pillantásra akár kínosnak is tűnhet Thomas Cathcart és Daniel Klein könyve, a Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... Hiszen bárkinek úgy tűnhet, hogy a két szerző vicceket magyaráz el/meg. S bár valóban van ilyen tendencia a könyvben, mégsem erről van szó…
Thomas Cathcart – Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)
Hanem az ellenkezőjéről, ami lássuk be, eggyel komolyabb (vagy viccesebb?) vállalás:
a viccek segítségével magyarázzák el a filozófia alapfogalmainak mibenlétét,
s ezzel a ravasz trükkel olyan emberekhez is képesek közelebb hozni ezt a diszciplínát, akik eddig azt hitték, hogy oltást kaptak filozófia ellen. (Remélem, azzal mindenki tisztában van, hogy nem létezik „filozófia elleni oltás”!)
Thomas Cathcart és Daniel Klein vicces – úgy értem: viccekkel teli – kötete kétféle ember számára lehet hasznos és/vagy fontos: egyrészt azoknak, akik úgy gondolják, hogy távol áll tőlük a filozófia és a filozofikus gondolkodás, másrészt azoknak, akiknek valamiért fontos a filozófia. Utóbbiak talán nem is értik, hogy a „hétköznapi viccek” miként kerülhetnek egy lapra a magasztos(sággal gyanúsítható) tudományággal.
Fegyveres rablók törnek be egy bankba. A falhoz állítják az ügyfeleket és a személyzetet, majd kezdik elszedni tőlük a tárcákat, órákat és ékszereket. A bank két könyvelője is a várakozók között van. Az egyik hirtelen a másik kezébe nyom valamit. Az suttogva megkérdi:
– Mi ez?
– Az ötven dolcsi, amivel tartozom neked.
Ez a vicc a könyv 91. oldalán szerepel, s csak egy a sokból, és csupán annak illusztrálására idéztem, hogy a Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... című kötetben szereplő viccek cseppet sem magasröptűek, mégis megfelelnek a célnak. Segítségükkel el lehet magyarázni a filozófia alapfogalmait – szinte! – bárkinek. Az idézett vicc az etikáról szóló fejezet szituációs etikáról magyarázó alfejezetét csinosítja.
Talán az már egyértelmű ennyiből is, hogy miként lehet hasznos ez a könyv azoknak, akik nem foglakoznak filozófiával: a vicceken keresztül megsejthetik, hogy az érthetetlennek tűnő alapfogalmak milyen viszonyban állnak a megértésre váró valósággal. De ez még nem minden! Hiszen ez a könyv legalább ennyire hasznos lehet azoknak is, akik nem utasítják el filozófia fontosságát, s ennek a fontosságnak a tudata valamiféle fennköltség gondolatával társul. Számukra talán kiderül, hogy a filozófia tényleg vicces, ha tudjuk, hogy a vicc filozofikus.
Grozdits Hahó
Thomas Cathcart – Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba...
Kiadó: Typotex Kiadó
Megjelenés: 2023
Fordította: Kovács Zoltán, Kovács Janka, Verestói Nárcisz
Oldalak száma: 184
A kötet megvásárolható a Typotex oldalán.
Támogatott tartalom
Fejléckép: Thomas Cathcart – Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba... (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)
hírlevél
