Bizonyos definíciók szerint a jó könyvek egyik ismérve, hogy úgy érezzük, nekünk, vagy épp rólunk szól. A főhős személyisége közel áll hozzánk, együttérzünk vele, izgulunk érte, esetleg pont azokkal a nehézségekkel szembesülünk, amivel ő. Amikor viszont egy könyvre és annak főszereplőjére szinte mindenki, aki olvasta, úgy hivatkozik, hogy olyan, mint ő, illetve hogy pont úgy érez, mint ő, az minimum gyanús. Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt el nem olvastam az Utas és holdvilágot.

Az Utas és holdvilág egyik kiadásának borítója (Fotó/Forrás: lira.hu)

Talán emlékeznek még néhányan A Nagy Könyv című felmérésre és programsorozatra – az angol The Big Read hazai adaptációja az ország legnépszerűbb regényét kereste és vetélkedőkkel, kisfilmekkel, tévéműsorokkal népszerűsítette az olvasást. Nálam sikerrel járt, ugyanis tizenévesként belevetettem magam a Top 100-as listába, amire Szerb Antalnak két regénye is felkerült (a versenyt végül itthon az Egri csillagok nyerte meg). A Pendragon legenda címe sokkal rejtélyesebbnek és vonzóbbnak tűnt, így inkább azt vettem a kezembe – ma már látom, hiba volt. Túl fiatal voltam hozzá, hogy értelmezni tudjam Szerb humorát, a könyv iróniáját és a rengeteg kikacsintást. Nem volt rossz élmény, de annyira jó sem, hogy nekilássak a másik Szerb-regénynek. Pedig ha így teszek, biztos hogy azonnal beleszeretek az Utas és holdvilágba. A Pendragon legendához hasonlóan ennek is megvannak a mélységei, ám játékos misztikuma, sokszor a ponyvával kacérkodó romantikája miatt ezerszer könnyebb megszeretni.

És persze a lényeg: Mihály alakja – tipikusan az a fajta regényhős, akiért tinédzserkorban rajongani illik.

– fogalmazott a Magyar Narancs kritikusa. Utóbbi állításával azonban lehet vitatkozni: az Utas és holdvilág ma már bőven klasszikusnak tekinthető. Készült belőle hangjáték, színdarab, fotóalbum, számtalan nyelven, sőt, még rovásírásos formában is megjelent, hamarosan pedig filmadaptációban is megelevenedik. A könyv a mai napig beszédtéma és hivatkozási alap, a rajongás pedig, ami övezi, egyáltalán nem korlátozódik a regény témája iránt különösen fogékony tinédzserekre.

Hiszen az élet olyan helyzetek sorozata, amellyel a főhős szembesül olaszországi útja alkalmával: iskolát, szakot vagy szakmát választunk, továbbtanulunk, munkahelyek, társak és párkapcsolatok iránt köteleződünk el, hitelt veszünk fel vagy épp gyereket vállalunk. Csupa olyan döntés, amely hosszú évekre, sőt, akár egész életre való elköteleződést igényel, mi pedig úgy érezhetjük, hogy folyamatosan veszítünk szabadságunkból, az ajtók szép lassan bezáródnak előttünk. 

Szerb Antal

Az Utas és holdvilág 1937-ben jelent meg, és nem aratott osztatlan sikert. Szerb Antal ekkor már 36 éves volt, és a Magyar irodalomtörténet, valamint A Pendragon legenda révén ismert, befutott írónak számított. Van, aki a regény pszichoanalitikai megalapozottságát kifogásolta, más egyszerűen erkölcstelennek nevezte; de olyan is akadt, aki azért kárhoztatta, mert a komoly vallás- és filozófiatörténeti fejtegetéseket a könyvben sokszor lektűrbe illő epizódok követi.

Egyértelműen tükröződik benne Szerb elképesztő műveltsége és az az igyekezet is, ahogy mindezt megpróbálja az olvasóhoz lehozni a földre, és könnyen befogadhatóvá tenni. Kicsit olyan, mintha egy nagy tudású professzor próbálna érthető nyelven elmagyarázni valamit egy közembernek: egyszerűsít, de azért időről időre megcsillogtatja fölényét, nem engedi, hogy mondandója közönségessé váljon.

„Szerb Antal az a furcsa eliteíró, akinek vágyálma, hogy mesterember legyen. Valósággal szégyenli erényeit, nagy tudását, amelyről szűkebb rétegnek szánt nagy tanulmányai tanúskodnak, egyszerre túlzottan játékossá, erőltetetten könnyeddé szelídíti, ha a nagyközönség felé fordul; bár fölényével gyűrhetné le, elfogódva tiszteli az ismeretlen olvasót” – írta a könyvről Halász Gábor a Nyugatban.

Minderre rímel az, ahogy maga Szerb nyilatkozott szerényen művéről – mintha igyekezne kisebbíteni érdemeit, és direkt alulpozícionálni művét:

Utas és holdvilág (Fotó/Forrás: TÁP Színház)

Az Utas és holdvilágnak számtalan előképe és előzménye létezik a Szerb-életműben. Egyik legjelentősebb az író 1936-os utazása Olaszországba. (Először Spanyolországba szeretett volna menni, ám a polgárháború miatt végül letett erről.) Az élmények – az olasz tájak, a mindenütt jelenlévő művészet, és az ezekkel éles kontrasztban álló Moussolini-éra félelmei – olyan hatással voltak rá, hogy nem volt képes folytatni a reformkori Magyarországról szóló regényét, inkább belevágott az Utas és holdvilágba; de még ugyanebben az évben kiadta az élményeit összesítő A harmadik torony című útinaplóját is. Szintén az előzmények között emlegetik 1919-es, Hogyan halt meg Ulpius Tamás? című novelláját; Romantizmus című töredékeit; Hétköznapok és csodák című regényelméleti fejtegetéseit; de az Utas és holdvilág valószínűleg nem születhetett volna meg a Kerényi Károllyal (amely a könyv romantikus halálvágyát ihlette), valamint Térey Bennoval (rajta alapszik Ulpius Tamás figurája) kötött barátsága nélkül.

– mondta el Vajda Vilmos rendező a Fideliónak, aki többször, több formában dolgozott már az Utas és holdvilággal. Először 2002-ben rendezett belőle különleges hangjátékot Turai Tamás felkérésére, amit évekkel később színpadra is adaptált, a színházi változat szintén rendhagyónak számít.

Kapcsolódó

Regényrekonstrukció rádiójátékból – az Utas és holdvilág playback színházi előadásban

Szerb Antal kultuszregénye a Trafó színpadán elevenedett meg egy bő öt és fél órás előadásban, amire annyian voltak kíváncsiak, hogy alig fértek be rá. Zappe László kritikája.

„A hangjáték szinte az egész könyvet átöleli, alig maradt ki belőle néhány sor. A színpadi hangjáték változathoz képest fél órát hagytam ki belőle – gondolkodtam, hogy meghúzom két órásra, hogy normál színházi hosszúságú legyen, de végül úgy döntöttem, hogy mégsem. Nincs olyan rész, ami ne állna közel hozzám, nem tudom mit hagytam volna ki belőle. A hossza ellenére a darab mégsem slow előadás; vannak ugyan benne lassú, pszichedelikus részek, de 4 és fél órán át végig pörög” – nyilatkozta a rendező. A rádiós változatot a zenék, effektek és ismétlések teszik egyedivé, képiessé – mindezek olyanok, mintha a szereplők ki nem mondott gondolatait imitálnák, vagy a regény olvasási élményét idéznék fel. 

Utas és holdvilág - playback színház 300 percben (Fotó/Forrás: Toldy Miklós / trafó)

„Mivel kevés időnk volt a darabra, úgy döntöttem, csináljuk meg playback-formában – korábban Keresők címmel készítettem már hasonlót, ami nagy sikert aratott. Végül kiderült, hogy így sokkal nehezebb dolgunk van, hiszen a színészeknek óriási kihívás, hogy más hangjához és ritmusához kell igazodniuk és nagyon precízen tudni a szöveget.” A dolog azonban remekül működött, a hang és színész természetes módon vált eggyé, ráadásul Vajdai szerint a darab a playback ellenére is rendezhető maradt, hiszen annál nagyobb figyelem irányul a színészek testbeszédére és mimikájára. A maratoni előadást azonban csak limitált számban tudják előadni – részben a hossza, részben pedig a befogadó Trafó sűrű programja miatt. „Általában egy nap a díszlet építése, mi pedig egy héttel korábban elkezdünk gyakorolni. Az előadás napján reggel 9-kor kezdődik a próba, ami este fél 6-ra ér véget, 6-kor pedig kezdődik a darab. Legközelebb talán májusban tudjuk majd előadni.”

Vajdai nem csak az Utas és holdvilág hangjátékán és színpadi változatán dolgozott, Szász János is felkérte őt munkatársnak a készülő filmadaptációhoz.

– mondta el Szász a Fideliónak adott interjújában. Az egyik legfontosabb feladat a szereplők megtalálása, a rendező pedig már tudja is, ki fogja alakítani az idős Ulpius Évát. Hasonlóan nagy kihívás volt a forgatókönyv megírása. „Nagyon sokan várják ezt a filmet, van, akit az érdekel, hogy mi lesz Párizsban Erzsivel, meglehet, a fiatalok jobban várják, hogy mi történik Hallstattban, és természetesen nem lehet mindenkinek megfelelni. Szintézist is nehéz teremteni, ezért aztán ez a forgatókönyv négy évig készült. Valahogy nem volt jó, ha követte a regényt, azt meg, hogy ne kövesse, nem engedte a szöveg. Persze nem szabad meghatódni a regénytől, mert akkor az ember csak kullog utána.”

Kapcsolódó

„Úgy érzem, ez lesz életem legfontosabb munkája” – Interjú Szász Jánossal

Szász János új filmjét, az Utas és holdvilágot készíti elő, de előtte még megrendezte Örkény Macskajátékát a Nemzeti Színházban, Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével. A december végi bemutatót megelőzően kérdeztük.

A filmet már most óriási várakozás övezi – mint mindent, ami az Utas és holdvilággal kapcsolatos. A regényről szóló január végi, Füst Milán Páholy szalonest teltházzal ment, ha a Vajdai-darabot műsorra tűzik a Trafóban, pillanatok alatt elkapkodják a jegyeket.

– magyarázza Vajdai Vilmos az Utas és holdvilág körüli kultuszt. „Hihetetlenül élvezetes nyelven íródott. A kamaszkor személyiségfejlődésben is fontos szerepet játszik a regény – én egyébként a hangulatát és a befejezést is inkább szomorúnak mint vidámnak tartom. Viszont rengeteg olyan dologról szól – az elválás, az elszakadás, az emberi kapcsolatok – amely támaszt nyújthat, amikor kamaszkorból igyekszik továbblépni az ember.” De Szerb Antal regénye nem csak ebben a korban nyújt segítséget. Mint említettük, alig van olyan olvasója, aki ne érezné úgy, az Utas és holdvilág róla és neki szól.