A canudosi háború (1896-1897) a monarchia bukása és a köztársaság bevezetése közötti időszak egyik legfontosabb brazil konfliktusa volt. Antônio Conselheiro – egy messianisztikus és monarchista eszméket valló zarándok, aki Isten küldöttjének nyilvánította magát, hogy véget vessen az éhezésnek, a szárazságnak és a nyomorúságnak – vezetésével mintegy huszonötezer fős közösség alakult ki, amely elfoglalta egy terméketlen farm területét Bahiában, Brazília egyik legszegényebb régiójában.
Canudos gyors növekedése fenyegetést jelentett az új köztársasági kormány számára, amely többször is megpróbálta elpusztítani a várost, sikertelenül.
Végül ötezer katonát küldtek oda nehézfegyverekkel és ágyúkkal, ami kétéves véres háborút eredményezett,
amelyben Canudos lakói a végsőkig ellenálltak.
A háború borzalmait és a Canudost körülölelő emberi összetettséget Euclides da Cunha 1902-ben megjelent Os Sertőes című könyve kiválóan ábrázolja. Az író és újságíró, aki testközelből látta a canudosi valóságot, egy összetett és briliáns beszámolóban örökítette meg a konfliktust, amely más nagy írókat is megihletett, például Márai Sándort (Ítélet Canudosban, 1970) és Mario Vargas Llosát (Háború a világ végén, 1981).
„Euclides da Cunha könyvét harmadszori nekigyürkőzésre tudtam csak — úgy, ahogy — végigolvasni. A brazil irodalomnak ez a klasszikusa idegen olvasó számára (különösen, ha valaki, mint én, nem érti a portugál nyelvet és angol fordításban olvassa a könyvet) türelmi próba. A könyv olyan, mint a dzsungel: egyszerre bőség és szárazság. Sok minden benne van, ami Brazíliát jellemzi: a klíma, a flóra és a fauna. És a tárgyi adatok mögött felrémlik az emberi láthatár: egy világ, ahol az ember még inkább él a természetben, mint a civilizációban" — írta Márai Sándor az Ítélet Canudosban című kisregényének Jegyzetében.
Történelemtől a fikcióig: Canudos a brazil emlékezetben és Márai Sándor írásaiban (Fotó/Forrás: Brazil Nagykövetség)
„Nem tudom, odaát, Európában, amikor a hatalmas, művelt népek háborúskodnak, mit gondolnak gyilkolás közben a katonák. Mi, itt a vadonban, Canudosban, csak ilyen vidékiesen, igen, gyermekesen és vademberesen gyilkolunk. És utolsó délután mintha mind megértettük volna, hogy
a sok szörnyűségnek, ami az elmúlt tíz hónapban itt, a vadonban történt, nem a „győzelem” volt az igazi célja, csak a lehetőség, hogy távol minden civilizációtól egyszer úgy istenigazában gyilkoljunk.
Lehet, hogy minden háborúnak ez az igazi célja és értelme?… Erre csak bölcsebb, műveltebb emberek tudnak felelni." (Részlet Márai Sándor Ítélet Canudosban című regényéből)
A tragikus történelmi eseményhez kapcsolódóan március 6-án irodalmi estet szervez a budapesti Brazil Nagykövetség: a Történelemtől a fikcióig: Canudos a brazil emlékezetben és Márai Sándor írásaiban című előadás során az érdeklődők Euclides da Cunha elbeszélésén, valamint Márai Sándor kevésbé ismert kisregényén keresztül ismerhetik meg részletesen a háború eseményeit.
„Mindenkinek olyan háborúja van, amilyen éppen kijut neki. Végül is egy vizes hordóban éppúgy meg lehet fulladni, mint az Atlanti-óceánban…”
(részlet Márai kisregényéből)
A Brazil Nagykövetség eseményének hivatalos nyelve a magyar, amelyet szinkrontolmács fordít portugálra a portugálnyelvű közönség számára. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Történelemtől a fikcióig: Canudos a brazil emlékezetben és Márai Sándor írásaiban
Helyszín: Márai Sándor Művelődési Ház (Budapest, Krisztina tér 1, 1013)
Regisztrálni ezen a linken lehet.
Fejléckép: Márai Sándor (Fotó/Forrás: Csokonai Nonprofit Kft.)
hírlevél
