Tíz évesek lettetek az idén, ez az év az ünneplésről szól. Hogyan látod a saját utatokat?

Maradva metaforánál: az elején bicikliztünk, konkrétan roll uppal a hátunkon hajtottunk Csejdy Andrással egyik eseményről a másikra, a Holdudvarból a Corvintetőre; menet közben vettük észre, hogy egy autó van alattunk és már rég túl vagyunk azon a bizonyos táblán - most már mintha kis busszal mennénk.

Az indulásnál egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy egyszer a tizedik évfordulót ünnepeljük majd, ahogy azt sem, hogy júniusban és ősszel is lesz Margó, amelyek ráadásul különböznek egymástól. És az sem szerepelt akkor az elképzeléseink között, hogy Zalában el tudunk indítani egy fesztivált. Az első pillanattól magunknak is csináljuk a fesztivált, de mindig próbáltuk megérteni az irodalmi és könyvpiaci intézményrendszer strukturális kérdéseit, felismerni az üres helyeket, amiket meg lehet tölteni tartalommal. Rendhagyó író-olvasó találkozókat szerettünk volna, új közönséget behúzni az olvasás- és irodalomnépszerűsítő kommunikációnkkal.

Valuska László (Fotó/Forrás: Valuska Gábor, Margó Fesztivál)

Úgy látom, az őszi Margó is legalább annyira szól a kortárs magyar irodalomról, mint a júniusi.

Mindig minden Margó a kortárs magyar irodalomról szól, ezek látszólag minimális, számunkra mégis fontos hangsúlyeltolódások. Mi is azt gondoljuk, hogy mindennek a magyar irodalom a közepe, hiszen a világirodalmat is magyarul olvassuk.

Az elmúlt években exponenciálisan nőtt a közönségetek. Ez most is így van? Hiszen a pandémia miatt a kulturális szféra komolyan nehézségekkel küzd.

A járványhelyzetben a kultúrafogyasztás elsősorban a könnyebb, gyorsabb online csatornákra terelődött, de rávilágított arra, hogy

Figyeljük a programjaink iránti érdeklődést, láthatóan a közönségünknek szüksége van erre a típusú eseményre, hiszen tavaly még a korlátozások között is sokan eljöttek. Megtanultunk együtt élni ezzel a járvánnyal, ezért is minden rendezvényünkön kérünk védettségi igazolványt. Ez egy új helyzet, látjuk, milyen sok problémára hívja fel a figyelmet a kultúra. 

Margó Irodalmi Fesztivál (Fotó/Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál, Valuska Gábor)

Gondolkodtok esetleg hibrid fesztiválban a jövőben?

Nem, az online-nal szemben most az analógot ünnepeljük, a személyest. 2019-ben, a covid előtt kipróbáltuk a hibrid fesztivált, mert a legnépszerább programjainkat, amikre már nem fértek be a nézők, közvetítettük. Tavaly a járvány első hullámában online jelentkeztünk, mert képtelenek voltunk elfogadni, hogy a kultúra is leáll, hiszen az új könyvek megjelennek, élményt adnak, eszképizmust kínálnak, kikapcsolódást, örömöt jelentenek. Az online Margón jó eléréseink voltak, érdekes volt látni, milyen sok helyről követnek bennünket Londontól Dubajig, Vietnamtól Amerikáig, hirtelen a Margó, az irodalom és a magyar nyelv határokon átívelően kapcsolata össze az olvasókat. A Margón viszont a személyes jelenlét adja az élményt.

Programcentrikusok vagytok, beszélgetések, séták, koncertek, minőségi tartalmak színesítik a fesztiváljaitokat.

Az első Margón indult például a Rájátszás, ami egy zenés irodalmi projekt, nagyon sok résztvevővel, de az is tény, hogy nálunk az irodalommal összefüggő koncerteken is hangsúlyos szerepet kap az irodalom, legyen az dalszöveg vagy versmegzenésítés. Idén nyáron várakozáson felül jól sikerült az első nyári Margó a Zalában, és nem titkolt célunk, hogy ott is hosszútávon építkezzünk, mert láthatóan van rá igény. Sőt nekünk, a Margó-csapatának is nagyon sok pluszt adott ez a nyár, hiszen tíz éve dolgozunk a fesztiválokon, és új környezetben akartuk megünnepelni.

Mekkora munka áll egy-egy fesztivál mögött?

Az elmúlt pár évben teljes állássá vált, egész éves hobbivá. Kiadókkal, szerzőkkel egyeztetünk, igyekszünk előre készülni, tervezni, mert egyre több szempontot kell figyelembe vennünk, például tavaly és idén, amikor a Könyvfesztivál vagy a Könyvhét elmaradt, rengeteg kiadó jelentkezett be. Kölcsönös viszony alakult ki a könyvpiac és a Margó között, hiszen nyilván egymás nélkül nem sokra jutnánk. Ez egyben kihívás is, hiszen akkor lesz jó a Margó, ha ezeket az igényeket is ki tudja szolgálni.

Závada Péter és Ratkóczy Huba a Margó Fesztiválon (Fotó/Forrás: Margó Fesztivál )

Most már a Margó-díj is kivívta a helyét a művészeti díjak között.

Nem volt elsőköteteseknek járó próza-díj, ezért alapítottuk hét éve. A kedvenc íróinkat sikereik csúcsán, esetleg halálukat követően ismerjük meg, általában a legsikeresebb könyveik felől olvassuk vissza az életműveket. A Margó-díjjal ezt próbáltuk megfordítani: egy pályakezdés a legizgalmasabb dolog szerintem, meghatároz egy életművet, mi azt kínáljuk fel az olvasóknak, hogy megismerhetik ezeket a szerzőket, sőt együtt olvashatjuk végig velük a későbbi életműveket.

Az elmúlt években azt is látni, hogy a szakma is koncentráltabban figyel a pályakezdőkre, Harag Anita az Aegon-díj, Halász Rita a Libri irodalmi díj listájára került fel. Új projektünk a Mastercard® Alkotótárs-díj, ami egy alkotói ösztöndíjprogram, ami a filmes analógiát használva elsősorban a fejlesztésre koncentrál. Nem egy kész művet díjazunk, hanem egy ötletet, amit a következő évben a nyertesek fejleszteni tudnak, esetleg meg is tudják valósítani.

Mit vársz most a legjobban a Margón?

Hogy sok örömöt okozzon a Margó, fel tudjon mutatni egy erős és színvonalas kínálatot. Ami viszont egyszerű olvasóként érdekel, hogy négy nap alatt, mintegy hatvan programon keresztül megismerhetjük a legfrissebb könyveket. Ide jön hat-hét nem is akármilyen külföldi szerző, akik új nézőpontokat hoznak be, amelyekre szerintem nagy szükségünk van.

A mi értelmezésünkben az olvasás egyfelől élmény, szórakozási, sőt kikapcsolódási forma, ami versenyzik a Netflixszel, a színházzal, a koncertekkel, az internetezéssel, még akkor is, ha teljesen más befogadást igényel. Mégis nyitottá teszi az embereket, folyamatos önreflexióra kényszerít, ami talán segít feldolgozni a kérdéseinket, és ebből a szempontból megváltoztat. Egy könyv elolvasása után már nem ugyanazok vagyunk, mint előtte.

Fejléckép: a Rájátszás Zenekar a Margó Irodalmi Fesztiválon / fotó: Valuska Gábor