Azok, akik nem állnak készen Lao-ce tanításaira, talán mégis készen állnak rájuk, ha Micimackó interpretálja őket – gondolhatta a karbantartóként, kertészként, riporterként és kórházi betegtologatóként egyaránt dolgozó Benjamin Hoff, amikor 125 dollárért bérelt szobájában éjszakánként a Micimackó és a Tao című könyvén dolgozott. Az 1982-es kiadású kötet aztán bestseller lett, magyarul is megjelent a Tericum kiadónál, és a köztudatba is átszivárgott, hogy a Csacsi Öreg Medve meséje valójában taoista példázat. Most ismételjük át, mennyiben tükrözi a tao filozófiáját Alan Alexander Milne 1926-os kiadó könyve, és vizsgáljuk meg, mit vihetünk magunkkal belőle 2021-be!

Az ecet, az ecet

Nem kell ahhoz, buddhistának lenni, hogy azt gondolja az ember, az élet keserű szenvedés, amiképpen Buddha vélekedett, és konfuciánusnak sem, hogy azt gondoljuk, az élet sava-borsa bizony valamikor penészedni kezdett, megsavanyodott. A jól ismert példázatban azonban egy harmadik személy is áll ama bizonyos eceteshordó fölött, aki az ecetet sem keserűnek, sem savanyúnak nem gondolja, egyszerűen azt mondja: „Ez bizony ecet.” Ő Lao-ce, akiről nem tudjuk biztosan, hogy valóban létezett-e, de neki tulajdonítjuk Az Út és Erény könyve szerzőségét.

Ezt a példázatot idézi Benjamin Hoff is könyve elején, hogy ezen keresztül ragadja meg a lefordíthatatlan tao kifejezést. A tao azt jelenti, út, ösvény, átvitt értelemben, a világ, a természet, a dolgok rendjét.

Micimackó és barátai a valóságban: Christopher Robin eredeti plüssfigurái (Fotó/Forrás: New York Public Library)

„Lássuk mit is lehetne enni!”

A taoizmus egyik fontos fogalma a P’u, de ne vegyünk rá mérget, hogy a mesebéli Medve innen kapta a Winnie-the-Pooh nevet. A. A. Milne főhőse korábban az Edward nevet viselte, így szerepelt az Amikor még kicsik voltunk című kötetben is (1924). Az író egy állatkerti látogatáskor találkozott egy Winnipeg nevű barnamedvével, innen származik a név első része. A Pooh nevet egy hattyú viselte az előbb említett kötetben, és csak a Micimackó (1926) első fejezetében leírt kaland után vándorolt a mézevő medvéhez (ez a magyar fordításban nem jön át): Micimackó karja úgy feldagadt a léggömbös incidens után, hogy az orrára repülő legyeket csak elfújni tudta: „Pooh!”

De nemcsak az erdőben rejlik természetes erő, hanem az emberben is – illetve az állatban. Micimackóban például, aki gyakran tűnik csekélyértelműnek – elfelejti, melyik a jobb és a bal keze, és egyáltalán nem erőssége a kitartó gondolkodás –, mégis egyszerűsége az, ami kihúzza a bajból. Akkor, amikor Nyuszival és Malackával eltévednek egy hatalmas árokban, és már elveszítettek minden viszonyítási pontot, a medve úgy dönt, követni fogja az otthon sivítozó mézesbödönök hangját. Na persze, kotkodácsolhatjuk közbe nagy okosan, a sivítozás inkább a Mackó belső vágyának hangja, de a lényeg, hogy a csapat tényleg hazatalál.

Micimackó áldott egyszerűségéről tanúskodik az is, amikor elhatározza, hogy meglátogatja a barátait, csakhogy nem tud semmiféle indokot kieszelni a dologra. Elmegy hát, hogy Boldog Csütörtököt kívánjon nekik, még akkor is, ha egy Csütörtöki Napban nincsen semmi különleges. Amikor Nyuszi fennakad a dolgon, Micimackó önkéntelenül is rátapint a lényegre: azért látogatja meg a barátait, hogy Jó Napja legyen.

Lao-ce szobra a kínai Quanzhou település mellett. Nem cselekszik, benövi az erdő. (Fotó/Forrás: Wikimedia)

„Gondolkodom, tehát összezavarodtam”

Benjamin Hoff könyvének eredeti angol kiadásában a legutolsó cseppet is kifacsarja a Konfuciusz és a confused (összezavart) szavak hasonlóságából, és noha az erős túlzás, hogy a taoizmus nem értékeli sokra a tudósokat és az analitikus gondolkodást, az igaz, hogy

Lao-ce szerint a tudósok nem bölcsek, a bölcsek pedig nem tudósok, viszont intuíció alapján hagyják, hogy a dolgok saját lényegük legyenek. Nem akarják magukhoz hajlítani a valóságot, nem akarja, hogy ne annak Rendje És Módja szerint működjenek a dolgok. Erről szól a jól ismert verssor: „nyáron nyaralok, télen telelek”.

Híd a folyóvíz felett

Micimackó és Róbert Gida a hídon nézik a folyót (Fotó/Forrás: Pinterest)

Micimackóról egyvalamit tudunk, hogy rendkívül szereti a mézet, és nem akar sokat okoskodni. Biztosan nem puskázott a Tao te Kingből, pedig abban ez áll: „Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz.” (Weöres Sándor fordítása)

Például, ha csak a folyót bámulja az ember, ahogy tovafolyik: „Sokáig nézegették a folyót a híd alatt, a folyó nem bánta, ő se szólt” – olvassuk a mesében. A hérakleitoszi pantha rhei-elv is eszünkbe juthat, ami annyit tesz, minden folyik, az egyetlen valódi történés a változás maga.

Csuang-ce szerint a vu vej úgy áramlik, mint a víz, úgy veri vissza a fényt, mint a tükör, és úgy válaszol, mint a visszhang. Azaz: hagyjuk magunkat folyni együtt az élettel, és a válaszok megérkeznek majd! 

Dógomvan

Nem kóros infantilizmus vagy a 2020-as veszteségek relativizálása késztet arra, hogy Micimackóról írjak cikket. De emlékszünk még arra, hogy milyen sokan hangoztattuk tavasszal, a járvány első hullámában, hogy az élet kényszerű leállásának vannak előnyei is? Lelassulunk, kevesebbet szennyezzük a környezetet, és több időt töltünk a szeretteinkkel. Nos, azóta kiderült, hogy a rövidtávú eredmények nem élnek tovább. Ami akkor még finom zakatolás volt, az mostanra hangos dübörgéssé vált, a második hullámban a számok felszöktek, nem tízesével, hanem ezresével betegednek meg emberek, naponta százötven-kétszázan hunynak el itthon a covid következtében.

De.

Miközben szinte a felkarunkban érezzük a tűszúrást, és várjuk az élet újraindulását – KOPP, KOPP! –, érdemes emlékezni arra, hogy nem muszáj rögtön kiakasztani a táblát:

DÓGOMVAN.

Egy taoista példázat szerint vannak emberek, akik ki nem állhatják a saját árnyékukat, a saját lábnyomukat, menekülnek előle. Ők azok, akik mindig csinálnának valamit, mindig mozognának, és akár lenézik vagy megróják azokat, akik hozzájuk képest lustának tűnnek. Csuang-ce szerint ha ezek az emberek egy helyben maradnak, nem lesznek lábnyomaik, ha megpihennek az árnyékban, az árnyékuk is eltűnik.

A. A. Milne: Micimackó

Pedig végső soron a türelmetlen szemléletmód az, amely a Föld (a föld) kimerüléséhez vezet. Ez hajtotta a puritánokat, akik halálra dolgozták magukat anélkül, hogy az élet örömét, munkájuk gyümölcsének örömét megengedték volna maguknak; akik nem voltak hajlandók a föld ritmusával együtt dolgozni. Ahogy Benjamin Hoff írja: „Így azután két-három évszázadnyi erőltetés, erőltetés és újbóli erőltetés után a valaha termékeny föld kimerült, amihez a szintetikus serkentőszerek még inkább hozzájárultak. Ezektől lett mostanság az almánk papundekliízű, a narancsunk pedig teniszlabdaízű, a körténk meg olyan, mint valami édesített műanyag.”

A vu vej örömét az év elején azok is megsejtették, akik tojnak a taóra. A levegő tisztult, a kínai nagyvárosok felett újra látni lehetett az eget. Aztán kiderült, hogy az élet tempójának lassulásáért árat kell fizetni, erre nem is voltunk hajlandók: a második hullám a GDP és a covid-esetek számainak egyensúlyozásáról szól, az országok rendszerint az előbbit részesítik előnyben.

Pedig ma már tudjuk, hogy az ősember naponta nagyjából két órát töltött munkával, de még egy jobbágy is szabadabb volt, mint mi: kevesebbet dolgozott és kevesebbet adózott. Az is kiderült, hogy ha csak azokat a szolgáltatásokat vesszük igénybe, amelyekre valóban szükségünk van, a gazdaság mélyrepülésbe kezd, és hiába, hogy a fogyasztói berendezkedés hatezer éves civilizációnknak csak az utóbbi másfél évszázadában uralkodó, képes volt globális ökokatasztrófa szélére sodorni minket.

Szóval mi van, ha nem az öreg medve a csacsi, hanem mi vagyunk azok? Micimackó és Róbert Gida végül rábukkantak az Elvarázsolt Völgyre.

Semmit kellett hozzá csinálni, és Sehová kellett hozzá menni.