A Látóhatár Kiadó gondozásában megjelent Művészek a háborúban (1914-1918) című kötet ritkán látott teljességét öleli fel a magyar kultúrtörténet e nagy fejezetét. A festőművészek, szobrászok, építészek többsége nem önként ment a frontra: behívták őket a sajtóhadiszállásra, feladatul kapva, hogy örökítsék meg a háború eseményeit, de akadtak, akik nem haditudósítóként, hanem katonaként vészelték át az 1914-1918 közötti éveket – és voltak, akik nem élték túl az ütközeteket.
A könyvből több érdekesség is kiderül: Aba-Novák Vilmos 24 évesen szabályosan elkeseredett, mikor a sorozáskor az orvosi vizsgálaton levetkőztették, és először szembesült a ténnyel, hogy katona lett belőle. Stróbl Alajos 58 éves volt 1914-ben, ennek ellenére, valamint a minisztérium tiltakozása, a sok lebeszélés és családja könyörgése ellenére lelkesen vonult be százados parancsnokként a brassói népfelkelőkhöz. Állítólag úgy harcolta végig a csatákat, mint a kölykét védő oroszlán.
Márffy Ödön katonaiskolát vezetett, annak feloszlása után a galíciai frontra küldték hadifestőnek. Ő volt a kiképzőtisztje Kisfaludi Strobl Zsigmondnak is, aki abban a szerencsében részesült, hogy egy pártfogója elintézte, hogy a frontszolgálat helyett az Andrássy úti hadikórházba kerüljön kosztfelírónak, ahol egész nap csak alkothatott. Vaszary János a sajtóhadiszálláson dolgozott, a szerb, majd a galíciai fronton előszeretettel rajzolt orosz katonákat; később azonban a harctéren látott szenvedés megdöbbentette, stílusa, művészete átalakult.
Rippl-Rónai Józsefet a háború kitörése Franciaországban érte, és ellenséges ország polgáraként hónapokig fogva tartották. Később öt hetet töltött a fronton hadifestőként, ahol találkozott Oskar Kokoschkával. Ő ekkor már ismert bécsi művész volt, de későbbi fejsérülése miatt amnéziát szenvedett, és teljesen elfelejtette Rippl-Rónait. „Ellenséget soha, sehol sem láttam, nem is rajzoltam. Csak a mieink érdekeltek leginkább” – vallotta a hadszíntéren töltött időszakról.
A könyv a számtalan izgalmas történet mellett bemutatja a magyar művészek harctéren, illetve harci élmények hatására készült alkotásait is, amelyeket utoljára száz évvel ezelőtt, a hadikiállításokon láthatott a nagyközönség.