Amint arról beszámoltunk, az egész magyar kulturális élet gyászolja Morcsányi Gézát, a kortárs magyar irodalom egyik kulcsfiguráját. A dramaturgként, műfordítóként, szerkesztőként és könyvkiadó-vezetőként is komoly életművet felmutató Morcsányiról számos művész emlékezett meg a közösségi médiában, és folyamatosan érkeznek az újabb reakciók.
Kapcsolódó
A fél magyar irodalom apafigurája volt – pályatársai, barátai búcsúznak Morcsányi Gézától
Mások mellett Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Veiszer Alinda is megemlékezett a nemrég elhunyt Morcsányi Gézáról. A Magvető Kiadó korábbi igazgatójáért barátai, munkatársai és olvasói virrasztást tartanak január 6-án a Magvető Caféban.
Spiró György író a 24.hu-nak nyilatkozott Morcsányi Gézáról, akiről azt mondta, egyszerre volt meg benne a közgazdák józansága, valamint az irodalom és a színház szeretete. Ez a két vonás nagyon szerencsésen párosult nála, ami főleg akkor ért be, amikor elkezdett kiadókat üzemeltetni – tette hozzá. A művész felidézte azt is, hogy Morcsányival először a hetvenes évek elején találkozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. „Nagyon kedves, jóindulatú, művelt srácot ismertem meg a személyében, aki magasságánál fogva is kilógott fölfelé a csoportból” – mondta. A Magvető Kiadónál elért eredményei kapcsán pedig arról beszélt, egy nyereséges, mégis színvonalas műhelyt hozott létre. „Ez az ő lovardája, amit ő épített fel, és azóta is együtt vagyunk.
Itt nincs fúrás, áskálódás, szeretjük egymást. A magyar irodalomban ez rendkívül nagy eredmény.
A Radnóti Színház Bálint András és Valló Péter írásaival emlékezett meg. Bálint András még Morcsányi halála előtt írott szövegét osztotta meg, amelyben a közös munkáikat, élményeiket elevenítette fel, például egy közös nyaralást, a Testről és lélekről bemutatóját vagy egy televíziós szereplését. „Bámulom egy televíziós beszélgetésben: hiteles, finom és szabatos kifejezések, csak hatalmas kézmozdulatai árulkodnak keserű indulatairól, pontosan elemzi a magyar kultúrpolitikát, a reménytelenség biztonságával…” – írta.
Valló Péter pedig a színház hercegének nevezte Morcsányit.
„Maga volt a jó ízlés. A választékosság. A mértéktartás. A megengedő mosoly. Az elegancia. Tébolyodottan rohangáltak körülötte az írók, a színészek, a rendezők, a szerkesztők, állt mosolyogva és a puszta jelenlététől lenyugodtak és a helyükre kerültek a dolgok. A barátunk volt. Felejthetetlen jóbarátunk” – fogalmazott.
Boldizsár Ildikó író Facebook-posztjában arról írt, éppen a Morcsányinak szóló köszönetnyilvánítását írta új könyvébe, amikor megérkezett a halálhír. „Már nem fogod olvasni. De tudom, hogy valahogy csak eljut hozzád. Valahogy mindig minden eljutott. Felnőtt életem legmeghatározóbb alakja vagy. Mindent továbbviszek és mindent továbbadok, amit tanítottál nekem.
Hű leszek a munkatársi, szerzői és baráti beszélgetéseinkhez, és örökké szeretni foglak
– búcsúzott.
A Rózsavölgyi Szalon szintén a közösségi médiában adott hangot megrendülésének. „Barátunk volt. Dolgozott itt is. Legutóbb Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak újra fordította a Kései találkozást. Egy időben – szombatonként – könyvklubot, olvasókört vezetett nálunk. Nagyra becsültük. Csodás szellemiség volt. Okos, érzékeny, emberi. Jó volt vele, mellette lenni. Hallgatni, figyelni, nézni őt” – emlékeztek meg róla.
Dragomán György egy korábbi szövegét osztotta meg, amelyet 2015-ben írt, amikor Morcsányi Géza felállt a Magvető Kiadó igazgatói székéből, és amely az Oroszlánkórus című kötetébe is bekerült. „Fájdalmas, rövid, már-már a vers határát súroló szövegek ezek a gyászról, arról, hogy mennyire kevéssé ismerjük is azokat akiket szerettünk” – zárta a posztját az írás végén.
Fejléckép: Morcsányi Géza a Kései találkozás olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
hírlevél
