Rovatom figyelemmel kísérői már érzékelték, főként prózáról írok ismertetést, ami a foglalkozásom miatt magától értetődik. De ebben szerepet játszik az is, hogy
én az olvasó képviselőjének tekintem magam, márpedig a regények jutnak el legtöbbünkhöz.
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt (Fotó/Forrás: Líra)
Most viszont egy verseskötetre – és egy tendenciára – irányítom méltányos reflektorfényem. Nádasdy Ádám magyar költő. Neve ismertebb talán, mióta rádióműsorokban (Szószátyár) terjeszti megengedő elveit: amit sokan használunk, az úgy jó. Az is tudható róla, hogy az angol tanszéken oktatott az ELTE-n, nyugdíjbameneteléig. Korábban pletykarovatokban taglalták, hogy nyíltan vállalta homoszexualitását akkor, amikor még ez csöppet sem volt comme il faut. Újabban arról cikkeztek, hogy fő székhelyét áttette Londonba, a szerelméhez. Mindezek miatt is emelem a kalapom előtte.
A Jól láthatóan lógok ittet a Magvető adta ki nemrég, az Időmérték sorozat huszonhatodik darabjaként.
Időmérték: időtálló, mértékadó verseskötetek a magyar és a világirodalomból. Versek úton levőknek.”
E reklámszöveget ne vegyük szó szerint, én például itthon tettem magamévá, egy ültő helyemben, noha a karcsú könyvecske tökéletes volna rövidebb repüléshez vagy vonatútra. Nem tudtam letenni. Különösen elvarázsolt az utolsó prózavers, az Esterházy emlékének ajánlott Az igazi Márk-változat. Meg a Gallér című. De az összeset fölsorolhatnám.
Ezek a költemények kivétel nélkül történeteket mesélnek el, tehát van cselekményük, ami nem feltétlenül jellemzi a verseket.
Évtizedeken át hajtogattam, hogy Esterházy voltaképp prózaköltő. Most kijelentem, hogy Nádasdy pedig költőnovellista.
Ahogyan rajta kívül a kortárs költők egy nagyobb csoportja is erre vette az irányt: Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Szálinger Balázs, meg aki hirtelen nem jut eszembe. Hosszabb tanulmányban kéne elemezni a jelenséget. Nem én fogom. Sajnálnám elvenni az időt az olvasástól. Beszerzem inkább az Időmérték eddig megjelent köteteit.
Maradok őszinte:
Vámos Miklós
A szerző reakciója:
Köszönöm a dicsérő szavakat. Ez a kötet részben abból a nagy felszabadulásból keletkezett, hogy befejeztem Dante Isteni színjátékának fordítását (8 évig csináltam), ami sok ezer verssor megformálását és leírását jelentette, s így „megcsapolta” a versírói vénámat. Másrészt egy nagy rabságból keletkezett: a betegség rabságából, melyből mostanra sikerrel kigyógyítottak, de olyan már sosem leszek, mint új koromban. Szóval a halál lebegi át az egészet, hiszen a derék Dante könyvében csupa halottak szerepelnek, és én is szembe kellett hogy nézzek ezzel a távozási lehetőséggel. Közben igyekeztem józan, fanyar, sőt vicces lenni – azt majd a tisztelt olvasó fogja eldönteni, hogy ez mennyire sikerült. A Vámos Miklós által említett utolsó darab, Az igazi Márk-változat tulajdonképp anyámról szól (aki persze már ugyancsak nem él), és inkább novella, mint vers. De általában is igaza van Vámosnak: talán lelkem mélyén novellista vagyok. Lehet, hogy lustaságból írok verset, mert az rövidebb?
Üdvözlettel,
Nádasdy Ádám
hírlevél
