Könyv

Nem menekül a valóságtól – megírja

Krusovszky Dénes interjú
2019.05.16. 09:10
Ajánlom
Kvázi-elsőkönyves író: verses-, novellás- és esszékötetet már írt, regényből ez az első. Ezt viszont a kritika és az olvasók egyformán szeretik, ő idén a Libri irodalmi közönségdíjas, februárban pedig már az utánnyomás is megérkezett. Az Akik már nem leszünk sosemet és szerzőjét beválogatták az idei Kult50-be.

Talált történetből indultál a nyolcvanas években vastüdővel élők intézetében játszódó szállal?

Tulajdonképpen három különböző történetből indultam ki: az 1956-os pogromból, a tüdőgondozó lakóinak nyolcvanas évekbeli életéből és Lente Bálint magánéletének ma zajló történéseiből.

Abban biztos voltam, hogy ő visszamegy a szülővárosába. Az ő nézőpontjának változása érdekelt, ahogy például a pogromtörténettel szembesül. Úgy szerettem volna mindezt feldolgozni, hogy a mai emlékezetéről szóljon, ne történelmi regény legyen. Elsőre talán nem egyértelmű, hogy a különböző történetszálak miért futnak egymás mellett, de az volt a meggyőződésem már a legelejétől, hogy egy regénybe tartoznak. Ez okozott a regény írása elején némi fejtörést, de aztán megírtam az első fejezetet, és ezt követően beindult a folyamat.

_DSC7871-160650.jpg

Krusovszky Dénes (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

Melyik a hangsúlyosabb?

Ez a könyv főleg a máról szól, akkor is, ha van benne régebben játszódó fejezet. Annak is az az értelme, hogy derítsen ki valamit arról, hogyan éli meg a múltat egy mai ember. A mai valóságérzékelés, közérzet érdekelt elsősorban.

Miközben jegyzeteket írtam a könyvhöz, azt is izgalmasnak találtam, mennyire erősen be van ágyazódva az ember az időbe; a „most” is egy történelmi pillanat: nem érthető meg a maga előzményei nélkül.

A saját életét általában magától értetődőnek és önmagában állónak gondolja mindenki, de közben folyamatosan abba ütközünk, hogy rajtunk kívül álló, minket megelőző viszonyok határozzák meg a mozgásterünket. Az, hogy a regény több helyszínen, több idősíkban játszódik, valamiképpen erre kíván reflektálni.

Miért pont az utóbbi években lépett elő a harmincas generáció az „Így jöttem” filmjeivel és könyveivel, mint az Egy nap, a VAN, a Rossz versek vagy a Mágneshegy?

Azért jön elő ez a nézőpont a harmincasoknál, gondolom, mert az időérzékeléshez kell egyfajta távlatosság, hogy rá tudj nézni a saját életedre, és észrevedd a mélységeit. Annyiról van szó csupán, hogy felfogod, az idő nem visszafordítható – csak hát ez a tény az ember magánélete szempontjából végletes belátásokat rejt.

Ennek semmi köze a nosztalgiához, ha valamire, a tériszony érzésére emlékeztet inkább.

Azt hiszem, minden generáció ilyen idős korában kezdi kívülről látni magát. A mi esetünkben ráadásul a külső körülmények is azt az igényt erősítették, hogy reflektáljunk a körülményekre, amik között élünk. Irodalmi szempontból pedig van ez a közhely – ami szerintem nem teljesen igaz –, hogy a posztmodern irodalom, a szövegirodalom eltávolodott a hétköznapi valóságtól. Sokáig nagyon népszerű volt, de keletkezett egy igény, hogy lépjünk visszább, és közvetlenebbül nézzünk rá a körülményeinkre. Ez nem minden irodalomra igaz, de szerintem a magyarban kifejezetten érzékelhető mostanában egy ilyen hullám.

_DSC7821-160334.jpg

Akik már nem leszünk sosem (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

Mi hívta elő ezt az igényt?

Nyilván nem független attól, hogy milyen dolgok történtek kulturális, politikai, társadalmi szinten.

Mintha hirtelen besűrűsödött volna a valóság Magyarországon, és erre muszáj valahogy reagálni.

Az 1990-es évek felszabadultsága sok szempontból az elvontabb gondolkodásnak kedvezett – attól tartok, a jelen körülményeink nem efelé mutatnak. A 90-es években sok szó esett arról, hogyan vált posztmodernné a klasszikus értelemben vett társadalom, jött Fukuyama és a történelem vége. Aztán egyszer csak ismét bekopogtatott a történelem és a kiéleződő társadalmi problémák az ezredforduló utáni első évtized végére. Nem ért véget sem a történelem, sem a társadalom nem úgy vált posztmodernné, ahogy a rendszerváltás(ok) eufóriájában sejteni lehetett. Ez az új krízistapasztalat azt az igényt gerjeszti föl, hogy próbáljunk meg művészeti eszközökkel beszélni az emberek életproblémáiról, világosabbá tenni, hogy milyen körülmények között zajlik az életünk.

Ezért lettünk fogékonyabbak a hétköznapibb témákra?

Az már nem csak magyar sajátosság, hogy a fantáziavilággal szemben mintha lenne egy fáradtság. Szilágyi Zsófi filmje vagy az idei könyvfesztivál díszvendége, Karl Ove Knausgård kapcsán is volt egy ilyen érzésem.

Ők olyan műveket hoznak létre, amelyek nagyon földhözragadt dolgokról szólnak. 10-20 évvel ezelőtt snassznak számítottak volna.

Az emberek és a művészek is észrevették, hogy van egy erősödő valóságigény. A moziban minden film számítógépes technikával készült, szuperhősökkel – a mainstream elrugaszkodott a valószerűségtől, ez az irodalomra is jellemző volt.

_DSC7880-160651.jpg

azokra a művekre kíváncsiak, amelyek róluk szólnak (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

Ma ez, legalábbis az irodalomban, visszafordulni látszik:

azokra a művekre kíváncsiak az emberek, amelyekben olyan dolgok történnek, amik róluk szólnak.

Olyan könyveket akarnak olvasni, amik az ő életükhöz is kapcsolódnak. A magyar olvasóközönség is olyan történetekre vágyik, amik megközelíthetőek a számára. Az irodalomban ma nem az eszképizmus tűnik a legizgalmasabb szólamnak.

Knausgård írt egy hatkötetes regénysorozatot a saját életéről. Amiről beszél, nem nagyszabású: családi dolgokról, párkapcsolatokról, munkáról ír, de olyan precizitással és részletességgel, hogy a leghétköznapibb jelenet is rögtön más megvilágítást kap nála. Az ő regénysorozatának a tanulsága arra mutat, hogy

ha valaki ilyen elszántsággal és tehetséggel ír köznapi dolgokról, abból nagyon erős irodalom lehet, ráadásul olyan irodalom, amire van olvasói érdeklődés is.

Az elvontabb versek után miért kezdtél el regényt írni?

Miközben a verseket írtam, és írom ma is, volt egy pillanat, amikor rájöttem, arra is lenne igényem, hogy közvetlenebbül reagáljak azokra a körülményekre, amelyek között élek. Egyáltalán

az érdekelt, hogy fel tudom-e mérni, mik azok a határok, amelyek kijelölik a mai lét mozgásterét. Bizonyos értelemben elkezdtem irigykedni a klasszikus nagyregényekre,

mondjuk arra, ahogy Balzac megírta a XIX. századi Franciaországot. Mintha akkor pontosabban a tudatában lettek volna a szerzők, mi mozgatja az egyént, és mi a társadalmat. És ez nem csak regénydíszletként funkcionált: ha ma meg akarsz tudni valamit az akkori Franciaország belső viszonyairól, akkor nem történelemkönyveket kezdesz el olvasni, hanem az akkori nagyregényeket. Későbbi példákat is lehet persze mondani, Dosztojevszkijt, Thomas Mannt, Faulknert és így tovább.

_DSC7941-160400.jpg

Krusovszky Dénes (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás)

A regényírást megelőzte annak a belátása, hogy engem az élet ilyen szempontú ábrázolhatóságának kérdése is izgat, amellett, hogy a költői absztrahálás továbbra is fontos a számomra. Mindez egyfajta felelősségérzettel járt együtt, hogy valamiképpen reflektálnom kellene a körülményeimre, a szűkebb és tágabb közösségre, amiben élek, magára a korra.

A regény mennyiben merít a te életedből?

Ez nem egy életrajzi regény, inkább azzal próbáltam eljátszani írás közben, hogy milyen lett volna, ha ezek a dolgok velem történnek meg. A cím is erre utal; ahogy a regénybeli szereplők a meg nem valósult életükre gondolnak, úgy próbáltam én is megírni azt az életemet, a Lente Bálintét, amit amúgy nem éltem meg. Ebből fakad, hogy vannak találkozási pontok a regénybeli szereplők és a saját élettörténetem között, de minden hasonlóság csak ezen az imaginárius szűrőn át érvényesül.

Ezért volt szép élmény a könyv írása; az alternatív verzióját gépeltem le annak, amit megéltem, emiatt egy másik szinten mégis folyamatosan reflektáltam arra, ami velem történt.

Így volt egy nagyfokú szabadság a dologban, ami ahhoz is hozzájárult talán, hogy reflektáltabban tudjak szembenézni az ismerős helyzetekkel is.

2019-ben Krusovszky Dénes nyerte a Libri irodalmi közönségdíjat Akik már nem leszünk sosem című regényével.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A Churchill és Garbo bemutatójával nyit újra a Rózsavölgyi Szalon

„A művészet az emberiségben megnyilvánuló nagyság. A művészet túléli a politikát. A művészet mindent túlél.” Ezt Winston Churchill mondja a Churchill és Garbo című darabban, amelyet május 17-én mutat be a Rózsavölgyi Szalon, ezzel újra kinyitva kapuját a közönség előtt.
Színház

Megújult műsorral érkezik a Szegedi Szabadtéri Játékok

A pandémia és a bizonytalan pályázati támogatások miatt módosul a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évada – tudatta Barnák László, a fesztivál ügyvezető igazgatója.
Vizuál

Hamarosan a mozikban Gothár Péter új filmje, a Hét kis véletlen

Gothár Péter filmjei érzékeny vizuális és zenei világ megteremtésére vállalkoznak, ezt ígéri új munkája, a Hét kis véletlen is. A filmet május 13-tól előjátsszák a mozik, az országos premiert május 20-án tartják.
Színház

Napokon belül eldőlhet, hogy ki kapja a Nemzet Színésze címet

Törőcsik Mari halálával nem csupán egy kivételes művész távozott, a Nemzet Színészei is kevesebben lettek. Az új tag személyéről várhatóan május 11-én döntenek majd.
Vizuál

A 125. évfordulóján nyitja meg újra kapuit a Műcsarnok

Különleges programokkal ünnepli nyitásának 125. évfordulóját és az újranyitást a Műcsarnok, május 4-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv hír

Elhalasztják az Ünnepi Könyvhetet

A 92. Ünnepi Könyvhetet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése döntése alapján 2021. szeptember 2. és 5. között rendezik meg - a tervek szerint a Vörösmarty tér és a Duna-korzó területén.
Könyv hír

Kortárs versek a peronon

A Milleniumi Földalatti Vasút rendhagyó módon ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. A BKV és az Aranyhíd Polgári Egyesület együttműködésében egy héten át kortárs költők versei szólnak az állomásokon.
Könyv videó

Heti groteszk: Hirtelen sötét lett

A Fidelio videósorozatában vasárnaponként Koltai Róbert olvas fel egyet Gellért András napjaink problémáit optimista derűvel és tűpontosan megragadó, groteszk novellái közül.
Könyv magazin

„Bébivel az ivóban. Havas lépcső. Villa.” – Előkerültek Pilinszky álmai

A Pilinszky100 jubileumi irodalmi sorozat felvétele kapcsán egy negyven éve lappangó keményfedeles füzet került elő Székesfehérváron. A kéziraton szereplő jegyzeteket és Pilinszky János többoldalas álomleírásait Juhász Anna irodalmár olvashatta először.
Könyv podcast

„Ezt megint nem lehet majd elmesélni” – Mesterházi Mónika a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio április 28-án, szerda este fél 8-kor induló új irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az első adás vendége Mesterházi Mónika költő, műfordító.