Nógrádi Gábor munkásságát ismerve érthető, hogy az oktatás és köznevelés csoportjában jelölték Prima Primissima Díjra, bár a Magyar Irodalom kategóriájában ugyanúgy helye lehetett volna, veti fel az interjút jegyző Sas István. Arra a kérdésre, inkább írónak vagy tanítónak, nevelőnek tartja-e magát, Nógrádi Gábor úgy felelt, véleménye szerint a kettő a legtöbb író esetében elválaszthatatlan. „Jókai egy egész nemzetet tanított romantikus hazaszeretetre. Mikszáth, Móricz, Konrád az adott hatalmi szervezet sunyiságának, kétszínűségének, erkölcstelenségének felismerésére okított. Nemigen lehet elválasztani az esztétikai élményt a pedagógiai üzenettől. Persze előfordul, hogy távolabb vannak egymástól bizonyos költők, költészeti stílusok esetében, vagy sokkal közelebb az ifjúsági irodalomban.

Még korai verseimben is, amelyeket aztán igazán nem didaktikus céllal írtam, megtalálható a nevelési szándék.”

A tevékeny írónak már a témaválasztással is didaktikai céljai vannak. „Tudom, hogy ez sokaknak, irodalmároknak nem tetszik – folytatja. – Az a fixa ideájuk, hogy a művészet nem program kérdése. Vagy lélekből szól, vagy tanmese. Az írói gyakorlatban ez nem így van. A tudatos – vagy legyen ösztönös – szándék és az írói megvalósítás olyan szoros kapcsolatban van, mint az emberi testben a szervek. Agy, szív, erek, tüdő külön-külön nem működik. Amikor Móricz a Rokonokat tervezte, vajon nem tudta, miről akarja lerántani a leplet? Miről akarja felvilágosítani az olvasóit? Talán Ady az Ifjú szívekben élek című versét úgy írta, mint egy öntudatlan zseni? Biztos, hogy miközben írt, pontosan tudta, mit akar mondani.

Nos, akkor csekélyebb az esztétikai hatás. Bár ez a befogadótól is függ: hány ember sír szentimentális verseken, regényeken, filmeken!…”

Nógrádi Gábor nevelői munkája nem merül ki könyvek írásában, számos egyéb tevékenysége, akciója teszi még egyértelműbbé jelölését, például az író-olvasó találkozók, amikből mostanában már kevesebbet vállal. Az érintett témák között szerepel a tehetség, a képesség és ezek felismerése, a megőrzés, a fejlesztés, vagy akár az olvasás, az irodalom fontossága a lelki és szellemi fejlődésben. „Igyekszem olyan példákkal megvilágítani ezeket a gondolatokat, amelyek érzékletesek és talán élményt adóak.”

„A fiúknak és lányoknak kiadott svéd felvilágosító könyvek esetében egyértelmű volt, hogy támadásoknak leszek kitéve – meséli egy kockázatosabb projektjéről. – De mégis meg kellett jelentetni, mert

És persze megelőzzük a betegséget és a nem kíván terhességet. A pénz nem a fákon nő című könyvemhez, gondolom, nem kell magyarázat. A Zöldségkommandó vagy a Csere című regények megírására a háború és a háborút kezdeményező hatalmak elleni gyűlöletem késztetett. Azt akartam üzenni az olvasóknak, hogy: SOHA TÖBBÉ! Ez hatvan éve bennem lüktet.”

Egyik friss kezdeményezése egy íróiskola elindítása volt. „Két könyvet és negyven előadást, összesen egymillió karaktert írtam az írás titkairól, hogy a fiatalokat, felnőtteket rávegyem az írásbeli fogalmazásuk fejlesztésére. Mert a 21. század mindenki számára a nyilvános kommunikáció százada. Aki nem tud pontosan fogalmazni és jól érteni a szövegeket, az veszít.”

A teljes beszélgetés itt olvasható.

Fejléckép: Nógrádi Gábor (fotó: Stekovics Gáspár / Wikipédia)