Van jelentősége, hogy most először nő kapta a Margót?
Gondolkoztam, hogy a nőiségnek van-e ebben bármi szerepe, de mivel a mezőny is kiegyenlítettebb volt, nem hiszem, hogy szimbolikusan ítélték oda. A magyarázat inkább az lehet, hogy
a korosztályomban is több a női szerző. Az irodalmi közegekben egyre természetesebb ez:
női elnöke van a JAK-nak, a FISZ-nél egy férfi és egy nő társelnököl. Ebből a szempontból szerencsés generációban, korban élünk.
Kicsit messziről indultál: matematikából szerezted az alapdiplomádat, majd matematika–magyar szakon végeztél. Miért matematikával kezdtél, és miért váltottál?
Ebben nem tudatosan, de közrejátszott a női vonal is: ne csak az érzelmekkel dolgozzak valami kreatívat, ami könnyen megy, hanem mutassam meg, hogy okos is vagyok.
Bár a matematikában is sok a kreativitás, amikor az ember újszerű megoldásokat keres absztrakt világokban. Ebben hasonló a novellaíráshoz.
Volt egy időszak, amikor a novellaírás és a tudományos újságírás már egyszerre volt jelen az életemben. Nem tudtam, hogy melyik mellett csinálom a másikat. Az utóbbi 2-3 évben kezd egyre egyértelműbb lenni, hogy az írás a fontos számomra, de a novellákban fel-felbukkan a matematika.
Az irodalmi szövegek mellett reklámszövegeket is írsz. Utóbbival, vagyis a civil szakmáddal is hosszú távon tervezel?
Alapvetően igen. Nem az a helyzet, hogy van az írás, és mellette próbálok valamivel pénzt keresni, hanem próbálok egyensúlyt találni az önkifejezés és az alkalmazott írás terén. Ha a világ minden pénze az enyém lehetne, akkor sem biztos, hogy csak szépírással foglalkoznék. Szükségem van arra, hogy egy csapat része legyek.
A kötetben női novellák szerepelnek, női hang szólal meg. Lehet erről egyáltalán beszélni, hiszen egy férfinak nem tennék fel a kérdést: mennyire férfias a műve?
Ambivalensen állok a témához, mert sokszor zavar, hogy rögtön a nőiség jut az emberek eszébe, ha egy nő ír, másrészt mivel ez jut a legtöbbek eszébe, így talán fontos erről gondolkodni. Ezzel szemben, ahogy a férfi íróknál, úgy a női alkotóknál is nagyon széles a paletta, és rengetegféle hang létezik.
Nálam olyan szempontból nagyon nőiek a novellák, hogy mindegyik elbeszélője nő, és ennek a nőiségnek szerepe is van, akár a testi változásokban, akár amiatt, hogy rá mint nőre hogyan néz a környezete. Ezt a saját életemben is fontos témának érzem. A családomban sok a nagyhangú és nagy volumenű férfi, és habár ők is mindig respektáltak engem, nem volt elnyomó a közeg, amiben felnőttem, mégis kialakult az a benyomásom, hogy a férfiak „mondják a tutit”.
A nőiség a témák szempontjából nem jelent könnyedséget, sőt, a történetek hangulata sötét, néhol nyomasztó.
Létezik egy, a sötétséggel, az elmúlással, a bezártsággal kapcsolatos vonzalmam.
A hétköznapokban derűs vagyok, de a sötét és bizarr dolgok ugyanúgy izgatnak. Azt érzem, hogy ott van valamilyen esszenciája a létezésnek. Sokszor érzem, hogy elvitorlázhatok a felszínen, de a boldogsághoz az kell, hogy néha nagyon mélyre fúrjak, és azon dolgozzak. A szövegek is ilyen típusú fúrások, amelyekben megpróbálom egy-egy élethelyzet esszenciáját megtalálni. Ezek a kis esszenciák gyönyörködtetnek, még ha tragikusak is.