A Lövőház utcai Karády kávéházban Scherer Péter, a Jancsó-filmek Pepéje jó hangulatú boresten mutatta be a Nyugat Most napokon belül megjelenő lapszámát, de nemcsak a legfrissebb művekből szemlézett, hanem korábbi újnyugatos alkotások is elhangoztak. A publikum „díjazta" a rangos szerzőgárda (például: Kányádi Sándor, Csukás István, Lackfi János, Bolemant László, Novák Valentin, Cserhalmi Imre, Petőcz András, Szabó Zoltán Attila) friss szellemű írásait.

Az estet ezúttal nem az alapító Szabó Zoltán Attila nyitotta meg, hanem Bolemant László, a Nyugat Mostban rendszeresen megjelenő költő, aki jelezte: „a főszerkesztő igazoltan van távol, mivel a nyomdában most van a gépindulás". Azért az est végére Szabó is befutott - kezében néhány nyomdaszagú leporellóval, amelyet hamar „szétkapkodott" a közönség.

Vagyis immár nem titok: a 2012. május-júniusi Nyugat portréinterjút közöl Törőcsik Marival, aki életről, halálról, emberségről, a színészi pálya rejtelmeiről éppúgy mesélt, mint régi barátjáról, a költő Pilinszky Jánosról, s megjelenik Kányádi Sándor két, eddig sehol nem közölt, az ötvenes(!) években íródott műve, valamint Czeizel Endre József Attiláról szóló esszéje, Palya Bea Emberállat című verse, Zalán Tibor Futama, Petőcz András Szomorú országa - mindez csak rövid felsorolás a jelentősen bővült folyóiratból.

A Nyugat Most közelmúltbeli estjén a Petőfi Irodalmi Múzeumban Dr. Sipos Lajos, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, Babits- és Nyugat-kutató feltárta, hogy anno mitől is volt más és erősebb a lap kortársaihoz képest: egyrészt nyitott volt a (nyugati) világra, másrészt szerkesztői tudatosan, jól tervezték meg. Ha valakinél kvalitásbeli hiányosságokat fedeztek fel (például Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc), annak írásait szívfájdalom nélkül elutasították. De a szerkesztők önmagukkal szemben is kritikusak voltak: egy-egy szón, jelzős szerkezeten - pro és kontra érveket felsorakoztatva - „tengernyi" levelet is képesek voltak egymás között váltani. Ezen a mezsgyén próbál járni a Nyugat Most jelenlegi stábja is.

Nyilván nem véletlen az sem, hogy rendre a legkiválóbb színművészek vállalják az újnyugatos művek megismertetését, tolmácsolását. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Papp János és Kálloy Molnár Péter tette ezt, most Scherer „Pepe", aki nemcsak a szövegek árnyalatait, mélységeit és egy-egy mű esetében azok iróniáját, humorát tudta „megcsillantani", érzékeltetni, hanem végül még a sommelier szerepét is bevállalta - parádésan!