Ötszáz éves utazás hat ország borkultúráján keresztül

A Helikon Kiadó gondozásában jelent meg Kovács Tibor és Kupa Enikő Borgőzös évszázadok – Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyve. A kötet szerzői nemcsak a munkában, az életben is egy párt alkotnak. Megismerkedésük óta borkedvelők, eleinte borkóstolókat és borvacsorákat szerveztek, aztán elkezdtek együtt bortúrákat tenni Európa különböző országaiba. A könyv ötlete azonban nem egy külföldi borvidéken, hanem idehaza született meg, méghozzá a Covid miatti lezárások alatt.

Kovács Tibor-Kupa Enikő: Borgőzös évszázadok (Fotó/Forrás: Helikon Kiadó)

„Borwebshopot üzemeltettünk, és elkezdtünk virtuális túrákat írni. Minél messzebb, annál jobb alapon. Elutaztunk olyan helyekre, ahol még soha nem voltunk. És hát jóval többet megtudtunk, mint amit odautazva megtudhattunk volna. Ehhez volt egy elvünk. Nem iszunk olyan bort, amit már ittunk életünkben, amíg tart a Covid. Ezt egy évig képesek voltunk fenntartani. Aztán rájöttünk, hogy

már annyit olvastunk és írtunk ezekről az országokról, hogy akár egy könyv is kijöhet belőle – idézte fel Kovács Tibor.

A kötet egy virtuális utazásra hív hat, a bortermelés térképére újonnan felkerült országon – Argentina, Chile, Egyesült Államok, Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland – és ötszáz éven át, szórakoztató történetek és meghatározó személyiségek életén keresztül. A szerzőpáros célja, hogy bebizonyítsa: bor nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes, mert abból mindig valami felfordulás származott a történelemben.

Más területeken azonban még kacifántosabb módon próbáltak egy kis bódulatot elérni. Az ayahuasca, amelyet az Amazonas mentén fogyasztottak, és az ottani kúszónövényből főzték, amelyet szőlőnek is csúfolnak, olyan keserű volt, hogy szinte mindenki hányt tőle. Egyes törzsek a bódulat utáni vágyuk kielégítésre mérges varangyos békákat használtak. Ennek szofisztikált felhasználása úgy történt, hogy a békát lenyúzták, bőrét kiszárították, és ezt vagy elszívták, vagy italba keverve fogyasztották. Akik azonban azonnali bódulatra vágytak, egyszerűen megnyalták az élő békákat. llyen versenyhelyzetben nem csoda, ha a bor minőségi ugrást jelentett az indiánok számára.

(Idézet a könyvből.)

A kötetből az is kiderül, hogy a bor áldás az emberiségnek. Thomas Jefferson szerint a borissza népek soha nem olyan részegesek, mint a töményivók. Az emberiség legrészegebb korszakai ugyanis a töményekhez kötődtek. A vadnyugat a viszkihez, az ausztrál gyarmatosítás a rumhoz és az angol ginőrület – nem meglepően – a ginhez, amihez azért némi terpentint és kénsavat is adtak a biztos hatás kedvéért.

A kiadó ajánlója szerint

a könyvben olvasható történetek egyúttal nekünk, magyaroknak is tanulságosak lehetnek,

ha kiváló borainkkal ismét részesei akarunk lenni a borpiac kínálta hatalmas üzletnek.