Az egyébként is termékeny író 2019-ben bekövetkezett halála óta zajlik hatalmas hagyatékának feldolgozása, így nem csoda, hogy csak most került elő a még soha nem látott, a szerző életművéhez képest több különlegességgel is bíró versciklus 2006-ból.
Sosem látott versek
Tandori életművében egyáltalán nem volt jellemző, hogy verses kritikát írt volna bárkiről, főként nem kortárs szerzőről. Sőt,
egy 2004-es írásában meg is fogadta: élő költőről többé nem ír kritikát.
Mesterházy Balázs azonban olyan nagy hatást gyakorolt rá a 2006-ban megjelent, Szélen balzsam című kötetével, hogy Tandori verses levélben köszönte meg pályatársának munkáját és bátorságát azért, hogy a könyvet elküldte neki, és persze a merész szövegek kapcsán is. A ciklus jellemző érzelmi töltete a magány, melyre minden vers kitér, köztük kettőhöz illusztrációt is készített a szerző.
„Pilinszky is ő, mollban”
A nyelv és az érzelmek viszonya kapcsán Tandori Szép Ernőt és Pilinszky Jánost említi a versciklus első versében, fiatal kollégáját (Tóth Ákosnak, a Tandori-hagyaték kezelőjének szavaival élve) „imponáló költészettörténeti analógiák” sorában helyezve el. Mesterházy Balázst Pilinszky moll változataként – azaz szomorkásabb, drámaibb, de lágyabb hangvételű párjaként – aposztrofálja.
A költő a szavakból él, de vannak olyan helyzetek amikor nem lehet mit mondani. Ilyen az, amikor előkerül egy ilyen nagyívű hagyatékból származó verses kritika Tandori Dezsőtől”
– tette hozzá az újonnan előkerült Tandori-ciklushoz Mesterházy Balázs.
A Szélen balzsam című kötet fő vonzerejét Tandori számára nemcsak a kötet egyik ciklusát adó Eminem-átiratok jelenthették – kevesen tudják, hogy Tandori nagy Eminem-rajongó volt –, de a kötet formailag szokatlan verseiben a vállalt és kimunkálat poézisű érzelmesség is felkeltették szimpátiáját, és kiváltották elismerését.
Fejléckép: (fotó/forrás: Szilágyi Lenke / Budapest FotóFesztivál)





hírlevél













