Brit kutatók szerint Shakespeare mintegy 20 monológjához George North egy 1576-ban írott, kiadatlan kéziratából merített. A tudósok egy plágiumszoftverrel mutatták ki az egyezéseket - számolt be róla a The New York Times és a The Guardian. Dennis McCarthy és a LaFayette College professzora, June Schlueter a leggyakrabban a hallgatói dolgozatok ellenőrzésére használt WCopyfind plágiumszoftver segítségével vetették össze Shakespeare darabjait George North A Brief Discourse of Rebellion and Rebels című művével, amely egy király elleni lázadás veszélyeiről értekezik.
David Garrick III. Richárd szerepében, William Hogarth festménye, 1745 (Fotó/Forrás: Wikipedia)
A szerzők nem azt állítják, hogy Shakespeare plagizált volna, mindössze annyit mondanak, hogy ismerte a könyvet és merített belőle. Erre elsősorban
az akkor ritkának számító, azonban Shakespeare-nél és Northnál is feltűnően gyakran előforduló kifejezések engednek következtetni.
North szövegének ajánlásában például arra sarkallja azokat, akik taszítónak találják a külsejüket, hogy a belső értékeiket fejlesszék, ezzel mondva ellent a természetnek. Érvelésében használja az arány, üveg, jellem, tisztességes, deformált, világ, árnyék és természet kifejezéseket, melyek III. Richárd első monológjában is visszaköszönnek, szinte ugyanebben a sorrendben - ellenkező végkövetkeztetésre juttatva az uralkodót.
III. Richárd
ford.: Vass István
York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.
Családunkról már elvonult a köd
S alámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon győztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyű indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború,
Nem lovagol páncélos paripán,
Hogy félénk ellenség szívét ijessze,
Ehelyett fürge lábakkal szökell
A hölgy-szobákban léha lantzenére.
De én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt -
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét.
A két kutató Shakespeare több mint 20 monológjában talált egyezést az esszé szövegével. Köztük van Gloucester nyitó monológja a III. Richárdból, Macbeth hasonlata, amelyben a különböző kutyafajokhoz méri a férfiak csoportjait, a Lear királyból a Bolond Merlin-jóslata és a lázadó Jack Cade Alexander Idennel vívott végzetes küzdelmének körülményei a VI. Henrikből.
"Mindeddig egyetlen Shakespeare-kutató sem tanulmányozta ezt a kéziratot, amit kevesen ismernek. Elemzésünk során kiderült, hogy egyike azoknak a forrásszövegeknek, amelyek a legnagyobb hatással voltak Shakespeare-re" - hangsúlyozta McCarthy.
George North az 1500-as években élt. I. Erzsébet udvarának egy kisebb alakja volt, aki svéd nagykövetként működött. George North eredeti műve pénteken jelenik meg a Boydell and Brewer kiadó gondozásában, a British Library közreműködésével.
McCarthy először egy 1927-es ritka könyvek katalógusában találkozott a Discourse említésével, amelyben "eredeti és ismeretlen munkaként" számoltak be róla. A tudós Schlueterrel kutatott a dokumentum után, s végül a British Libraryben találták meg.
"Az írás arról szól, hogy miért nem szabad egy király ellen lázadni. North eszmefuttatásával kiáll az I. Erzsébethez hű arisztokrácia mellett" - magyarázta McCarthy.
"Shakespeare felhasználta ezt a saját darabjaihoz, elsősorban azokhoz, amelyek a lázadással foglalkoznak. Egy csomó talányra kaphatunk választ, amin eddig a tudósok vitatkoztak" - mondta.
A felfedezés a szakemberek körében vegyes fogadtatásra lelt. A The Guardian által idézett David Bevington, a Chicagói Egyetem professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy új Shakespeare-források nem mindennap bukkannak fel, és a most előkerült valóban jelentős, mindeddig nem kutatott munka, a visszakövetett idézetek száma pedig tekintélyes.
William Shakespeare darabjai Sir John Gilbert festményén, 1849 (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Brian Vickers brit Shakespeare-kutató azonban, aki maga is plágiumszoftverrel fedezte fel, hogy a III. Edwardon Shakespeare valószínűleg Thomas Kyddel együtt dolgozott, kevésbé volt lelkes. Mint fogalmazott: McCarthy az elmélet igazolására apró részleteket emelt ki, amiket más tényezőkkel is lehet magyarázni.
A London College professzora, John Mullan is óvatosságra intett a felfedezés jelentőségével kapcsolatban.
Lehet, hogy Shakespeare valóban olvasta a könyvet. De már nyolc kötet foglalja össze Shakespeare forrásait,
és jó figyelmeztetés ezzel kapcsolatban, ha az ember a IV. Henrik első felvonását vizsgálja, amelyben kilenc hosszú passzus szerepel különböző művekből. Ezeket forrásnak, lehetséges forrásnak, valószínű forrásnak, esetleg történelmi analógiának vagy analógiának is minősítették. Sok különböző fokozat létezik" - magyarázta.
hírlevél
