„A vénülésnek megvan az a hátránya, hogy amikor az ember újonnan felbukkanó szerzőktől olvas valamit, mondjuk debütáló kötetet, egyre gyakrabban van olyan érzése, hogy ez már volt, ezt gimnazista koromban már olvastam, és egyre ritkább, hogy a felfedezés örömét érzem. Bence könyve azonban ezzel az érzéssel ajándékozott meg. Nem akarom az egekbe dicsérni, egyszerűen arról van szó, hogy ez egy jó könyv” – ezzel a felütéssel indította el a kötet és a szerző bemutatását Márton László július 14-én a Nyitott Műhelyben, ezután pedig részletesebben is kitért a könyv egyes részeire.
„Tíz elbeszélés van benne – folytatta –, amik külön-külön is jók, ráadásul jól is vannak egybekomponálva.” De vajon mitől jó egy könyv, és mitől jó egy író? – tette fel a kérdést Márton. Nincs rá tökéletes válasz, de Bence esetében a kérdésre a felelet az volt, hogy neki van érvényes írói világa, és ez kijelöli az utat – amiről aztán akár eltérni is lehet...
Külön elmélkedés tárgya, hogy egy első kötetet miként követi a második, majd a harmadik? Meddig számít valaki fiatal írónak és honnan jönnek az ötletei?
„Fogalmam sincs, honnan, de jönnek, az biztos – mesélte Bence. – Nappali, éber álmokból, többnyire buszozás és vonatozás közben.” Majd rögtön önkritikát is gyakorolt, amit az esemény során többször is megtett: „Valami fegyelem néha nem ártana nekem, mert hajlamos vagyok elkalandozni. Engedek az ösztönöknek, intuícióknak, és a végén azt veszem észre, hogy nem jól töltöttem ki a helyeket. Tipikus kezdőkötetes hibákat találok a könyvben, túlírásokat, következetlenségeket.”
K. Varga Bence és Márton László a Repedés könyve bemutatóján (Fotó/Forrás: Fidelio)
„Nem akarok veled ellenkezni – replikázott Márton –, de szerintem elég jó az arányérzéked. Prózában meg az a szép, hogy nem kell benne mindent milliméterben kimérni.” Majd az önmagát szinte megállás nélkül kritizáló szerző méltatását a következőképp folytatta:
Szerintem te egy kísértet-látó vagy. Mindig beszüremkedik egy kísérteties réteg, mindegyik írásodba.
Ugyanakkor megvan minden novella valóság-referencia hálózata. Csontkemény realista novella, miközben minden fő motívum metaforaként is működik. Ezért ez a kötet egy nagyon erős kezdés.”
Bence 18-19 éves koráig Kapuváron élt, mint mondta: „Ez egész könyv az én Kapuvár-élményem. Az ottani idős emberek nem tudnak Kapuváron túl gondolkodni, a dolgoknak ott csak akkor van értelmük, ha van relevanciájuk a városon belül van, és ez számomra fojtogató.”
Kapcsolódó
Sorsok a kalapban – Varga Bence első kötetét a Fidelio munkatársai ajánlják
Saját büszkeségünknek is tekintjük könyv- és filmrovatos kollégánk, Varga Bence (írói nevén K. Varga Bence) első kötetének megjelenését, amely 2022 végén, az Apokrif Könyvek 14. darabjaként látott napvilágot.
Az első kötet után Bence belekezdett egy regénybe is, de másfél oldal után válságba jutott. „Nincs is annál jobb, mint egy jóízű válság – bíztatta Márton –, majd a kikecmergés belőle.” Bence szerint az is baj, hogy mások már mindent megírtak. Jobban. Szebben. Mire Márton elnéző mosollyal felelte, hogy egy kis egészséges mértékű elégedetlenség mindig jó. Prózában pedig nincs tökély. Regényben még inkább nincsen. „Goethe mondja a Faustban, hogy vezényeld a költészetet – le kell vezényelni a művet” – idézte.
K. Varga Bence a Repedés könyve bemutatóján (Fotó/Forrás: Fidelio)
Bence a közönség soraiból feltett kérdésre, miszerint ha ennyire kritikus magával, mikor tud elengedni egy művet, és érzi úgy, hogy ez már tökéletes, azt felelte, soha nem lesz olyan, hogy letesz egy szöveget, mert úgy érzi, az kész van. „Képtelen vagyok élményszerűen olvasni. Folyamatosan csak azt látom, hol hibáztam.” Mire Márton hozzátette,
attól még, hogy valami hibátlan, nem jelenti azt, hogy nagy alkotás is egyben. És egyszer bizony eljön a pillanat, amikor a művet a szerzőjének el kell engednie.
Ha másért nem, akkor azért, mert annak is lejárt az ideje.
Bence a közönség utolsó kérdésére, miszerint pihen-e még, vagy már újra dolgozik valamin, a következőt felelte: „Még pihenek. De máris bűntudatom van tőle.”
Névjegy
K. Varga Bence 1994-ben született Kapuváron. Újságíróként dolgozik, a Fidelio rovatvezetője. Első szépirodalmi publikációjának az Apokrif adott helyet 2018-ban. 2022-ben jelent meg első elbeszéléskötete, a Repedések könyve, az Apokrif Irodalmi Folyóirat és a Fiatal Írók Szövetsége közös pályázatának 14. darabjaként.
A kötet megvásárolható a Líra Könyv webáruházában ide kattintva! »»»
Fejléckép: K. Varga Bence és Márton László a Repedés könyve bemutatóján (forrás: Fidelio)
hírlevél
