„Rokonná tettek minket a szörnyűséges és gyönyörű évtizedek” – Léner Péter új színészkönyvéről mesélt a Hír13-nak

Színésznők címmel jelent meg Léner Péter legújabb könyve a Napvilág Kiadó gondozásában. A Kossuth-díjas rendező, színházigazgató kötetében három kiemelkedő művésszel, Halász Judittal, Esztergályos Cecíliával és Galambos Erzsivel beszélgetetett. A kiadványt március 17-én délután mutatták be az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI). A Hírt13 tudósítása úgy fogalmaz: az eseményen voltaképpen a XIII. kerület díszpolgárai találkoztak, a címet ugyanis Léner Péter, Halász Judit és Galambos Erzsi mellett az a Bodrogi Gyula is megkapta, aki a könyv fülszövegét írta, és maga is jelen volt a bemutatón. A beszélgetést Gajdó Tamás színháztörténész, az OSZMI főmunkatársa vezette, amelyhez Galambos Erzsi lánya, Petrovics Eszter is csatlakozott.

A Hír13 tudósítása szerint Léner Péter arról beszélt, a kötet egy érzelmes áttekintés, munkájának alapja pedig a szeretet volt. A lapnak úgy fogalmazott: „Az ember, ameddig fiatal, addig a jövőre gondol. Amikor középkorú, akkor a jelent éli meg erősen.

És amikor idős lesz, akkor jön elő a múlt.

Mindhárom színésznő különleges helyen van az életemben. Felhívtam őket, elmondtam, mit szeretnék írni. Mindhárman igent mondtak. Külön-külön beszélgettünk. Feljöttek hozzám, vagy én mentem hozzájuk. Magnóra mondták az emlékeiket. Én közben jegyzeteltem, és felírtam a saját reflexióimat is. Nemcsak portrék születtek, hanem párbeszédek.”

Léner Péter: Színésznők (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

A szerző a lapnak egy megható történetet is elmesélt: „Már készültem a beszélgetésünkre a könyvhöz Galambos Erzsivel, amikor kaptam egy SMS-t a lányától, Petrovics Esztertől: »Anyu beteg, nincs jól. Kórházban volt, de nem vittem haza, nálam van.« Pár nap múlva újabb üzenet jött: »Mama már keveset beszél, de vár téged.« Fölmentem hozzájuk. Erzsi egy fotelágyszerűségben ült, takaró alatt. Gyönyörű volt. Ránéztem, és azt mondtam: »Erzsikém, te ugyanolyan szép vagy, mint mindig.« Beszélgettünk. Láttam, amikor már nagyon elfáradt. Akkor azt mondtam: »Erzsikém, köszönöm.« Azt felelte: »Szervusz, Péterkém.« És becsukta a szemét. Másnap Esztertől jött az üzenet: »Anyu hajnali hat órakor meghalt. Köszönöm, Péter, hogy itt voltál. Anyu életében utoljára nő és színésznő lehetett.«

Eszter úgy fogalmazott, mint Kosztolányi. Egyszerűen. Pontosan. Véglegesen.

A rendező elmondása szerint sorsformáló volt számára a találkozás a három színésznővel. Mint mondta, mindannyian a 20. században élték le az életüket, a közös tapasztalatok, a szörnyűséges és gyönyörű évtizedek pedig rokonná tették őket.

Forrás: Hír13