Ahogy a beszélgetés alatt elhangzott, a könyv olyan, mint a hagyma: több rétege van, és az olvasótól függ, hogy éppen mi érinti meg őt. A Nélkülem Miklós, a munkamániás marketingszakember történetén keresztül mutatja be az Alzheimer-kór kegyetlenségét, a kapcsolatok törékenységét és a korszellemet, amikor legjobb barátunk, egyetlen támaszunk és legfőbb segítőnk is a zsebünkben tartott mobiltelefonunk.
„A Nélkülem fájdalmas és erős példabeszéd arról, hogyan építik le az automatizmusok az emberi kapcsolatokat - míg nem érkezik egy nagyobb erő, ami talán már túl későn térít minket a jó útra” – írtuk kritikánkban. A könyvről szóló Magvető Café-s beszélgetésen jártunk, ahol a szerzőt Teszári Nóra kérdezte, gondolataikat pedig Szilasi Dávid zongorajátéka kísérte.
Kapcsolódó
"Emlékek helyett mobiltelefonom volt" - Megjelent Légrádi Gergely legújabb kötete
Légrádi Gergely harmadik kötete erős és megrázó példabeszéd egy férfiről, aki túl későn veszi észre, mi is fontos neki az életében.
Emlékek helyett mobiltelefonom volt
– szólt a könyv és az este mottója is, épp ezért Teszári Nóra első kérdése is erre vonatkozott: baj-e, hogy van egy eszköz a kezünkben, amely segíti az emlékezést, az emlékeink megőrzését? Légrádi szerint alapvetően nem az eszközzel van a probléma, hanem azzal, hogy azt saját magunk és mások közé helyezzük. Hiába gyűlnek és gyűlnek a fotók és feljegyzések a mobilunkban, ezeket ritkán nézzük vissza, csak nagy ritkán mutatjuk meg azoknak, akik nem lehettek ott velük –telefonunkkal a kezünkben viszont magunk sem tudjuk átélni a pillanatokat, az élményeink valójában nem épülnek belénk, csak adathalmazként jelennek meg az eszközünkön. Mindezért Légrádi szerint csak magunkat okolhatjuk, hiszen mi választjuk általában a könnyebb utat. A könyvben például Eszter, a feleség saját akaratából kezd el inkább SMS-ben és e-mailen kommunikálni a férjével, Miklós ugyanis a szavak zsonglőreként mindig képes lenyomni feleségét – így pedig Eszternek legalább van ideje reagálni és kigondolni a válaszokat. Bizonyos szempontból tehát ő maga helyezte a telefont kettejük közé, tovább csökkentve a személyes kapcsolat súlyát.
Légrádi Gergely (Fotó/Forrás: Légrádi Gergely Facebok-oldala)
Mentegetnünk persze Miklóst sem kell– Légrádi meg is jegyezte, hogy a karakter nem feltétlenül szimpatikus figura, hiszen egy rendszerember, egy problémamegoldó, aki csak egy rövid periódusban nyílik meg, amikor rájön, hogy a dolgok kezdenek kicsúszni a kezei közül.
Magamat azért érzelmesebbnek tartom
– tette hozzá. A párhuzam nem véletlen: Miklóshoz hasonlóan Légrádi is családos, de rendkívül elfoglalt ember, aki az írás mellett ügyvédként dolgozik, egy alapítványon keresztül pedig a hazai színházakért is igyekszik tenni. Tapasztalatból beszél tehát, amikor azt mondja, napjaink legdivatosabb kifejezése, a work-life balance – vagyis a munka és a magánélet egyensúlya - valójában nem létezik; az egyik ugyanis elkerülhetetlenül sérül a másik miatt, különösen, ha az ember maximalista.
Kapcsolódó
Íróként saját magam és szereplőim igazságát képviselem - Interjú Légrádi Gergellyel
Ügyvéd, író, de mindezek felett egy gondolkodó, kételyekkel élő ember. Légrádi Gergellyel harmadik, Nélkülem című kötetéről és a gondolkodás, lassítás, valamint a pillanatok megélésének fontosságáról beszélgettünk.
A regény másik főszereplője az anya és feleség, Eszter – hozzá Szilasi Dávid egy Schumann-részletet képzelt el. Szilasi szabad kezet kapott a játékához, így maga választotta ki a szerinte odaillő darabokat a könyvnek azokhoz az epizódjaihoz, amelyek megihlették őt.
Mint elmondta, Schumann több szempontból is tökéletes aláfestője a női főszereplőnek: a zeneszerző összetett, de széteső személyiség volt, aki elmegyógyintézetben halt meg, és élete vége felé saját feleségével is csak írásban kommunikált – a könyvben is hasonló a helyzet.
Eszter több szempontból is a Nélkülem legösszetettebb karaktere: Miklós mellett csak mellékszereplő lehet, de ez a helyzet bármennyire bántja, sok szempontból meg is felel neki. Amikor neki kell előlépnie családfőnek, egyszerre sajnálja férjét és dühös rá és magára is. Tettestárs és bűnös is, akinek hirtelen egy teljesen idegen helyzetben kell helytállnia. Mint Légrádi elmondta, Eszter figurája kezdetben nem volt ilyen éles és összetett, hiszen a korai változatokban kizárólag Miklós állt a reflektorfényben. A karakter végül annyira megfogta az írót, hogy már el is határozta, hogy a folytatás róla fog szólni.
Szilasi Dávid a Légrádi Gergely Nélkülem című könyvéről szóló Magvető Café-s beszélgetésen (Fotó/Forrás: Légrádi Gergely Facebok-oldala)
A beszélgetésen szó esett az író alkotói módszeréről is. Légrádi a mentorai között emlegeti Háy Jánost és Radnóti Zsuzsát.
Utóbbihoz kötődik az úgynevezett Radnóti Zsuzsa-teszt: eszerint ha Légrádi úgy érzi írásának egy-egy részletéről, hogy az kifejezetten jól sikerült, „szépen megírt”, akkor a legtöbb esetben épp azt kell kihúznia a végső változatból.
Mint Légrádi elmondta, mivel későn kezdett el írni, még mindig úgy érzi, hogy folyamatosan át kell lépni saját árnyékán, szövegein ezért sokat dolgozik, jellemző rá az aprólékos csiszolgatás. A regény gyakran él filmszerű vágástechnikával, a cselekményt a szereplők gondolatfoszlányai tagolják. Ez Szilasit is megihlette: Chopin mazurkái közül játszott el egyet, ami szerinte a Nélkülemhez hasonló kétarcú, epizódszerű mű. Ha Eszterhez Schumann illik, akkor szerinte Miklóshoz bátran csatolhatjuk Chopint. Jobb zenei ajánlólevél aligha kell egy kortárs magyar regényhez.
hírlevél
