A Holmes-könyveken kívül azonban szinte semmiben nem bizonyult sikeresnek, amihez fogott: orvosként nem talált pácienseket, más típusú írásai nem érdekelték az olvasókat, majd a spiritualisták prédájává és köznevetség tárgyává vált, mikor például a tündérek létezését bizonygatta. 

Arthur Conan Doyle a skóciai Edinburghban született ír szülők gyermekeként. Apja alkoholizmusa egész gyerekkorára rányomta bélyegét, a család meglehetősen szerény körülmények között élt. Csak a tehetős rokonok támogatása tette lehetővé, hogy Doyle a közép-angliai Stonyhurst jezsuita kollégiumában tanulhasson (az író felnőttként szakított a kereszténységgel, és agnosztikusnak vallotta magát).

A Baker street 221/b alatti ház ma múzeumként üzemel. A szobák Sherlock eseteihez kapcsolódó relikviákkal vannak berendezve, sőt a regényei figuráinak viaszmásai is megtalálhatóak itt. (Fotó/Forrás: közkincs)

1876-tól az edinburghi egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat, doktori disszertációját - amellyel komoly elismerést is szerzett - a szifiliszes hátgerincsorvadásról írta. Az egyetem után Plymouthban, majd

Emlékezetből újraírta az egészet, de soha nem fejezte be, a könyv csak 2011-ben került az olvasók elé.

Első jelentősebb műve, a Bíborvörös dolgozószoba 1887-ben jelent meg, ebben mutatkozott be a zseniális és különc mesterdetektív, Sherlock Holmes és segítőtársa-krónikása, a lassú észjárású, jámbor Watson doktor. A rejtélyeket éles megfigyelőképessége és logikus következtetései révén megoldó nyomozót az író egykori sebészprofesszoráról mintázta. A következő Holmes-regény, A Négyek jele 1890-ben jelent meg, és ugyanebben az évben Doyle ismét az iskolapadba ült, Bécsben szemészetet tanult.

Sherlock Holmes legismertebb ábrázolása 1891-ből, a Strand magazin számára Sidney Paget készítette a rajzot a "A ferde szájú" című novellához (Fotó/Forrás: wikipedia)

A fanyar humorú, fordulatos történeteket és a briliáns észjárású, bár kissé nehéz természetű detektívet imádta a közönség, de a szerző unni kezdte teremtményét, és 1893-ban Az utolsó eset című novellában "meggyilkolta": Holmes az ősellenségével, dr. Moriartyval folytatott küzdelemben lelte halálát. Az olvasói felháborodás azonban olyan nagy volt, hogy A Sátán kutyája című regényében kénytelen volt ismét Sherlockot szerepeltetni, akinek ezt követően még számos novellát és egy regényt is szentelt. Egyébként az író a való életben is szeretett rejtélyeket megoldani, két ügyben is bebizonyította már elítélt vádlottak ártatlanságát, s a rendőrség is fordult hozzá segítségért, például Hasfelmetsző Jack ügyében.

Az Imdb.com filmes adatbázis szerint 200 olyan filmes vagy tévés produkció létezik, amelynek címében szerepel Sherlock Holmes neve. Az elsők, 1908-ból származó fekete-fehér rövidfilmek. Közülük az egyik pedig, amelynek címében ugyan torzítva szerepel a detektív neve - Sherlock Hochmes - Magyarországon készült, Baumann Károly főszereplésével. A közelmúltban a BBC filmsorozatában Benedict Cumberbatch alakítja Sherlock Holmes-t, a hollywoodi feldolgozásban Robert Downey Jr. bújt a bőrébe, de készült egy film a detektív nyugdíjas éveiről is Ian McKellen főszereplésével (méhészkedéssel üti el az időt).

Hiába tette Sherlock Holmes a legtöbbet kiadott íróvá Doyle-t, hiába vetélkedtek műveinek példányszámai a Bibliával, ő maga nem tartotta sokra detektívregényeit. Amennyire rajongtak hőséért az olvasók, annyira ki nem állhatta ő maga, és teremtményét okolta azért, hogy az áhított irodalmi sikerek elmaradtak, és egyetlen műfajba, témába szorult vissza.

A nagy búr háború címmel regényt is írt afrikai élményeiről, 1909-ben a Kongói Szabadállamban zajló kegyetlenkedések ellen szólalt fel egyik pamfletjében. Az írót 1902-ben ütötték lovaggá, de nem - mint várható lett volna - irodalmi tevékenységéért, hanem a búr háborúval kapcsolatos műveivel a Koronának tett szolgálataiért.

Arthur Conan Doyle és családja New Yorkban 1922-ben (Fotó/Forrás: George Grantham Bain collection / Library of Congress)

Első felesége tüdőbajban halt meg, Kingsley nevű fia az I. világháborúban esett el. Emiatt mély depresszióba esett, amelyből a spiritizmus nyújtott számára kiutat, ami kései műveire (A köd birodalma, A tündérek eljövetele) is rányomta bélyegét. Ekkoriban kötött barátságot a magyar származású neves szabadulóművésszel, Harry Houdinivel is, akinek természetfölötti erőt tulajdonított. Ezen még az sem változtatott, hogy Houdini többször is próbálta meggyőzni: mutatványai csupán trükkök. A hobbiból csaló spiritualisták leleplezésével is foglalkozó Houdinival azonban a nézetkülönbségeik végül barátságuk felbomlásához vezettek.

Cottingley-i tündérek

A viktoriánus korban és az 1900-as évek elején divatossá váltak a fizikai világon túli, paranormális jelenségekkel foglalkozó médiumok, akik spiritualista szeánszokat tartottak. A jövendőmondást, asztaltáncoltatást, szellemekkel, elhunyt szeretteik lelkével való kommunikációt ígérő spiritiszták különösen a háborúk után lettek népszerűek. A fotográfia új lehetőségeket jelentett a csalóknak is. A különféle trükkökkel egymásra exponált fotókat a szellemek jelenlétének bizonyítékaként adták el, de a fényképezés révén került elő bizonyíték a tündérek létezéséről is. 

Frances és az ugró tündéra harmadik az öt Cottingley-i tündérfotó közül. (Fotó/Forrás: közkincs)

A Cottingley-i tündérek hírét maga Doyle vitte, amikor a Strand magazin 1920-as karácsonyi számában egy tündérekről szóló cikk mellé illusztrációként mellékelte Elsie Wright (1901–1988) és Frances Griffiths (1907–1986) fotóját, akik a varázslatos lényekkel játszottak. A fotókat még 1917-ben készítette az akkor 16 és 9 éves kislány az egyikük kertjének végében lakó tündérekről. A gyerekek kölcsönkérték Elsie apjának fényképezőgépét, az amatőr fotós férfi egyszerű kartonpapírfiguráknak titulálta a fotón a lányok mellett feltűnő alakokat, ahogy a későbbi képeken megjelenő törpét is csak ugratásnak gondolta, így nem is foglalkoztatta különösebben a dolog. Elsie édesanyja azonban hitt a lányoknak és el is vitte egy, a tündérek életével foglalkozó előadásra a fotókat, ahonnan gyorsan körbejárt az ezzel foglalkozó körökben.

A felvételek megosztották a közvéleményt és évtizedekig próbálták kideríteni, hogy valódiak-e. A fotókat még a Kodak embereivel is megvizsgáltatták, hogy bizonyítsák a hitelességüket. Ők azonban, bár nem találtak csalásra utaló jeleket, nem voltak hajlandóak hiteles képként igazolni őket. A hatvanas években is riporterek keresték Elsiet, hogy nyilatkozzon a tündérekről, de a nő nyitva hagyta a kérdést. Végül a nyolcvanas években mindketten beismerték, hogy a fotókon papírból kivágott alakok szerepelnek.

Doyle neve a század egyik leghírhedtebb tudományos csalása, az 1912-ben "felfedezett" ún. piltdowni ember (a Darwin evolúciós elméletét bizonyító, a majom és az ember közötti hiányzó láncszem) "felfedezése" kapcsán is felmerült. Csak fél évszázaddal később derült ki, hogy a szenzációs leletet egy emberi koponya és egy orangután-állkapocs töredékei alkotják. Ezután sokan állították, hogy a spiritualista nézetei miatt gúnyolt író így akart visszavágni a tudóstársadalomnak, de 2016-ban angol szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az átverés egy amatőr régész munkája volt, az írónak pusztán annyi köze volt a dologhoz, hogy időnként a környéken golfozott, és néha a régészt is elvitte magával a pályára.

Sherlock Holmes emléktábla East Deanben. "Sherlock Holmes, szaktanácsadó detektívként és méhész itt vonult nyugállományba 1903 - 1917". Holmes “egy kis tanyára vonult vissza öt mérföldre Eastbourne-tól” Az utolsó meghajlás című kötetben szereplő leírás szerint. (Fotó/Forrás: közkincs)

Neves hőse, Sherlock Holmes 1927-ben "visszavonult" vidéki otthonába, és méhészkedni kezdett, londoni címére azonban mind a mai napig hetente több száz levél érkezik. A regényekben szereplő 221/b a Baker Street 239. számú ház mellé van kiírva, itt működik a Sherlock Holmes Múzeum. A mesterdetektív magyarul is megjelent kalandjaiból még ma is készülnek filmek, színdarabok, sorozatok, legutóbb a BBC forgatott nagy sikerű sorozatot Benedict Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével, a mai Londonba helyezve át a történeteket.