A nemzeti könyvtár kézirattári gyűjtőoldala, az új Copia adatbázis, a Babits-projekt első ütemében a 6700 darabos levélhagyaték teljes körű feldolgozására és a közkincskörbe tartozó csaknem 2500 dokumentum online közreadására vállalkozik. A kutatók és a nagyközönség számára jól strukturált, sokrétű, a legkülönfélébb keresési szempontokat érvényesítő adatbázis keretében válik hozzáférhetővé ez a mintegy harmincezer oldalnyi kéziratanyag, hozzájárulva a további tudományos igényű levélkiadások megalapozásához is.
A távolról elérhető adatbázisban hosszabb távon leveleket, levelezéseket, kora újkori és újkori kötetes kéziratokat, önálló vers-, tanulmány- és regénykéziratokat, valamint analektákat (egyedi, nem levéltípusú dokumentumokat) szolgáltatnak.
Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Babits-hagyaték a 20. századi magyar irodalom legnagyobb kompakt gyűjteménye, amely nem kizárólag az irodalmi művek kéziratait őrizte meg, hanem a költő feleségének, Babits Mihályné Tanner Ilonának, alkotói nevén Török Sophie-nak köszönhetően egyedülálló fényképanyagot is, amely sokkal mélyebben mutatja meg kettőjük közös életét és a körülöttük szerveződő irodalmi és művészi közeget, mint az irodalom körében megszokott protokolláris felvételek.
Csáth Géza levele Babits Mihályhoz – Budapest, 1904. október 17. (Fotó/Forrás: OSZK)
A Babits-hagyaték sorsa
A Babits-fond utóélete meglehetősen hányatott volt, megőrzésében már nem csak a költő feleségének szerepe hangsúlyozható. Török Sophie 1921-es házasságkötésüktől fogva gyűjtött mindent, ami férje életét, irodalmi pályáját dokumentálta. Megőrizte a vers-, esszé- és regénykéziratok egy részét, a roppant kiterjedt levelezést, emellett több ezer fényképet készített életükről, barátaikról. 1941 után Babits könyvtárát és kéziratait, valamint személyes tárgyainak egy részét a Baumgarten Alapítvány Sas utcai székházában helyezte el. A front közeledtével az özvegy a kéziratos anyagot elszállíttatta onnan, az részben visszakerült a Jagelló utcai lakásba. Ezt követően részben vagy egészben rövid időre bankszéfben helyezte el, majd átmenetileg Móricz Zsigmondéknál Leányfalun, ahonnan valamennyi anyag az Akadémia pincéjébe került. Végül ezt a dokumentummennyiséget is visszaszállították a Jagelló utcába.
A negyvenes évek közepére Török Sophie egészségi állapota megromlott, ezt követően az örökség méltatlan körülmények között hevert a lakásban. Az erodálódás veszélyének kitett anyag megmentése Keresztury Dezsőnek, az OSZK főosztályvezetőjének köszönhető, aki 1952-ben felajánlotta Török Sophie-nak, hogy hajlandó megvásárolni a nemzeti könyvtár részére a kulturális kormányzat szemében persona non gratának számító Babits hagyatékát. A kéziratok ekkor kerültek a Múzeum körúti épületbe. Török Sophie rendelkezésének megfelelően a hagyatékot mintegy tíz évig zárt letétként őrizték, a részletes feldolgozás a hatvanas években kezdődött.
Kosztolányi Dezső levele Babits Mihálynak (Fotó/Forrás: OSZK)
A költő életművének publikálásában és feldolgozásában a magyar irodalomtudomány az utóbbi évtizedekben nagyon jelentős eredményeket ért el. Megindultak és egyes műfajok esetében nagy előrehaladást tettek a kritikai kiadás alsorozatai, emellett pedig kiemelkedően fontos tematikus, műfaji válogatások is születtek nagyfokú filológiai igényességgel.
A hatalmas levelezés kronologikus rendbe szerkesztett kritikai kiadása 1928-ig jutott el, a későbbi időszakból pedig számos Babits-levél megjelent más szerzőkhöz – Osvát Ernő, Gellért Aladár, Schöpflin Gyula, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Illyés Gyula – köthető levélkiadásokban.
Arányaiban azonban a fennmaradt Babits-levelek nagyobbik hányada tekinthető még mindig publikálatlannak, a Török Sophie-levelek pedig csaknem teljes egészükben azok.
Az új adatbázisban a levélanyag után a fényképeket, valamint a versek kritikai kiadásának alapját képező verskéziratokat kívánják hozzáférhetővé tenni.
Babits Mihály Esti kérdés című verse a költő előadásában. Babitsné Török Sophie kérésére 1937-ben Makai István hangmérnök vette fel a rádióból és rögzítette a felvételt röntgenfóliára. (Fotó/Forrás: OSZK)
A nemzeti könyvtár Fotótér, a Földabrosz, a Plakáttár, a Régi Ritka és a Hangtár új generációs digitális tartalomszolgáltatásai sorában a most induló Copia adatbázis ennek a filológiai munkának az előrehaladását kívánja megalapozni a levélanyag digitális felvételeinek és a levelekkel kapcsolatos legfontosabb adatoknak a folyamatos megjelenítésével, hozzáférhetővé tételével. Ezek jelentős hányada nem pusztán tartalmával, de ereklyeértékével is a 20. századi magyar irodalomtörténet centrális részét képezik, a nagyközönség mellett az oktatás számára is. A harmincezer oldalnyi kéziratanyag jól strukturált, sokrétű, a legkülönfélébb keresési szempontokat érvényesítő adatbázisként válik hozzáférhetővé, hozzájárulva a további tudományos igényű levélkiadások megalapozásához.
Fejléckép: A Baumgarten Alapítvány két kurátora, Basch Lóránt és Babits Mihály Török Sophie-val, valamint Basch húgaival, Edittel és Ilonával (fotó: OSZK_Fond III/2254/20.)
hírlevél
