Könyv

Szinte lehetetlen összeszedni Karinthy teljes életművét

2019.04.09. 17:35
Ajánlom
Karinthy Frigyest ma a magyar irodalom humoristájaként tartjuk számon, pedig ő maga a verseit is maradandónak tartotta. Másokkal ellentétben viszont soha nem rendszerezte műveit, nem csoda, hogy elő-előkerülnek újabb darabjai. Fráter Zoltán is talált egyet.

Mese egy eltévedt kis villamosról – ez a címe annak a Karinthy Frigyes-versnek, amelyre Fráter Zoltán irodalomtörténész, az ELTE BTK docense a Borsszem Jankó című szatirikus lapban bukkant rá. De még mielőtt megmutatnánk a verset, érdemes megvizsgálni, hogy miért bukkan fel ilyen gyakran eltűnt alkotása a szerzőnek (mi már a másodikról számolunk be, az előzőről itt olvashatnak).

Az összkiadásból kimaradt Karinthy-vers került elő

Kapcsolódó

Az összkiadásból kimaradt Karinthy-vers került elő

Egy 1907-es magazinban tévesen Kanuthy Frigyesként tüntették fel a humoráról ismert írót, így kerülhette el a vers a Karinthy-összkiadás szerkesztőinek figyelmét.

FraterZoltan-132200.jpg

Fráter Zoltán (Fotó/Forrás: Szász Marcell)

Habár Karinthy Frigyest a széles olvasóközönség ma az Így írtok ti és a Tanár úr kérem szerzőjeként ismeri, aki elvétve írt „komoly” műveket is (Utazás a koponyám körül), maga a szerző egészen másképp gondolkodott a lírájáról. Maradandó értékeknek tartotta verseit, sőt sajátos filozófiáját fejtegető írásait is nagy becsben tartotta.

Számára a vers ünnepi élmény volt:

akár a Nyugatban, akár napilapban közölte új költeményeit, legtöbb esetben valamilyen ünnepi alkalomra – húsvét, karácsony, újév, pünkösd táján – jelentette meg, újságokban pedig a vasárnapi számban” – mondta el kérdésemre Fráter Zoltán, aki szerint Karinthy lírájára is érdemes odafigyelni.

„A Karinthy-vers, ha szószékről beszél, akkor is minden pátosz nélkül szól. Azt a lírafelfogást képviseli, amelyet Kosztolányi is vallott: a fenségesben, a tragikusban is az egyes ember, az „egyedüli példány” fájdalmát szólaltatja meg.” Ahogy Kosztolányinál – jusson eszünkbe a Hajnali részegség –, úgy nála is egy köznapi szituációból bomlik ki a legmagasabb szinten mozgó gondolati líra. „Karinthy retorikája igen gyakran Füst Milán szabálytalan szabadverseinek felépítéséhez áll közel.”

Ma már szinte elképzelhetetlen – és egy író, költő számára sárga irigységre okot adó állapot, ahogy a „nyugatosok” generációja dolgozott.

A századelő pezsgő napi- és hetilapkultúrája tulajdonképpen többszörösét bírta el a szépirodalomnak, mint ma.

„A korabeli sajtó hihetetlenül sokrétű” – vázolja Fráter. – „A huszadik század fordulóján és a század első felében a legkülönbözőbb szemléletű, pártállású napi- és hetilapok sokasága jelent meg. Karinthy szívesen adott írást mindenhova, az országos terjesztésű, nagy példányszámú újságoktól kezdve az egyetlen számot megért folyóiratkezdeményekig. Csupán szépirodalomból akkor sem lehetett megélni, az írók nagy része, miként Karinthy, több lapban publikált: Ady, Kosztolányi, Krúdy, Móricz művei is sokféle fórumon láttak napvilágot. Az újságok tárcarovatában, az első oldalon, a hajtás alatti részben rögtön közöltek egy verset, novellát vagy ismeretterjesztő cikket. Több szépirodalmi hetilap – a Vasárnapi Újság, A Hét, az Új Idők, az Élet, a Magyar Kultúra – hasábjait is meg kellett tölteni alkotásokkal.”

Karinthy Frigyes összes fényképe

Levelezőlapként is forgalmazott kép az íróról 1913 körülről. (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Ez természetesen azt eredményezte, hogy az olvasók közel érezték magukhoz íróikat, akiknek az írásait „fogyasztani” magától értetődő dolog volt, hozzátartozott a hétköznapokhoz. „Az olvasók kedvenc szerzőik terveiről, az irodalmi élet eseményeiről, a pletykákról rendszeresen értesültek a Színházi Életből, amely nem csak a színészeket, hanem az írókat is sztárolta, közölt ott még olyan »komoly« alkotó is, mint Babits Mihály.”

Nem csoda, hogy Karinthy saját írásai gondozására, kiadására nem tudott maradéktalanul figyelni.

„Szakadatlan napi hajszában élt, sűrűn publikáló szerző volt. Cikkek, tárcák, humoreszkek, kabarétréfák áradatában írta novelláit, regényeit, verseit. Teljes körű véglegességgel egyelőre még az összes lapot sem tudjuk megnevezni, ahol publikált” – fűzi hozzá Fráter. Nem csoda, hogy jókora munkát jelentett a Karinthy-összkiadás előkészítése (az összes verseket a Magvető adta ki 2017-ben): „Hiánytalanul összeszedni Karinthy minden sorát, a mai napig meghaladja a legelszántabb filosz erejét is, ehhez valódi csapatmunka kellene.”

Ugyanakkor ez a rohanó tempó elválaszthatatlan a Karinthy-írások lendületétől, szellemességétől. Az írók munkahelye az otthon vagy a szerkesztőség mellett sokkal inkább kávéházak voltak.

Karinthy fiatalon a New Yorkba, később a Hadikba és a Centrálba járt, ott írt, és természetesen beszélgetett, vitatkozott, nyelvi játékokat játszott kollégáival. Minden közvetlen, személyes kapcsolat magában rejtette az újabb publikálási lehetőséget,

nem mintha az ismert, népszerű Karinthynak erre feltétlenül szüksége lett volna, egy idő után inkább már bujkált a szerkesztők elől, akik az ígért kéziratot igyekeztek rajta behajtani. Az alig-alig áttekinthető sajtótermékek dzsungelében mind a mai napig rejtőznek még elfeledett, kötetben ki nem adott, sőt még csak nem is regisztrált Karinthy-szövegek.”

BorsszemJanko-132548.jpg

Borsszem Jankó

„Kíváncsi voltam, hogyan viszonyult Karinthy a humoros hagyományhoz, ezért átnéztem a Borsszem Jankót” – mesél Fráter Zoltán arról, hogy bukkant rá arra a versre, amelyet alább közlünk. A Borsszem Jankó című szatirikus hetilapnak Karinthy 1911 decemberétől viszonylag rendszeres szerzője volt, s annyira megszerették őt az olvasók, hogy amikor kitört a világháború, aggódva érdeklődtek, hogy vajon Karinthyt is behívták-e. Behívták, erről a Borsszem Jankó 1914. szeptember 27-i számában tudósít:

A Borsszem Jankónak eddig két munkatársa harcol a csatamezőn: Vecsey Jenő Szerbiában és Karinthy Frigyes Galíciában. Eddig semmi bajuk. Vidámak és lelkesek. Köszönjük a szíves figyelmet!

A Borsszem Jankóban jelentek meg azok a humoreszkek, amelyek a Tanár úr kérem első kiadása összeállt. A sorozat cím ekkor még Középiskola volt.

Hadik_Kavehaz_emlektablaja_-_Budapest_1-133117.jpg

Karinthy emléktáblája a Hadik Kávéház oldalán (Fotó/Forrás: Wiki)

Versbe szedte a „villamos zrt.” vezérigazgatóját

„A jó viszony odáig fejlődött, hogy 1917 decemberében Karinthy a lap főmunkatársa lett egészen 1918 június elejéig” – mondja Fráter Zoltán, és rátér a talált versre.

A Mese egy eltévedt kis villamosról című vers a Borsszem Jankó 1915. augusztus 22-i számában, a 9. oldalon szerepel, Karinthy aláírásával. „A sanzonszerű költemény a fővárosi közlekedés visszásságait énekli meg, villamos-mamával és villamos-gyerekkel. A vers végén olvasható név, Hűvös Iván valóban létező személy volt, a Budapesti Városi Villamos Vasút vezérigazgatója.”

Íme a vers:

Mese egy eltévedt kis villamosról

Hogy honnan jönnek és hová sietnek
A sárga, fényes villamoskocsik?
Jaj, Pistike, de nagy sora van annak!
No várj, mesélek róla egy kicsit!
Hát tudod, túl az Óperenciákon,
A kacsalábon forgó hegy felett,
A hétmérföldes Váci úton is túl
Van az egyszeri Villamostelep.

Ott éldegélnek, ott alusznak éjjel,
Leheveredve a villamosok.
Lámpa-szemüket csendesen lehunyják
És összebújnak, mint a kis kosok.
Ott elmesélik csingilingi-nyelven,
Ki mennyi embert gázolt aznap el,
És összeadják, és akinek sok van,
Nagy csöngetéssel, zajjal ünnepel.

Ott nőnek fel a villamos-fiókák,
Zöldecske, kedves, villamos-csibék.
Véknyan csipogva csengetnek, nyüzsögnek,
Mint egy kis dakszli, olyan kicsikék.
A sínen járni még nem tudnak akkor,
Csak bukdácsolnak és futkosnak ott,
Vigyáz rájuk jó villamos mamájuk,
És szopnak édes villamos-áramot.

Ott járnak aztán villam-iskolába,
Csöpögtetnek fejükbe villam-észt,
Ott tanulják az embergázolástant,
Az elméleti s gyakorlati részt –
Hogyan kell lesni, hogy ne vegye észre
A gyaloglót, mikor a sínre lép –
Hogyan kell gyorsan ráugorni akkor,
Elkapni lábát, karját és fejét.

Jaj, Pistike, mit akarok mesélni!
Hallottak már ilyent az emberek?
Egy szép este a kis Tizenheteske,
Egy szöszke, pajkos villamosgyerek,
Mikor mamája, az öreg Kilences,
Kalauzt váltott éppen, úgy tudom:
Kibújt a vasrács egy kicsiny nyílásán
És lefutott a Hermina úton.

Világos volt még: fönt a zöld magasban,
Pirosló felhők szálltak lengeteg.
Tizenheteske bámult és szaladgált,
S ámulva, halkan, véknyan csengetett.
A körúton már ívlámpák ragyogtak,
Tülkölt az autó és nyüzsgött a nép –
Tizenheteske elkábult egészen,
És csilingelve csengetett: de szép!

Aztán sötét lett, s gyáván ténferegve
Tizenheteske a Ligetbe ért.
Most már hideg volt, és ő félni kezdett,
Nem tudta, merre menjen, és miért?
Szepegve mászkált, elfáradt, didergett,
Majd futni kezdett át utcán, mezőn,
Aztán megállt, és elcsüggedt egészen,
És sírdogálni kezdett elveszőn.

Hát, Pistike, szomorú mese ám ez,
Az ártatlan kis villamost, szegényt,
Éjféltájban, a Dohány utca sarkán,
Elütötte egy mázolólegény –
„Megtelt!” csak ennyit rikoltott ijedten,
És megtörtént, mit senki sem kívánt –
– Értesítették hozzátartozóit,
Szerető anyját és Hűvös Ivánt.

A nagy kérdés persze az, hogy kerülhet-e elő még nagy hal a Karinthy-életműből, találhatnak-e a filológusok olyan műre, amely jelentős remekmű. „Karinthy esetében semmit sem zárhatunk ki, de a mai tudásom alapján úgy vélem, túl nagy meglepetésre már nemigen számíthatunk” – mondja Fráter. – „Az a verse nagy fogás lenne, amelyet március tizenötödikére írt, és néhány évig szavalták is ünnepi rendezvényeken. Megválaszolatlan kérdés, valóban megsemmisült-e a vers szövege, esetleg maga Karinthy tépte szét, mert elégedetlen volt vele, vagy mégis odaadta valamelyik lapnak, és a költemény évtizedek óta lappangva várja a feltámadást.”

Karinthy, ahogy még soha nem látta

Kapcsolódó

Karinthy, ahogy még soha nem látta

Az Így írtok ti szerzője fürdőruhában és cowboynak öltözve, bűvészként és az irodalmár szerepében. 278 fotó, a Petőfi Irodalmi Múzeum kötetének címe szerint Karinthy Frigyes összes képe, köztük számos eddig ismeretlen felvétel, melyek hatására "mintha megmozdult volna Karinthy arca".

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Kényszerhelyzetbe kerültem” – megszólalt Horváth Lajos Ottó a Nemzetiben történt balesete után kapott összegek kapcsán

A balesetben megsérült színművész azután lépett a nyilvánosság elé, hogy Vidnyánszky Attila a neki és Szász Júliának adott pénzbeli juttatásokkal kapcsolatban nyilatkozott. Közleményére a Nemzeti Színház is reagált.
Vizuál

Ezekről a kultfilmekről ma már mindenki szuperlatívuszokban beszél, pedig megbuktak a premierjük idején

Ma már nehéz elhinni, de számos kultikus remekmű alulteljesített premierje idején a mozikban. Cikkünkben ezek közül mutatunk be néhányat, rávilágítva arra is, milyen tényezők befolyásolhatják egy-egy produkció pénzügyi sikerét. 
Klasszikus

Fischer Iván lett az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának zeneigazgatója

Az együttes bejelentette, július 10-től Fischer Ivánt nevezik ki zeneigazgatójuknak. A dirigens a pozícióban Vaszilij Petrenkót váltja, aki tíz sikeres éven át volt a társulat vezető karmestere.
Színház

Közülük kerül ki a Kaszás Attila-díj idei nyertese

Balla Esztert, Ecsedi Erzsébetet és Tóth Ildikót jelölték idén a Kaszás Attila-díjra. A színművészekre a közönség szavazatait augusztus 23-án éjfélig várják a díj weboldalán.
Könyv

Vámos Miklós: Szívbe markoló az írói padlások posztumusz lesöprése

Vámos Miklós állandó rovatában hónapról hónapra megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Gabriel García Márquez posztumusz kiadású, Találkozunk augusztusban című kisregényével foglalkozik. Gondolataira a Magvetőnél megjelent kötet kontrollfordítója, Kutasy Mercédesz reagál.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv ajánló

Orvos-Tóth Noémi nyitja meg a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szeptember 26. és 29. között rendezi meg a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Idén is a Millenáris ad majd otthont a legnagyobb magyarországi nemzetközi könyves rendezvénynek.
Könyv magazin

Vámos Miklós: Szívbe markoló az írói padlások posztumusz lesöprése

Vámos Miklós állandó rovatában hónapról hónapra megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Gabriel García Márquez posztumusz kiadású, Találkozunk augusztusban című kisregényével foglalkozik. Gondolataira a Magvetőnél megjelent kötet kontrollfordítója, Kutasy Mercédesz reagál.
Könyv podcast

„Úgyis elmondtuk boldog-boldogtalannak” – előbújik a szerzőpáros a Pálmai-Lantos Éva írói álnév mögül

Tavalyi debütáló könyvük után itt az újabb, amely ugyancsak egzotikus helyszínre, Borneóra viszi főhősét és olvasóját. A Lírástudók új epizódjában Vancsó Évával és Szélesi Sándorral beszélgettünk, akik Pálmai-Lantos Éva írói néven dolgoznak közös regényeiken.
Könyv ajánló

Madách és a klímaváltozás – rendhagyó közösségi zenei játék a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében

Izgalmas projektbe fogott a Bélaműhely, az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum egy kiállításhoz készülnek közösségi zenei játékkal. Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás Madách művét a jelenkor legégetőbb problémái felől olvassa.
Könyv magazin

A gyaloglás felhívás, hogy állva haljunk meg

„A gyaloglás varázsa abban áll, hogy a lépések meddő ismételgetésében megtaláljuk az ok nélküli okot a folytatásra” – állítja Frédéric Gros. És azt hiszem, igaza van.