Hosszan gyötrődöm azonban az évtizedek óta visszatérő besorolásokon. Nem vigasztal az sem, hogy - a legnagyobbakat említve - Pilinszkyvel és Kálnokyval ugyanez történt, történik ma is.
Folyamatosan áttöréseket, átjárásokat érzek a művészetében, műnemi értelemben, valóság-álomvilág, újraírások, megint-nekifutunk, mint hogyha soha nem lehetne valami kész vagy befejezve az opusz.
Ugyanazt az elbeszélést írom át más formában, más megvilágításban. Megírom, azután visszatérek rá és megcáfolom. Mintha az újramondás során változna, módosulna, nyersebbé válna az elbeszélés.
(Részlet a litera.hu-n olvasható, Keresztury Tiborral és Jánossy Lajossal folytatott 2012-es Nagyvizitből.)
hírlevél
