Könyv

Tanulás helyett a túlélés volt a cél

A Nickel-fiúk könyvkritika
2020.04.17. 12:30
Ajánlom
Colson Whitehead A Nickel-fiúk című regényében nem az a célja, hogy minél szemléletesebben mutassa be az elnyomást és erőszakot, hanem a szisztematikus, felszín alatt futó rasszizmusra koncentrál.

A Florida School for Boys - más néven a Arthur G. Dozier School for Boys (AGDS) - 1900-ban nyílt meg. A reformnak címkézett bentlakásos iskolában problémás viselkedésű 8-21 évesek laktak és tanultak - mindenekelőtt pedig szenvedtek. Nem nehéz elképzelni, milyen körülmények között kellett élniük az abban az időben az ország legnagyobbjának számító, fiataloknak szánt intézményében: börtön-szerű hierarchia, állandó erőszak és rossz bánásmód, rasszizmus és teljes reménytelenség.

Az AGDS azonban ettől is borzalmasabb volt: miután 2009-ben az iskola elbukott egy állami ellenőrzésen, alaposabb vizsgálatok kezdődtek, amelyekből kiderült, hogy közel száz gyerek halt meg az intézmény falai között, akiket nemes egyszerűséggel elföldeltek az épületek mögötti udvaron.

Az iskola egykori tanulói és azok leszármazottai ma már Fehér házi fiúk néven alapítványt hoztak létre, amely igyekszik legalább utólag kiharcolni az igazságot és a tisztességet azok számára, akiket az AGDS falai között nyomorítottak vagy öltek meg. Róluk szól Colson Whitehead legújabb könyve, ők a Nickel-fiúk. Az író 2017-es, Pulitzer-díjas A földalatti vasút című nagysikerű regénye óta itthon is ismert; legújabb könyve az előzőhöz hasonlóan az amerikai történelem egy kevésbé ismert szeletén keresztül igyekszik bemutatni az afro-amerikaiak sorsát, na meg azt, hogy mi zajlik a "szabadság országában" a felszín alatt.

Colson Whitehead

Colson Whitehead (Fotó/Forrás: Sean Gallup / Getty Images Hungary)

A regény főhőse Elwood Curtis, aki többszörösen hátrányos helyzete - feketeként egy szegregált városrészben lakik, ráadásul szülei is elhagyták - ellenére nem adja fel álmait, és szentül hisz Martin Luther King szavaiban, miszerint ő is van olyan jó, mint mások. Szorgalmas és jól tanul - ám egy szerencsétlen véletlen miatt gondosan felépített jövőképe egy pillanat alatt füstbe megy, ő pedig a Nickel Akadémia diákja lesz.

A sztori kísértetiesen hasonlít a 12 év rabszolgaság című Oscar-díjas mozihoz, amiben szintén egy sorstársaihoz képest kitüntetett helyzetben lévő főhős szabadságát törik ketté.

1709436-111529.jpg

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk (Fotó/Forrás: 21. Század Kiadó)

Whitehead azonban a filmmel és sok, a témában készült egyéb művel ellentétben egyáltalán nem szenvedéspornót akart alkotni - azaz a könyv lényege nem az, hogy minél szemléletesebben bemutassa az elnyomást és erőszakot.

Ehelyett a szisztematikus, felszín alatt futó rasszizmusra koncentrál: a Nickel Akadémiát nem veszi körül szögesdrót, nincsenek őrök vagy kamerák - az ott lakókra ugyanis gyakorlatilag ugyanaz vár a külvilágban is, csak talán kevésbé koncentrált formában. Így megszökhetnek ugyan, de néhány napi bolyongás után ilyen-olyan módon úgyis visszakerülnek - nem vár rájuk ugyanis senki, nincs aki megmentse őket. Az iskola épületei kívülről jellemzően csillognak-villognak, így a járókelők számára úgy tűnik, mintha egy elit iskoláról lenne szó - azt pedig úgyis csak a bentlakók tapasztalják, hogy valójában omladoznak a falak, a padló repedezett, a sarokban pedig kosz és mocsok ül.

A föld alatti vasúthoz hasonlóan A Nickel-fiúk is tömör, szikár és meglepően rövid: a regény első felében megismerjük főhősünket, majd következnek az iskolában történtek - mindezeket pedig átszövik a jelenből származó epizódok. Whitehead nem építgeti hosszan, milyen az intézmény hangulata, hogyan néz ki a hierarchia, miként törik meg a diákokat vagy hogy mit gondol minderről a közvélemény. Mindegyik aspektusra egy-egy mozzanat jut,

így a regény, bár hosszát tekintve abszolút regényszámba megy (269 oldal), olvasáskor egy kisregény érzetét kelti.

Mindez persze nem baj, hiszen az író olyan tűpontosan válogatta ki az epizódokat, hogy azok nem szájbarágósak, ám épp elég érzékletesek. Ám sok szempontból hiányzik, hogy az eseményekben, a körülményekben jobban elmélyedjünk: kellene még egy kis idő, még pár oldal vagy fejezet hogy kicsit magunkba szívjuk a hangulatot, leülepedjenek az olvasottak. A Nickel-fiúk így is hatásos, ám a bőr alá kúszó, hosszú ideig kitartott megdöbbenés helyett inkább olyan érzetet kelt, mint a valóság által ránk szabott, erőteljes pofon.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés: 2019. október 10.

A kötet megrendelhető a Líra.hu webáruházában ide kattintva>>>

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv interjú

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.
Könyv ajánló

Goncourt-díjas szerző érkezik a Margó Fesztiválra

Több mint nyolcvan programmal várja az érdeklődőket a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, ahol a könyvbemutatók és dedikálások mellett koncerteken is részt vehetünk. A fesztivál vendégei között nemzetközileg elismert szerzők is szerepelnek.
Könyv ajánló

Négy nap az irodalom bűvöletében – hamarosan kezdődik a Könyvfesztivál

27. alkalommal szervezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek díszvendége idén a Nobel-díjas belorusz szerző, Szvetlana Alekszijevics lesz, mellette pedig bemutatkozik Szlovákia irodalma is. A háromnapos rendezvényen dedikálásokkal, pódiumbeszélgetésekkel, könyvbemutatókkal várják az érdeklődőket.
Könyv gyász

Elhunyt Mányoki Endre író, kritikus, szerkesztő

Hosszan tartó betegség után, 68 éves korában elhunyt Mányoki Endre író, kritikus, a Mozgó Világ, a Kortárs, a Hitel, az Irodalmi Jelen egykori szerkesztője – adta hírül a Litera.
Könyv podcast

„Nem Magyarországról akartam beszélni. Vagy nem csak róla” – Tóth Krisztina a Lírástudók vendége

Nyáron jelent meg második regénye, A majom szeme, amiben nem országunk kórképét, hanem a világ riasztó közeljövőjét kívánta megírni Tóth Krisztina. Grisnik Petra, a Lírástudók műsorvezetője arról is kérdezte az írót, milyen érzés „lefordítva lenni”, miért készül évekig egy regény, és milyen olvasói visszajelzéseknek örül leginkább.